Sziasztok!
Nem ígérem, hogy gyakran író vendég leszek a topikban (egyszer már írtam), de mivel hiányoltátok a 4 gyerekeseket... Viszont olvasni fogok, csak az írás nálam nem mindig megy. Különben is, még a végén megkapom, hogy van időm 4 gyerek mellett netezni
:D.
Ha szóval: nekünk december 18-án született a legkisebbünk (mindenki ott van a vonalzómban), nem unatkozunk.
Eri!
Nálunk a környezet reakciója nem volt rossz, talán azért, mert sok a 3 gyerekes, és ott ugye a negyedik az már nem annyira kirívó. Mi is 3-an vagyunk édestestvérek, meg van egy féltestvérem is, így végülis 4-en vagyunk testvérek (bár a féltestvérem 14 évvel fiatalabb). Meg mindig is mondtuk, már mikor összeházasodtunk, hogy min. 4 gyerekünk lesz, de lehet, hogy több is.
Inkább én érzem magam furcsán, ha az utcán ennyi gyerekkel megyek, vagy kiszállunk az autóból vagy bemegyünk egy boltba. Lehet, hogy még nem dolgoztam fel a 4 gyereket?
:D De az is igaz, hogy nagyon nem szeretném, ha azt gondolnák, hogy véletlenkékről van szó (nagyonis tervezett gyerekek voltak), vagy azt gondolnák, hogy a sok gyerek automatikusan együtt jár a szegénységgel, segélyekből éléssel. (Emiatt kínosan ügyelek rá, hogy a gyerekek mindig normálisan nézennek ki.) Érdekes, de eddig 3 gyereknél nem volt ilyen érzésem, de most a 4-nél igen.
Nekünk még a logisztika nem megterhelő, mert csak a legnagyobb iskolás, és őt vagy apuja viszi, vagy ismerősök (bár sajnos az iskola nem a városkánkban van).
De igen, érdekes lesz, ha 4-et 4 felé kell majd vinni...
Bence nem ovis? Ha igen, akkor oda nem lehet felvetetni az ikreket, ahova ő jár? Nálunk Nátánt már simán felvették Beni ovijába 3 évesen (pedig a túlzsúfoltság miatt Benit is csak 5 évesen vették fel), és szerintem Hannával sem lesz gond.
Jó beszélgetést!