Sziasztok!
Szia Kislány!
Sajnálom, hogy még mindíg kínoznak a rókák...
Sajna nem tudom, meddíg fog tartani, nekem már elmúlt.
De sokat kínlódtam én is, és sokakat kérdezgettem ,kinek mennyi ideig tartott. Volt, akinek nem is volt, (a korábbiaknál nekem sem) de olyannal is beszéltem, aki szülés előtt hányt utoljára!
Na, ez nem volt túl bíztató...
Szóval csak azt akartam mondani, hogy embere válogatja!
Remélem, már nem tart sokáig!!!
Amúgy igen, 7-én kellett volna mennem UH-ra, de sajna nem bírtam kivárni, mert visszajött a múltkori felfázásom, és 2-án el kellett mennem hozzá, mert nem bírtam tovább.
Kaptam egy jó nagy lórúgás antibiotikumot, amitől most nagyon félek, de muszály beszednem, mert a gyulladás sem veszélytelenebb.
Csinált ultrahangot is!
Nagyon jó volt látni!
21mm a fejkörfogat, 1,5mm a tarkóredő, van két keze, és két lába!
Olyan aranyos volt, éppen aludt.
A doki pedig felébresztette!!!
Nem volt semmi, ahogyan löködte a hasamon keresztül!
Szegénykém fel is ébredt, de nem volt túl aktív..
Csak a kezecskéit nyújtóztatta ki.
Nagy élmény volt látni!
Igaz, nekem már a harmadik, de még mindíg lenyűgöz!!!
19-én megyünk 4D-re, kíváncsi leszek, ott mennyire mutatja meg magát.
Nézegettem képeket a neten annyi idős babákról, tudom, hogy még soványka, de én amúgy is szeretném tudni, hogy valóban minden rendben van.
Jöhetnek a lányaim is, már nagyon várják.
Többiek!
Magamról:
A korábbi terhességeim sajna nem voltak problémamentesek, mert mindegyikkel a 20. hét után két ujjnyi volt a méhszájam. Ami ugye nem túl jó.
Most talán ez a veszély nem fenyeget, persze biztos nincs.
Azért nem, mert 2 éve volt egy méhszájplasztikám, ugyan e miatt a probléma miatt. Nem vártam kisbabát, csak nyitva volt. Ennek most annyi a veszélye, hogy lehet, hogy nem tudom természetes úton megszülni. Ettől félek egy kicsit, de ezen ráérek még aggódni. Odabann nem fog maradni, ez a biztos. A többit majd meglátjuk.
Amúgy azért döntöttünk a harmadik mellett, mert én mindíg is sok gyereket szerettem volna, csak a férjem húzódozott sokáig. Mindíg az anyagiakon aggodalmaskodott, és mostanra sikerült meggyőznöm róla, hogy már talán ez sem jelent akadályt. Mert mindíg van valami, amire az ember vágyik, de egy kisbaba soha nem gond.
Ő mindíg jókor jön!
Szerintem.
A lányok is már nagyok, a nagyobbik most készül középiskolába.
Őt szültem "fiatalon".
Persze ezt sem bántam meg!
Olyan jó volt fiatal anyukának lenni!
Nem érzem a mai napig, hogy miatta lemaradtam volna bármiről!
Most viszont teljesen más!
Ez is jó!
Hááát, nem röviden ennyi magamról.
Bocsánat, ha túl hosszúra sikerültem!