Sziasztok!
Nem szoktam írni, én inkább az a magamban őrlődő típus vagyok. Csak olvasgattam a sorstársakat és ha tüneteket kerestem, aggódva olvastam el az összes topikot, ami segíthet.
Amiért most írok, hogy én is segíthessek.
(Röviden:)
33 éves vagyok, legsúlyosabb endometriózissal, 3 műtéttel, melyek 2 évente ismétlődtek.
sok év természetes próbálkozás
2 sikertelen inszem
2 sikertelen lombik (Károly Róbert) - 2babácska beültetve, 3 naposak,
rövid protokoll, 2*2 utro
1 sikeres lombik (Versys Klinika) - 1 baba, 5 naposan vissza, genetikai vizsgálattal, 13. nap a beültetés óta, 1052 hcg, 3*2 utro, 3*1 duphaston, esténként vérhigító
Ma kaptam a hírt, még nem tudtam feldolgozni. Ott is kérdezték hogy vagyok? Mondtam, úgy hogy tutira megjön.
Vitaminokon élek, paleo diétázom.
A gyerek project évek óta itt van az életemben. Rengeteg mélyponttal. A mostani lombik programnál kértem pszichológusi segítséget is a klinikán. Úgy voltam vele, hogy annyit szenvedtem, hátha ez segít. Nem tudom megmondani...
Tegnap este sírással közöltem drága párommal, hogy soha többé! Én nem bírok ki ennyi fájdalmat.
Mik a tünetek? Én ezt kerestem a leggyakrabban. Ezért is keseredtem el iszonyatosan.
- tegnap este éreztem és ma is, hogy meg fog jönni. Semmiben, semmi különbség! Pont ahogy szokott!!!
- a melleim fájnak, de nem jobban és nem másképpen, mint mikor meg szokott jönni. Nem eres, nem érzékeny a mellbimbó...
- ugyanazok az érzések, mint amikor sikertelen volt
Remélem, hogy mostantól minden rendben lesz, mert tudom, hogy a 12. hétig nagy a rizikó. De nem akarom elhinni, hogy ennyi év után végezhet ez másként, mint egy gyönyörű, egészséges kisbaba világrahozása.
Szóval HAJRÁ LÁNYOK!!!!!!! Drukkoljatok.