Sziasztok,
jövök én is, bár nem hiszem, hogy rendszeresen be tudok majd nézni.
Van három "nagy" gyerekünk: Alex 10 és fél, Olivér 9, Abigél 5 múlt és Timó még nincs egészen két hónapos.
Igazából két gyereket terveztünk, bár volt egy kis hiányérzetem "lány-ilag", de hát a körülmények... Viszont amikor visszamentem dolgozni, azonnal "bejelentkezett" Abigél, tudatván, hogy nekem otthon a helyem.
Timó pedig szintén úgy fogant, hogy tulajdnképpen védekeztünk. Úgyhogy ha már ennyire akart jönni, hát szeretettel fogadtuk.
És az ő hatására végre rászántuk magunkat a költözésre (banki kölcsön, félszocpol, minden, amitől eddig fáztunk), mert az 57 m2-en már öten sem fértünk el.
Anyukám szokott segíteni, annyiban, hogy havonta kb. kétszer elviszi a gyerekeket (a babát nem
) két napra magához, szentendrei kertes házba, mert munka után tud rájuk vigyázni, ha pl. szülői van (ami a mi esetünkben havi 2-3 van).
De Abigél születése óta nem dolgozom, és most Timóval is ismét "főállású anya" leszek. Utána is majd valami itthon, vagy négy órában végezhető munkát vállalok csak: ennyi gyereknél már nem csak a munka sok, de koordinálni is a dolgokat... (Bár a két nagy egyre nagyobb, már akár egyedül is el tudnak menni a suliba. Angyalföldön lakunk, Óbudára járnak.)
Azt várom, hogy a mostaninál kicsit "nyugisabb" lesz az életünk, Timó ui. nem egy igénytelen baba, pedig azt vártam, hogy anegyediket észre se fogom venni. Abigél ui. fantasztikus volt ebből a szempontból, vele csak az volt, hogy ő csak otthon szeretett lenni, se séta, se vásárlás, aludni csak az ágyában, hatalmasakat, de autóban, babakocsiban nem.
Bemutatkozásnak ennyi. Igen, a kétféle reakciót én is mindig megkapom: vagy a rémült döbbenet, amikor megjelenek négy gyerekkel, vagy az elismerő (de megalázó!!!!) mondat, hogy "Ez az, az ilyen szép magyar gyerekekből kellene még több."
szilvi