Örülök, hogy ilyen gyorsan jelentkeztetek, üdv és gratula nektek!
Hajni: nem semmi gyors szülésed volt! Van egy ismerősöm, aki 36. hétre szült augusztusban, neki az utcán sétálva kezdett el szivárogni a magzatvize. Pár órás vajúdás után végül császárral lett meg a kislánya (szintén Nóra). Ő sem lett koraszülött, 2,5 kg fölötti súllyal született.
Nima: elhaltak, betegek voltak vagy még nem tudtátok vállalni azt a két terhességet?
32 éves vagyok és ez a harmadik terhességem. Erik előtt volt egy missed abom, a 8. héten elhalt, de már 7 hetesen sem voltak biztatóak az életjelei. Akkor nagyon kivoltam, de Erik hamar jött utána, a következő ciklusban. És pár hét múlva feledtedte velünk a megpróbáltatásokat. Erik is, és a kistesó is gyakorlatilag első próbálkozásra összejött.
Több okból kifolyólag (myopia, relatív téraránytalanság, terhelő előzmény, haránt fekvés) már egészen a terhesség elejétől szinte biztos volt a császár. Szinte mindenkitől azt hallom, olvasom, hogy "jaj, csak császárt ne!" A magam részéről egyáltalán nem éltem meg negatívan magát a műtétet. Teljesen tudatomnál voltam, amikor kivették és a mellkasomra tették, a jéghideg műtőben az a meleg kis test mocorgott rajtam - sosem felejtem el azt az érzést! Ami a fájdalmakat illeti: igen, fájt utána 2-3 hétig a seb, de nem állandóan, inkább csak olyankor, amikor keltem-feküdtem az ágyból. A kórházban több anyukával beszéltem, és azok is panaszkodtak fájásra, akiknek gátmetszésük volt. Meg a tejem egy nappal később indult be, mint a hüvelyi szülés esetén. Ey év alatt szépen elhalványult a sebem, szinte kifehéredett, és olyan mélyen van, hogy a legkisebb tangabugyiból sem látszódna ki. Az orvosom kétségtelenül szép munkát végzett. És a varratszedés is teljesen fájdalommentes volt. Itt is olvastam a terhesnaplóban a múltkor, hogy mekkora drámának élte meg Csumpi Koppány születését, csak mert császárral lett meg. Én nem érzem magam kevesebbnek azért, mert nem tudtam megszülni, családi vonás a téraránytalanság, ezt már gyerekkoromban elfogadtam, így nőttem fel. Engem az lepett meg, amikor szülés előtt két nappal az NST-n még haránt feküdt, majd amikor elfolyt a magzatvíz, és bementünk a kórházba, közölték, hogy befordult, e még éppen nem rögzült a feje, lehet, hogy hüvelyi szülés lesz? De azért tudtam azt is, hogy reggel úgyis bejön az orvosom (fájásaim nem voltak, sejteni lehetett, hogy pár óráig még nem történik semmi), aki majd szépen megműt, mert úgysem vállalná fel a fenti okok miatt, hogy hüvelyi úton szüljek.
Persze nem tudhatom, milyen az, amikor a farcsont elreped, vagy miért zárod ki eleve a császárt, de kíváncsi vagyok az érveidre!
Erikkel 7 hetesen kezdődött a hányós korszak, átlag heti 2×, a 14. hétig. Ehhez képest most jól vagyok, evés közben (elsősorban reggel) émelygek egy kicsit. Aggódtam is emiatt, persze tudom, hogy minden terhesség más, csak az elsőnél sem volt rosszullétem. Az UH azonban megnyugtatott, jók a méretei, jó erős a szívhangja, és az orvosom is biztatott.
Kb 6 hetes kortól vettem észre, hogy a hajhullásom (a természetes) jelentősen lelassult, és az 5. héttől igen erős székrekedés alakult ki, ezek azok, amik az előzőt is végigkísérték. Ami új, illletve ellentétes az előzőhöz képest, hogy fájdalmas pattanások leptek el, mint tinédzser koromban.
Jövő héten kapja meg Erik az MMR oltást. Az "R" a rubeolára utal. Azt kell tudni, hogy élő vírust fog kapni, aminek hatására a három betegség lezajlik a szervezetében. Én még nem voltam rózsahimlős, és tudomásom szerint nem vagyok védett, remélem, hogy nem betegszem meg, nem kapom el Eriktől. Elfelejtettem rákérdezni a védőnőtől, aki ma volt itt emiatt, illetve csak később kapcsoltam, pedig elmagyarázta az oltást, és előtte szó volt a terhességemről is. Írtam neki egy e-mailt, de a babanetes rendelőben is találtam egy ilyen felvetést, és a válasz szerint nincs veszély rám (ill. a magzatra) nézve.
Ha már oltás: novemberben kaptam meg az influenza ellenit, sosem szoktam beadatni, de most megelőzépképpen, tudva, hogy újabb babát akarunkvállalni. Mondtuk ezt a háziorvosnak is. Ő állította, hogy nem okoz gondot, hiszen akkor még nem voltam terhes. Az oltás a fogantatás előtt egy-másfél hónappal volt.
Nekem egyébként karácsonyra lett zebracsíkos a tesztem, mivel karácsonyi születésűek vagyunk a férjemmel, csodás karácsonyi ajándék volt ez.
A 2012. novemberi babavárók topicban kezdtem el fórumozni, nagyszerű kis társaság jött akkor össze. Persze voltak lemorzsolódások, illetve páran átmentünk a FB-ra, de még mindig aktív itt is a zárt topic. Remélem, ebben a topicban is hasonló jó kis társaság jön majd össze! Azt szeretném, hogy jó ideig maradjon nyitott a topic, mert vannak, akik csak később, bizonyos vizsgálatok megnyugtató eredményei után szeretnének csatlakozni. Ezért anonimitásunk megőrzése miatt azt javaslom, hogy a későbbiekben arc nélküli pocakfotókat töltsünk csak fel. Nyilván, később majd bezárul a topic, de szeretnék minél több jelentkezőnek lehetőséget és időt adni. (Azért ne várassatok minket sokáig!
)