2010.08.25 11:16
Szerző: ren8
Sziasztok!
Autoimmun vesebeteg vagyok,de nem sle az alapbetegségem,hanem glomerulonephritis. Mivel már végstádiumban vagyok, úgy gondlotam megkérdezem szakorvosom,mit monda a babavállalásra.Sajnos nemleges választ kaptam,mert nagyon megterhelné a szervezetem, javasolta,hogy transzplantáció után jó esélyekkel vállahatok gyermeket. Mivel én szeretek több véleményt meghallgatni, hosszas kutatás után ráakadtam Dr. Pajor Attilára. Ő leginkább slé-s terhességeket követett nyomon, de gondoltam nekem is tud valamit mondani. Voltam nála, elolvasta a korábbi leleteim összefoglalóját, s azt mondta, nem lehet most gyermekem. Sőt hozzátette, hogy nem sok nőnek mondta ezt, összesen 16-nak.Ezzel még nem is lett volna problémám,mert felkészültem rá,hogy most nem lehet, bár hozzáteszem,nem érzem rosszul magam, kevés gyógyszer mellett. A következő hozzászólása, ami számára talán bátorításnak hatott,hogy majd az átültetett vesével,jobb lesz. Viszont hozzátette, hogy nagyon szerencsésnek kell lennem,hogy hasonló génállományú szervet kapjak,mert ha nem így lesz,akkor magas gyógyszeradag mellett marad csak meg a vese és ilyen esetben sem vállalhatok gyermeket.Még erről a szakorvosommal nem konzultáltam, bár hamarosan eljöhet az ideje. Szóval a doktor szakértelmével nem is volt gondom,mert peresze nagy tudású és tapasztalt, de a stílusával hatalmas probléma van. Mert ilyet közlök valakivel, akkor minimum próbálok bátorítást adni,mert ezt nagyon nehéz felfogni és feldolgozni, persze inkább készüljünk a legrosszabbra. Mivel nem rég voltam nőgyógyászati szűrésen, ezért nem kellett vizsgálat,szerinte. Nem is tette meg. De mindent kétszer elmondott,mintha hülye lennék, természetesen mindazokat a kockázatokat,vagy lehetőségeket én is tudtam. De a legnagyobb pofon, amit kaptam a végén,hogy elkért 20 ezer forintot azért,hogy elmondta a szakvéleményét,amit jó meg kell fizetni,de annyi emberség lett volna benne,ha meg sem vizsgálat, illetve szomorú hírt közölt, akkor nem teszem ezt. Persze tudom,nem a pénz,mert nem érdekel,de semmi emberség. És akkor azt olvasom különböző fórumokon,hogy milyen kedves ember,én nagyot csalódtam,bár gondolom miért olyan kedves. Felmerült bennem, hogy mekkorra különbségek vannak egyes orvosok között és hogy mennyi kicsi az esélye annak,hogy rendes doktor kezel. Sajnálom.hogy ilyen emberre pazaroltam a pénzt,és nem arra,aki ott ült az ágyam mellett,mikor biopsziát végeztek,vagy nem arra,aki havonta törődik velem, és emberileg sem kell csalódnom benne.Persze lehet másoknak szerencséjük lesz vele.De ezt most le kellett, illetve ki kellett írnom magamból....