Sziasztok!
Igigig, nagyon ismerős volt a neved, de akkor ezért...
mármint hogy már láttalak.
Megértem a meló ügyet, 2 éve május végéig akartam max. dolgozni, de kikönyörögték a július első két hetét benn és még vagy 3 hétig otthonról telefonkészültség.
Hiába kértem helyettest, az, hogy ki viszi tovább a melóimat, utolsó hét szerdáján derült ki. Szívott mindenki, főleg én, mert 350 függő aktám volt és 4 felé kellett osztani, mivel most 4 ember csinálja azt amit én anno. Persze sokkal részletesebben, aminek nagyon örülök, mert sült a képemről a bőr, hogy mindenbe csak belekapkodok és félmelókat csinálok.
Aztán jött mág hozzá, hogy Levi több mint két héttel előbb jött, így kb. semmire sem volt időm.
Most meg már hajt a harci frász, mindent meg akarok csinálni, emiatt meg estére alig bírok elvánszorogni az ágyig.
Rémtörténetek: van olyan?
A végeredmény a lényeg! De akkor én nem írom le a szüléstörténetemet, ok?
Új idők, új doki, új baba...szóval most még pozitívan állok a dologhoz, remélem így is marad.
Kriszta, ha gondolod, segítek vonalzó ügyben!
Köszi a dicséretet, igen, Levi szépen összejött, bár senkire sem hasonlít. Egyenlőre. Legalábbis szerintünk a férjemmel.
Nagyon kíváncsi leszek, milyen lesz öcsike, mert most 4d már nem fért bele a dologba.
Igen, sztem nálatok sem lesz könnyű, pont a nagy korkülönbség miatt, de mindkét esetnek megvannak a maga előnyei. Tesóim és közöttem van nagy korkülönbség, 16 és 12 év, nem mondom, hogy laza menet volt, de túléltük és nagyon csípjük egymást!
Segítség: háááát, az én családom nincs túl közel, de apum kijön heti min. egyszer. Csak hát Ő már 70. lesz és azért nem tud már Levi után futkosni egész nap. Péterem családja meg, persze sokat segítenek, ha mi megyünk, de anyósom sztem max, ha 3x jött át Levihez, ami ugye ha itteni ügyek vannak, jobban jönne, mint hogy mi megyünk. Meg itt a közelben élnek a nagyszülők, gazdálkodnak és vannak hirtelen ötleteik. Pl. most már második hétvége volt, hogy hirtelen menni kellett disznót vágni, méheket pakolni, stb...és ha azt vesszük, párom doki, eleve heti min. 3 éjjel nincs itthon mert ügyel, és akkor a maradékból is lecsippent a család még 1-2 napot....na, szóval néha morcogok emiatt.
Kilók: de jó Neked, nálam meg épp az a baj, hogy a szopival rámragad egy csomó és nem akar elmenni. Pedig nem is ettem sokat anno. Szóval mi eleve kb. 5-6 kiló plusszal indultunk, én most olyan 8-10 kilónál járok, de ez épp elég. Lesz mit lefaragni, csak mondom én a szopitól félek megint.
Szerencsés vagy, hogy lement hamar, biztosan most is így lesz.
Igigig, és Te hogy állsz babaszoba, rucik és egyebek terén? Nevek vannak már, vagy már az is biztos?
Kriszti, Ti? (Kriszta vagy Kriszti?) Nagyobb fiadat hogy hívják? És a Kicsinek van már befutó névválasztás?
Hol fogtok szülni?
Na, lelövöm magam, mert ez a nap is hosszú volt, átrendeztem a gyerekszoba szekrényeket, kipakoltam az összes nagyrucit és helyet csináltam a csecsemőruháknak, ha végre nincs ez a pocsék idő, jövő héten nekiállok fertőtleníteni és kimosni a cuccokat!
Előtte meg auchanoltam és még főzni is kellett.
Holnap meg mennem kell, képzeljétek, ma véletlenül rákérdeztem barátnőméknél, hogy a párja nem tudja-e, miért zakatol a kocsink. Erre közölte, megnézi az olajat. Egy csepp sincs benne kb. Nem is jelzett, de ha leég a motor az egy millás játék, tehát mehet a kocsi a bontóba. Pedig most műszakiztatták 3-4 hónapja olajcserével.
Hétvégén meg keresztberepedt a szélvédőnk is, így holnap megyek randizni két autószerelővel is. Szép kis nap. Mert mikor máskor történnének ilyenek...