Moni,
Tök jó, hogy vagy, mindig lelket tudsz önteni az emberbe.
Hát tényleg remélem hogy nincs probléma odabent, csak már egy kicsit öregszem, és nem olyanok a petécskék mint régebben.
Panny,
Tudod, sajnos menzeszelek, és azért nem fürcsiztem.
Hogy vagy??Hogy bírod ezt a hülye meleget???
Én tegnap már haldokoltam.
Tegnap voltunk Agárdon fürdeni, a héten minden nap mentünk, és összetalálkoztam a holland nagyfőnökkel, aki az első munkahelyemen volt a főnököm. Nagyon jó viszonyban voltunk mindig, és azóta is akárhányszor talizunk, mindig puszi-puszi. Még az esküvőmön is ott volt. A lényeg a lényeg, abban az időben 22 évesen jártam egy szintén holland fiúval, aki mérnök volt a Texas Instruments-nél, akiknek dolgoztam, és itt ismerkedtünk meg.Ő volt az első igazi és fájdalmas szerelem, a mai napig emlékszem minden egyes percre amit együtt töltöttünk. Mindig amikor találkozok a volt főnökkel megkérdezem mi van Wolfgang-al, és képzeljétek azt mondta tegnap hogy szívinfarktust kapott és meghalt.
44 éves volt, engem úgy elkapott a sírás, szegény nem győzött vigasztalni. Annyira fájt, pedig már régen történt, de én nagyon szerelmes voltam belé, és akkor úgy gondoltam, hogy az életemet is odaadnám neki. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy nincs többé. Rettenetesen rányomta a bélyegét a lelkiállapotomra. Előkerestem a képét is itthon, persze megint rámjött a sírhatnék.Lehet hülyének néztek, de legszívesebben Hollandiáig szaladnék és megkeresném hol nyugszik, hogy legalább egy kis virágot vigyek neki és elbúcsúzzak.
Bocsi az offért, de most sajnos egyfolytában ő jár az eszemben. cry: