Kedves Fórumozók!
Nem tudom, találok-e társakat...?
Sokáig próbálkoztunk férjemmel, meddőségibe kerültünk, ahol az első inszem "sikeres" volt, de elvetéltem. Eltelt azóta majdnem félév (és még mindig nem jött rendbe a lelkem), de -ha minden jól megy- januárban újra inszemre megyünk.
Jár valaki hasonló cipőben? Hogyan emészti meg az ember az inszem utáni vetélést? Nem elég, hogy mesterségesen sikerül nagy nehezen, de még el is vesztem/veszítjük...? Mire lehet gondolni ilyenkor? Hogyan tovább? Van tovább?
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2009.11.21 14:17
Szia Borsó!
Sajnálom a történteket,de feladni tényleg nem szabad.A lelked is csak akkor fog teljesen megnyugodni,ha egészséges babátok születik.Sajnos sokan vannak hasonló helyzetben,csak nagyon nehéz erről beszélni,nem szereti senki felszakítani a sebeket.De szerintem a tovább lépéshez,a sikerhez kellenek a "sorstársak".
Melyik meddőségibe jártok és mennyivel az inszem után veszítettétek el a babátokat?Történt valami kivizsgálás?
Sajnálom a történteket,de feladni tényleg nem szabad.A lelked is csak akkor fog teljesen megnyugodni,ha egészséges babátok születik.Sajnos sokan vannak hasonló helyzetben,csak nagyon nehéz erről beszélni,nem szereti senki felszakítani a sebeket.De szerintem a tovább lépéshez,a sikerhez kellenek a "sorstársak".
Melyik meddőségibe jártok és mennyivel az inszem után veszítettétek el a babátokat?Történt valami kivizsgálás?
Oldal: 1 / 1
Társoldalunk kínálatából
A diák sokszor nem tudja, hogy mit miért kellene tanulnia – Gondolatok a tanulás hasznosságáról, tanári hozzáállásról
Minden fórumot megragad a gondolkodni vágyó emberek tudásszomjának... »
