Kiemelt témák

Sziasztok! Én 20 hetes terhes vagyok és most kezd elõjönni a pánikbetegségem. Elmegyek mejd pszichiáterhez, de tudni szereetném, hogy valaki járt-e hasonló cipõben és mit tud javasolni. Köszi Viki

Szia Viki!

Sajnos jártam hasonló cipõben én is. Ha megírod ide a topicba az email címedet, akkor írok neked! Jó?

Szia! Az email címem: minho@freemail.hu. Köszönöm, ha lírod a saját esetedet, talán az is sokat segítene. Szia: Viki

Én a helyedben nem mennék pszichiáterhez.
Ha muszály szakemberhez fordulnod, akkor inkább pszichológushoz menj! Az legalább elbeszélget veled és nem akar teletömni gyógyszerrel.
A gyógyszerek csak felületi kezelésre alkalmasak, az alapozás a beszélgetésben van!

A pánikbetegséggel az a baj, hogy, ha már a terhesség alatt elõjön, szülés után sem javul, sõt.Az egyetlen módszer az önkontroll, próbáld megbeszélni magaddal, vagy egy picológussal, a pszihiáterre ráérsz szoptatá után.
Ha tudod, mi bajod van, és nem attól félsz, hogy bekattantál, az már félsiker! Én "nem voltam jól" az elsõ gyerek után, a másodikkal annyira összekaptam magam, hogy még autót is vezettem, most a harmadik után, csak napi 11 órát cidrizek, és a szám is kevesebbet szárad ki, sõt a múltkor a fiam végigment a körfolyosón és nem éreztem azt, hogy elájulok. HAJRÁ én szurkolok Neked. Sokat segít, ha otthon megbeszéled, jó ha tudják,mitõl vagy rosszul, mire kell figyelniük! Én nem mertem szólni, mert az anyám is nagynéném is pánikbeteg, plussz depressziós, gondoltam ennyi elég lesz egy családban, de rájöttek. Nyugi, a baba megéri.
OA

Sziasztok Lányok!

Én most nem várok babát,van egy 2,5 éves lányom,és pár honapja kiujult a pánikbetegségem.Voltam egy pszihoterápián de nem jött be.Most nem tudom eldönteni merre tovább.Pszihiáter vagy pszihologus?
Köszi,ha van egy jo ötletetek.
Szilvi

Sziasztok!

A Pszichiátert ajánlom neked!
Én is voltam pánikbeteg és a pszichiáterem hetek alatt meggyógyított,pontosabban segített meggyógyítani magamat.
A pszichiáter orvos a pszichológus nem.
Amikor a pszichológus nem tud javítani a beteg állapotán a pszichiáterhez írányítja.
Persze ez csak az én véleményem,nekem ez jött be.

Jobbulást!

Bea

Szia Bea!

Köszönöm a tanácsot,megfogadom.Most már csak egy jo dokit kell találnom,aki segit.Ha valakinek van egy jo infoja,szivesen venném.
Köszönöm mégegyszer!
Szilvi

Igaz, a pszichiáter orvos, a pszichológus meg bölcsész. Én valójában még egyiknél sem jártam, csak hallottam róla. Ami biztos: Én nem kapkodnék be gyógyszereket, inkább kibeszélném a bajomat...

Borcsa!

Hát éppen ez az!!!Én sem akarok tartosan gyogyszert szedni,szeretnénk egy másik babát is mostanság,ezért probálnám máshogy megoldani.A segitség viszont kell,mert a rosszullétek pokoliak.Én is kibeszélném a a bajomat! De mi a bajom?????
Szilvi

Hmmmm... Olyan szívesen mondanék valami bölcset, vagy bíztatót... Segítenék...
Mikor jönnek elõ a pánikbetegség jelei, és mik olyankor a panaszok?

Egyéne válogatja.Én gyakorlatilag egy-két kivétellel,nem tudom mihez kötni.Bizonytalanság érzet,végtag zsibbadás,kéz,láb remegés,sirogörcs,"mindjárt meghalok" érzés,stb....Rohadt érzés,amikor néz a kicsi és csak azt hajtogatja" Anya,ne sirjál"

Szilvi!
Nekem is voltak már pánikbetegségi rohamaim. (Kevésbbé súlyosak) Csak én öngyógyító vagyok. Mindig lemegyek a lelkem mélyére és ott keresgélek.
Nekem az volt a gondom, hogy mennyire nem vagyok jó háziasszony. Végiggondolom, hogy mennyi mindent kellene csinálnia egy ideális nõnek: fõzés, mosás, takarítás, stb. És ebbõl én vajon mennyit valósítok meg... no meg milyen rendszerességgel. A frusztrációt az okozza, hogy itt van például a férjem, aki mindent megcsinál, méghozzá jól, és lazán. Én meg rágörcsölök, hogy ez az én dolgom lenne. De õ jobban megcsinálja, meg ha rosszul kezdek hozzá, vajon mit gondol magában, stb. Ezért inkább anélkül görcsöltem, hogy bármihez is hozzáláttam volna. Nem kaptam levegõt, folyamatosan úgy éreztem, hogy a szivem kiugrik a helyérõl. A körzeti dokim rendi volt, mert vagy két hétre kiírt, és azt mondta, hogy pihenjem ki magam. Az a két hét elég volt arra, hogy a férjemmel és magammal is tisztázzam a dolgokat. Mit várok el magamtól, és õ mit vár el tõlem, és mindebbõl mi az, amit teljesíteni tudok. Mostmár nem görcsölök. Elvégzek dolgokat, ha van rá idõm és kedvem, no meg ha nagyon muszály.
Nem tudom, hogy segített-e valamit amit írtam...

Borcsa!

Nagyon rendi vagy,hogy leirtad,és segiteni probálsz.Vannak zürös részei az életemnek,ellvarratlan szálai,de ezek nem uj keletüek.Miért pont most kezdenek szadizni?Meg itt van ez a gyerek dolog.Jo fej kiscsaj,imádom,és gyakran elõvesz a para,hogy mi van,ha nem látom felnõni...Tudom,sajnos,hogy orvosi eset vagyok,probálok is a végére járni,nem tervezném az életem hátralévõ részét a pánik jegyében tölteni.
Köszönöm a bátoritást!
Szilvi

Hát... Valahol el kell kezdeni a kidumálást.
Azok a zûrös, elvarratlan szálak igenis nagyon fontosak lehetnek! Beszélnél róluk?

Szia Borcsa!

Internet elérhetetlenségem volt,most olvasom amit utoljára irtál.Közben kizokogtam magam egy pszihoterapeutának,azóta láss csodát,jol vagyok.Nem tudom,hogy ez segitett,vagy felpörögtek körülöttem az események mostanság,és nagyon elfoglalom magam.Szünetel a pánik.Köszönöm,hogy segiteni akartál.
Szilvi

Sziasztok !

Nekem 9 éve van Pánikbetegségem,és mondhatom hogy a legjobb gyógyír rá egy jó barát akivel mindent magtudsz beszélni gátlások nélkül!!!

Üdv!
Én nem tartom magam pánikbetegnek, viszont sajna, úgy hozta az élet, hogy pont a babám kihordása alatti időben növekedtek meg a problémák az életünkben.
Gondolok most anyagi, vagy családi zűrzvarra.
Sokat veszekedtünk a párommal és voltak dühkitöréseim.
Minden esetre ajánlani tudom :
egy kis séta, vagy erkélyen való ücsörgés, álldogálás, habfürdőzés, maszíroztatás, elég nyugtató tud lenni.
Mindenképpen kényeztessük testünket, lelkünket és legfőképpen gondoljunk arra, hogy nem lehetünk önzőek!!!
Igen is, most a baba a fontosabb mindennél és mindenkinél!!!
Nem engedhetjük meg magunknak azt a "luxust", hogy idegeskedünk.
Fölé kell emelkednünk!! :-) Mert az anyai érzés erősebb kell, hogy legyen!

nekem csak valami depresszióféle van.((
Úgy érzem, hogy senkinek nem vagyok fontos, senkit nem érdekel mi van velem...
Férjem a házimunkában nem segít, elnézi, hogy porszívózok, takarítok, főzök... Azt hiszem lassan elbeszélgetek vele, hogy ez így nem lesz jó.
Aztán néha kibukok, és sírógörcsöt kapok....
Volt már így valaki? Mit lehet tenni?

Pánikbeteg vagyok és sajnos gyógyszereket is kell szednem, viszont nagyon szeretnénk egy kisbabát. Tudna nekem valaki segíteni abban kihez forduljak? Egy olyan nőgyógyász kellene, aki pánikbetegekkel is foglalkozik. Jó volna egy pszichiáter is, aki terápiás kezelést is alkalmaz.
Szilvi

ugyan már eg yéves a kérdés, biztos van még, akit érdekel a válasz. pánikbetegség esetén inkább olyan lelkiismeretes pszichiátert kell választani, aki a terhesség alatt is ügyel rád, konzultál szakemberekkel, utánanéz, milyen gyógyszert adhat neked. a Nőgyógyászok ezzel nem szoktak foglalkozni, rábízzák a pszicho dokira.
Tünde

Sziasztok!

Jó régi ez a topic, de én most szembesültem azzal, hogy pánikbetegen szeretnék babát.

Van valaki köztetek, aki már átesett hasonlón (értsd: gyógyszer + baba). Az a baj, hogy az "én" betegségem elég súlyos, gyógyszer nélkül nem tudok az utcára menni, állandó görcsök, rosszullétek stb. Gyógyszerrel viszont gyakorlatilag tünetmentes vagyok.

Tud valaki olyan szülész-nőgyógyászt aki járatos pánikbetegek kezelésében?

Köszönök minden hozzászólást előre is.

Kinga

Szia Kinga!

Én is gyógyszerrel estem teherbe. Igaz, előtte lecsökkentettem, de mint kiderült, nem kellett volna. Ugyanis a terhességi hormonváltozások miatt az első harmad végére szépen kijött a pánikom. Igazán a szülészem ezzel nem foglalkozik, ő rábízza a pszichiáterre. Viszont a pszichiáterem nagyon lelkiismeretesen konzultált pharmakológussal, és nem csak a gyógyszert, de nyugtatót is szedhetek, ami a pániktüneteknél, mint tudjuk "életmentő". Szóval szerintem ne aggódj emiatt. Beszélj a pszicho dokiddak, mondd el, hogy nem akarod abbahagynia gyógyszert, és nézze meg, mit szedhetsz. Lehet, hogy váltani kell, de az is lehet, hogy nem.
Mit szedsz?
A nőgyógyászodnak is megemlítheted azért, de ő szerintem ezzel nem fog foglalkozni, de mivel szeded a gyógyszert majd, nem is kell. Persze jó látni, egyáltalán hogyan áll a dologhoz. Én amúgy a Kútvölgyibe járok Hegedűs dokihoz.

Na, remélem, előrébb jutottál, válaszolj, hogy mik a fejlemények és sok sikert a babavállaláshoz

Tünde

Szia Tünde!

Bocs, hogy csak most válaszolok, de egy időre elutaztam aztán pedig a munkám sűrűsödött be.

Mindenesetre jó volt olvasni a válaszod, ez (a gyógyszer) nálam egy folyamatos aggodalom. Vannak dokik makik eltélnek, vannak akik jónak tartják, hogy szedjem. Most vagyok napi 3/4 rexetinnél, amit max. 1/2-re le tudok vinni, de ha ettől kisebb az adag, jön a totál visszaesés, ami után viszont újabb 1 év mire egyensúlyba kerülök. Furcsa, hogy nálam ilyen kis adaggal is működik a dolog, de ha abbahagyom, akkor max. 3 hónap múlva már ki sem tudok menni az utcára....és külön kiborító, hogy sok ember azt hiszi, hogy ez valami kis múló hangulatváltozás (persze nem sokan tudják a környezetemben, inkább csak dokik)

Te mit szedsz? ...és most hanyadik hónapban vagy?

Nagyon várom a válaszod, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a kérdéssel.
Addig is jó egészséget, szia:

Kinga

Szia Kinga!
H agondolod, írhatunk egymásnak majd privátban is, ahogy neked jobb, de hátha másoknak is segít, amit ide írok.
Én is rexetineztem, és a baba miatt levittem félre (még előtte, azt mondta a doki, ezt nyugodtan szedhetem) A fél viszont már korábban nekem sem volt elég egy nagy utazásnál... Most sem a terhesség 3. hónapjától... De ekkor dokit is váltottam, aki jobban figyel rám. Õ mondta, hoyg bizony, terhesség alatt is jó tartani a szokásos adagot, mert túl sok minden történik. Õ biztonásgosabbnak tartotta a Prozacot, váltottunk is, ami vizsont lassabb gyógyulást adott /ad. de jó. Vizsont közben kiderült, maradhatott volna a rexetin is nyugodtan. Ráadásul az, hogy kiújult, magával hozta, hogy egyelőre még a xanax is kell. Ezt elkerülhettem volna.
A környezet ítéletét nagyon ismerem. Nekem most a terheségem volt a fal, ami mögé bújtam: hányás, szédülés, stb, és így nem várták el tőlem, hogy menjek midenhova.
Énmost a 26. héten tartok, és a következő nagy kérdésem a szoptatás. Mert azt állítólag már nem mindennel lehet. de majd ha megkapom erre is a megnyugtató választ, írok.
tervezem, hoyg telefonon felhívom az I. női klinika genetikai tanácsadását, ők adnak aláírt orvosi szakvéleményt arról, hogy szedheted-e a gyógyszert, és olvastam egy Czeizel riportot a születéshete.hu-n, ahol azt mondták, összesen 28 gyógyszer van, aminek némi magzatkárosító hatása van. Ezek pont nem a mi gyógyszereink. Csak a köztudat az orvosokkal együtt mond mást. Állítólag van valami tel. szám, ahol meg tudják mondani, a gyógyszer terhesség, szoptatás alatt okozhat-e gondot.
Szóval nyugi, és ha tényleg rosszul vagy tőle, ne hagyd abba. A dokim a nyugtatót is azért adta, mert a szornogások többet ártanak a babának.

Na, ez elég hosszú volt... Bocsi
ja a címem: mike.tundekukacfreemail.hu

Várom a válaszod.

Szia Tünde!

Írtam Neked priviben. Nézd meg légy szi.

Kinga

Sziasztok!

Van erre valaki? Jó lenne beszélgetni, tudni, nem egyedül vagyok, akinek gondja van terhessége alatt.

Mónika

Szia Mónika!

Néha benézek ide, nekem most született meg a fiam, egyelőre pánikilag is jól vagyunk Te hogy vagy, mi a gondod? Hogy zajlik a terhesség?

Tünde

Sziasztok Sorstársaim!
Én is pánikbeteg voltam . Kis jóindulattal tünetmentes fél éve ,most babát szeretnénk és nem tudom mire számíthatok vhol azt hallottam , h kiújul, v kitől pedig h kevés rá az esély . Akkor most mi van? Veletek ez h volt?
Császár? V lehet természetes úton is?
Tapasztalatok?
Kérlek segítsetek!
Köszi

Szia Hukmuk!
A szülés menetét nem befolyásolja a pánikbetegség. Nálam előjött a hormonváltozásoktól, de adokinőm azt mondta, hogy gyakrabban enyhülnek a panaszok. Nem tudok okos lenni, de fentebb írtam a dologról bőven. Legalább az vígasztaljon, hogy lehet gyógyszert szedni, sőt ajánlottabb, mint szorongani, mert azt is eltanulja a gyerek...
Ha van kérdésed, konkrétan, írjál. Én már megszültem...
Tünde

Szia MTünde!

A terhességem ugy indult, mint első terhességemmel, túl sokat hánytam, alig ettem, legyengültem, (akkor is 2x voltam korházban mert kiszáradtam,) most is 2x, ha meg nem itthon voltam, feküdtem, mert annyira hányingerem volt, hogy nem tudtam felkelni igazán, fekve kibirható volt. Persze enni nem ment. Utólag nem csodálkozom, mert előző terhességemnél is az első harmad igy telt, de az elején váratlanul ért, mert nem hittem hogy hasonló lesz, hisz nincs 2 egyforma terhesség, szokták mondani.

Aztán mikor másodszor voltam kórházban most, akkor rendes volt a nőgyógyász, mert hivott pszichiátert, hátha más, lelki oka van annak, hogy a kórházban semmi hányinger nincs, otthon meg 2 napot sem birok ki, mert folyamatosan hányok, még a folyadék sem marad meg...

A beszélgetéskor kiderült, -ismerem magam annyira, hogy szorongós vagyok, sokat izgulok, és ha túl ideges vagyok, az a gyomromra megy rá, és olykor hányok - hogy a szorongás növeli az amugy természetes terhességi hányingert, és ezért hányok sokat. Hajlam illetve hormonok a felelősek...

12. héttől Frontint szedtem egy pszichiáter javaslatára, igy végre tudtam enni, mert már enni sem mertem, annyira szorongtam hogy bennem marad vagy sem egy-egy étel, meg a sok hányás a hátam mögött sem volt egy kellemes feledhető élmény.

Amikor 15. hét felé jártam kezdtek elmúlni a hányingerek, jobb lett a gyomrom, igy elmúlt a sok hányástól való félelmem, amik miatt szorongtam, igy a végére a napi fél gyógyszert (25 mgból) épp el akartam hagyni, amikor teljesen más aggódalmak, félelmek miatt kezdtem el szorongani.
Miután tuljutottam a fizikai nehézségeken, amik az első harmadban jöttek, volt időm rádöbbenni, hogy két kisgyerekért leszek felelős, jó anya leszek e, újra jön egy bezártság itthon, (nem vagyok otthonülős tipus, nem tudok egyedül lenni egy lakásban), hogy fogom beosztani az időmet, hogy minden beleférjem, megint jó egy ideig egy kisbaba fogja "megondani" mit csináljak, sokáig megint nem lehetek NÕ, stb stb stb. Egyrészt a megnövekedett felelősségtől megijedtem, illetve mivel már van egy kislányom (3 éves) tudom mi vár rám, igy előre kezdtem félni.. és előjött a szorongásom, kiborultam, sirógörcs, iszonyú szomorúság gyötört, semminek nem tudtam örülni, üresség, értelmetlenséget éreztem, stb - ezek pánikszerüen jöttek rám. Akkor gyorsan felhivtam egy új pszichiátert, és elmentem, hogy segitsem feloldani a félelmeimet, rájönni vele együtt mitől szorongok, mert akkor megszünnének a tünetek, elhagyhatnám a Frontint (amiből ujra többet kellett szednem, hogy tudjak létezni).

2x voltam nála, de már rengeteg dologra fény derült, többek közt, hogy miért lettem szorongós, (gyerekkor, szülői nevelés) és hogy azért szorongok, mert nincs önbizalmam, stb. Igy próbálom átgondolni a dolgokat, próbálom önbizalmamat összeszedni. Már sokkal jobban érzem magam.

Szeretném összeszedni magam, és elhagyni a gyógyszert már a terhesség alatt, mert gyógyszer ellenes vagyok, de mindenki azt mondta, többet ártok a szorongásommal, mint a Frontinnal, ami már modern gyógyszer, és nem kezdetektől szedtem, hanem amikor már kialakultak a szervek, azaz ezért sem árthatok a babának. De mégis... egy anya mindenért aggódik, hogy nehogy baj legyen. Meg szeretnék szoptatni, és bár azt mondják van olyan enyhe gyógyszer, ami mellett lehet, azt már szeretném elkerülni.

Most 5. hónap telik be 1 hét múlva, de sokat segitett az orvos, és a sok barát, igy pár napja megint kevesebb gyógyszer elég, lehet hogy már jövő héten letehetem, de tudom, nem szabad ezt sem siettetni, illetve erről a gyógyszerről fokozatosan lehet csak leszokni.

Most optimista vagyok, de örülök, hogy erre jártál. Olvastam korábbi beirásodat. Ti most hogy vagytok?

Mónika

Szia Mónika!


Én is a gyomrommal voltam pánikos ( már jó pár éve kijött ez) Bár az okát nálam is fel lehet tárni, a csak pszichés gyógymód nálam nem ment De persze ha jól vagyok, elég kevés gyógyszer elég nekem is.
Én jól vagyok a szülés után is, csak az 1 hetes gyermekágyi kisdepi ért utol, de az elmúlt, és így nem alakult ki szorongás. Persze gyógyszer maradt, akár szoptathatnék is, de nem megy... Baba nem szív, nekem nincs tejem, csak napi 60 ml. Igaz, a kórházban, itthon ismerősök máris szorongást és ellenérzést tápláltak belém a szoptatással kapcsolatban. "nekem miért nem megy" effektus.
De ezzel együtt jól vagyunk.
Drukkolok neked, remélem még találkozunk itt.
Tünde

Szia MTünde!

Szerintem van értelme kutakodni a múltban,az ember belső világában, hogy az oko(ka)t megkeressük. Egyrészt, korrigálhatjuk, és jobb lesz nekünk, meg azért is fontos nekem, mert szeretném ha én nem követnék el olyan hibát, amitől a kisgyerekem szorongos felnőtté válik...

Most a szülés utánra nem gondolok, remélem elkerülöm a szülés utáni depit, ha meg nem, ráérek akkor tenni ellene, azt tudom, van megoldás rá. Szerencsére a védőnőm is pozitivan áll hozzám, volt depis kismamája. Ennyi most elég, a jelenre figyelek. Szerencsére 1 hete minden szépen alakul, sikerült összeszednem magam, és a családi ügyek is egyenesbe jöttek, sikerült utolérnem magam, ami kimaradt a terhességem miatt.

A szoptatás mindenkinek egy hatalmas feladat/kihivás, megfelelni annak ellenére hogy szinte mindenki ellendrukker közben. És aki kicsit is szorongósabb, annak akár ennyi is elég, hogy elrontsák neki, főleg ha nehezebben alakul. Sokat számit hogy a kisbaba mennyire lusta, vagy kapásból ráérez, számit hogy könnyen indul be a tejtermelés, vagy hosszabb idő alatt, ha a kettő összejön,... akkor sokszor kudarc lesz belőle. Első kisbabád? Mennyi idős is?

Sokat levelezek a neten, és ez a fórum is tetszik,szóval találkozunk még itt! Bár kicsit zavaró, hogy mindenki olvassa ami ide kerül, de arra gondolok, hogy segithet valamiben másoknak is, mert nekem is segitett ha régi irások is, de volt mit olvasnom itt, és tudni, hogy másnak is vannak hasonló gondjai.

Mónika

Szia mónika!

Első baba és csak 2 és fél hetes Szóval igazán tapasztalatlan kismama vagyok még. Nekem is az volt (van) a atktikám, hoyg csak a jelenre és a mára figyelek, így elfelejtek szorongani a jövő miatt, és ez nagyon jó dolog. Egyébként azzal is egyetértek, hogy jó megismerni a múltban rejlő okokat is, pont a jövőre és a jövő generációra való tekintettel. Aztán kiderül, sikerül-e teljesen máshogy nevelnem a gyermeket, de bízom benne.
Én is sokat vagyok errefele, és a levelezés is a mániám, pláne, amióta sokat vagyok itthon
A védőnő pozitív hozzáállása nagyon fontos, az enyém elég érzéketlen, de most már nem jön gyakran

Tünde

Szia Mtunde!

Én is szeretek levelezni most is, de emlékszem alig vártam hogy bekössék egyik tél elején a netet, mert (főleg télen) szinte egyetlen kapu volt a külvilágra nekem. Igy ha gondolod, szivesen leveleznék veled privátban, biztos lenne sok kérdésed, egy kisbabát már felneveltem, és sok változáson akkor átestem -anyává válás, majd újra visszatalálni a bennem lévő NÕ-re, illetve új tulajdonságot ismertem meg, pl rájöttem 2 év után hogy csak akkor vagyok nyugodt kiegyensúlyozott anya, ha mást is csinálok mellette, igy ment Niki bölcsibe, én meg 4 órában dolgoztam a családi bt-ben, persze nem volt egyszerű feldolgozni, hogy miért nem akarok itthon lenni egész nap a kicsivel, miért nem érzem magam jól ha csak anya vagyok, úgy éreztem rossz anya vagyok, vagy gyesbeteg vagyok? - szószó szivesen leveleznék veled! Főleg mert jönnek a telek, kevesebbet autózok nagy pocakkal, majd 4 hónap múlva én is "be leszek itthonra zárva jó egy ideig megint" - előre félek már a sok egyedül-léttől.

Akkor nagyon pici a babád, azt tippeltem, már több hónapos. És minden rendben ment a szüléskor? Nem estél ott pánikba a fáradságtól vagy a helyzettől. Sajnos ha fáradt, kimertül vagyok, akkor könnyebben elvesztem a nyugalmamat, és pánikba esek. Szerencsére az első szülés olyan gyors volt, hogy ki sem fáradtam a vajudásban, szerencsés alkatom van, anyai ágon, viszont a kórházban semmit nem tudtam aludni, és az 5. nap kezdtem lefáradni, és kezdtem szorongani, de majd erre is figyelek. Ott rontottam el, hogy első éjszaka nem aludtam, végig csak a babát néztem, utána sok látogató (most nem lesznek ennyien), a végefelé már a fáradságtól nem tudtam aludni rendesen, utolsó éjszaka meg már végig virrasztottam, túl fáradt votlam, és akkorra már túl feszült, ideges. Jobban megviselt a kórházi ott tartozkodás, mint a szülés.

Mónika

Szia Mónika!

A szülés nem volt vészes (császár), de utána én is kiakadtam a fáradtságtól, még itthonra is jutott belőle az első hétre. Szívesen leveleznék veled, mert bizony nekem most jönnek ezek a kérdések: mennyit tudok majd kimozdulni, hova, hoygan? stb. Nekünk még autónk sincs És ugye a bezártság előbb utóbb rossz közérzetet és pánikot szül Jó lenne tudni, más hogyan dolgozza ezt fel. Szóval ha van kedved, írj:
mike.tundekukacgmail.com

Addig is minden jót.
Tünde

Szia Tünde!

Az e-mail cimedre irtam.

Mónika

Szia Mtunde!
Ha jól emlékszem a Kútvölgyibe szültél tán Vidánál?A Pánikbetegségednek köze volt ahhoz, h császár lett a vége? Tóth dokival nem akadtál össze?
A betegségedet hogyan kezelete az orvoisod?
Hogyan állt hozzá?
puszi

Szia Hukmuk!

Olvastam az itteni, meg a depis rovatban írt hozzászólásodat, és meglepett, hogy nekem is hasonló körülmények között jött ki a pánikom. Most 1 éve nagyjából stabilizálódott az állapotom (miután 2x próbáltam letenni a gyógyszert, de mindkétszer visszaestem). Mi is most szeretnénk babát, de sajnos most meg a P értékem lett 3-as. Ha kérdésed van, nyugodtan írj, mert már elég rendesen körbejártam a témát.
Kinga

Szia!
Hál Istennek nekem az jó volt de ki tudja!
Most 40. napon vagyok de semmi!Kicsi az esély a babára fogorvos, addig védekeztünk.
Hétfőn tesztelek!
nehezen viselem a sikertelenséget!
Ti mióta próbálkoztok!
ha van kedved írd le a történeted!
Szerinetem sokat lehet máséból tanulni!
puszka és fela fejjel te is számíthatsz rám!

Szia Hukmuk!
Most olvastam a kérdéseidet. Igen a Kútvölgyiben szültem, Hegedűs dokinál. Õ nem foglalkozott a pánikommal. Viszont Tóth doki egyi keste éppen ügyelt, amikor én nagyon kiborultam, és kedvesen megkérdezte, mi a baj, és segíthet-e. Nagyon szimpatikus volt. Talán az volt a baj, hogy én nem emeltem ki, hogy ilyen problémám is van, bár az elején mondtam, és a dokim azt mondta, ez nem az ő dolga. Viszont az én dokim legendásan nem lelkizik...
Sok sikert, majd benézek ide is gyakrabban, csak azt hittem, elhalt a topik. Melyik a másik, amiről írtatok?

Tünde

Sziasztok!

Kíváncsi vagyok kivel mi újság! HOgy álltok a babával? Én még mindig nem jutottam el a próbálkozásig, mert most a P3 miatt volt egy műtétem, viszont, legnagyobb meglepetésemre, nem lettem rosszul a kórházban!

Írjatok gyakrabban, tartsunk össze mi pánikosok!

Szia !
Nálam semmi jó !
Closty és bromo kúra , ja és nagy reménykedés!
Péntek körul megyek uh ra van e petém!
Nálad mi történt?
H viseleda problémákat?
Pusza

Sziasztok!!!

Sok kérdésem lenne
Elöször Én is pánik és depressziós vagyok.
Most 7 hetes terhes vagyok nem szedek
gyogyszert,de ugy érzem hiányzik.
Sanaxot és Seropramot szedtem.
Akinél voltam pszhiáter nem ajánlotta
a gyogyszerek szedését.
A nőgyogyászom azt mondta nem ért
hozzá.
Szoval nem tudom mit tegyek,zsibbad a szám,
kezem,fulladok és rossz a közérzetem.

Sziasztok!!!

Sok kérdésem lenne
Elöször Én is pánik és depressziós vagyok.
Most 7 hetes terhes vagyok nem szedek
gyogyszert,de ugy érzem hiányzik.
Sanaxot és Seropramot szedtem.
Akinél voltam pszhiáter nem ajánlotta
a gyogyszerek szedését.
A nőgyogyászom azt mondta nem ért
hozzá.
Szoval nem tudom mit tegyek,zsibbad a szám,
kezem,fulladok és rossz a közérzetem.

Sziasztok!!!

Sok kérdésem lenne
Elöször Én is pánik és depressziós vagyok.
Most 7 hetes terhes vagyok nem szedek
gyogyszert,de ugy érzem hiányzik.
Sanaxot és Seropramot szedtem.
Akinél voltam pszhiáter nem ajánlotta
a gyogyszerek szedését.
A nőgyogyászom azt mondta nem ért
hozzá.
Szoval nem tudom mit tegyek,zsibbad a szám,
kezem,fulladok és rossz a közérzetem.

Szia Nyuszo!
nbem tudom, mit segíthetek. Én úgy tudom, Czeizelnek van eg ykönyve, és abban le van írva, mit leeht szedni. És a Seropram benne van. Az I-es női kilinikán van genetikai tanácsadó, az megmondja, suzedheted-e, és ezzel a papírral mehetsz aztán a pszichodokihoz. nekem is rosszabb lett terhesen, és azt mondták, nem éri meg a szorongás, mert többet ártok vele a babának! Nagyon remélem, hogy jobban leszel. Én egyébként eg yismerősöm tanácsára most belekezdek egy pszichoterápiába is, állítóla azzal el lehet hagyni a gyógyszereket. Őszínte leszek, nem hiszek benne, de megpróbálom, mert szeretnénk még babát, és hátha most gyógyszer nélkül is megy, bár nem is agyógyszer nélküliséget szeretném elérni, inkább attól félek, hoyg mindig egyre több gyógyszert kell esetleg szednem, és ezt szeretném elkerülni. Őszíntén szólva nekem a gyógyszer eg yóriási mankó, és ez is zavar, hoyg ennyire ettől függök. Ha nem függenék tőle, csak szedném, mert kell, már az is siker lenne. Szóval most egy terápiát is megpróbálok (kognitív viselkedésterápia) Majd beszámolk róla.
De neked most az a fontos, hogy a tünetekkel kezdj valamit, és kimetsd magad ebből a szörnyű helyzetből.
Szólj, ha bármiben segíthetek! A dokik nagyon félnek a terhesség alatti gyógyszerszedéstől, de azért lehet találni olyan orvost, aki látja, mi a fontosabb: és így is lehet egészséges babád!

Tünde (mike.tunde@gmail.com)

Sziasztok!

Hasonló cipőben járok most, mint Ti jártatok valamikor.
Tavaly májusban volt egy 20 hetes vetélésem (állítólag fertőzés miatt). Szinte az egész terhesség alatt rettenetesen szorongós voltam, nem tudtam aludni, csak napi 1-3 órát. Minden testi tüneten napokig rágódom. Miért fáj a hasam, a torkom, a fülem stb. Sokat sírtam. Főleg a hajnalok és a délelőttök rosszak.
Most 6 hetes terhes vagyok, pontosan ugyanilyen tünetekkel.
3 hónapja hagytam abba a Paroxat (azt hiszem ez ugyanaz, mint a Seroxat,ill. a Rexetin) szedését. Anyukám és a férjem szerint nem kellett volna, jobban jártam volna, ha gyógyszer mellett esem teherbe. Mi a véleményetek erről?
Lehet szedni az első 3 hónapban valamit, legalább vmi alvássegítőt?
Légyszíves válaszoljatok, mert nagyon el vagyok keseredve. Ja és a 18. héten lesz egy méhszájzáró műtétem, utána fekvés végig. Addigra szeretnék helyre rázódni.

Előre is köszönöm: Ildi Pécsről

Szia Ildi!

Erröl nem igazan tudok velemenyt alkotni,mert van aki azt mondja hogy karos es van aki szerint nem.Remelem idetalal valaki,es tud neked többet mondani,segiteni,mint amennyit en.En is Paroxatot szedtem,de mar egy eve abbahagytam,mivel iden meg babat szeretnenk.
Folyamatosan csökkentetted a szedeset,vagy hirtelen hagytad abba?Beszeltel erröl az orvosoddal,hogy milyen problemaid vannak?Ha nehezen tudsz elaludni,vagy rosszul erzed magad,probalj szerintem ellazulo,nyugtato zeneket hallgatni.
Remelem hogy jobban leszel,tiszta szivemböl kivanom neked,mert tudom milyen ez az allapot.

Szeretettel Ami

Szia Ami!

Köszönöm, hogy válaszoltál. A jókívánságokat meg pláne. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki javul valamelyest a helyzet. Aludni úgy ahogy tudok, időnként fél Pipolphennel. A dokim szerint egyet-egyet lehet szedni. Aggódom állandóan, de hála Istennek a családom csodálatos (férjem és anyukám). Mindketten gőzerővel mellettem vannak. 20. hét után valószínűleg feküdnöm kell majd, na attól nagyon félek... A Paroxatot fokozatosan csökkentettem és természetesen a pszicom tudott róla. Eddig négy terhességem volt és mind rosszul végződött...mindig ilyen szorongós voltam, gondolhatod ilyen előzmények után milyen vagyok.
Nagyon remélem, hogy mielőbb összejön Nektek a babuci. Drukkolok. Ha van kedved, írj még. Akár emailbe is. (ostrosics@freemail.hu)

Üdv: Ildi