2007.06.25 10:57
Szerző: pandi28
Sziasztok!
Most csak a szüléstört., mert szopi idő van.
Kedd este fél 7-re mentünk CTG-re és dokihoz. A legnagyobb meglepetés, nem kellett várni, pedig picit előbb is érkeztünk.
Szivhang jó, méhszáj majdnem 2 ujjnyira nyitva. Doki megkérdezte, hogy mikor akarok szülni, nekem meg hirtelen csak annyi jutott eszembe, hogy apa a ma éjszakát nézte ki. Ok, akkor megvizsgál egy picit jobban, aztán találkozzunk 9 körül a kórházban. De ha elindulnak a fájások, akkor ne várjunk, hanem rögtön menjünk, mert szerinte gyors szülés lesz.
Telefon anyuéknak, hogy induljanak. A hazaút (20 perc) azzal telt el, hogy a sírdogáló Pétert próbáltuk nyugtatni, hogy csak aludni kell a mamáékkal, mire reggel ébred, apa otthon lesz. Nem sok sikerrel jártunk, mert otthon is még ment a műsor, hogy legalább apa maradjon vele. Néha bevillant, hogy szülni fogok, s megint egy indítás, mint Péternél, de megnyugtattam magam, hogy jobb igy, van kire hagyni Pétert, apa is ráér, s elegem van a hőségből.
Még egy gyors zuhany, Péter fürdetése, szeretgetése.
Kicsi vérzéssel és sok keményedéssel indultunk el otthonról. A kórházban rögtön összefutottunk az ügyeletes dokival, aki megkérdezte hova megyünk? Szerintem hülyén néztem rá, mert este, célirányosan a szülőszobák felé tartva, pocakkal, cuccokkal, vajon hova mehet az ember???? Kaptam egy hálóinget, doki megvizsgált, méhszáj bő 2 ujjnyi, magzatvíz tiszta. Felvették az adatokat, megcsörgették a dokimat, előkészítés, aztán a szülésznő bekisért a vajúdóba, majd gondolt egyet, s átirányitott az egyik szülőszobába. Első gondolatom, hogy nagyon jó hűvös volt bennt. Rám tette a CTG-t, majd elment a páromért, aki ez idő alatt hülyére idegeskedte magát a folyosón.
Elkezdtem kicsit fájogatni, de csak össze-vissza, gép mutatta is.
Fél 11 előtt megjött a doki, mondta, hogy még nem repeszt burkot, de megvizsgál. Szerinte nagyon jól állunk, mégis repeszt burkot, s ismét elmondta, hogy szerinte gyors szülés lesz. Ebbe a mondatba kapaszkodtam, s elkezdtem róni a köröket. Jöttek a fájások, de nem voltak durvák. Közben szedtem a homeós golyócskákat, s élveztem a légkondis szülőszobát. Párommal vigyorogtunk, senki nem zavart bennünket, nyugis volt az éjszaka. Fél 12 után kezdett elegem lenni a sétálásból, leültem a labdára, párom figyelte az órát, jöttek a fájások 2-3-4 percenként, közben megbeszéltük, hogy már nagyon álmosak vagyunk, s felváltva ásítottunk. Éjfélkor jött az orvosom, s közölte, hogy még mindig csak bő 2 ujjnyi a méhszáj, 2-ig várunk, aztán majd meglátjuk. Ezen teljesen letörtem, s az jutott eszembe, ha ilyen nehezen haladunk, Attila nem ér haza, mire Péter felébred fél 7 körül. Szülésznő elküldött zuhanyozni, ott voltunk egy jó 15 percet, aztán visszaültem a labdára, mert akkor már a séta nem esett jól. Jöttek a fájások 1.5-2 percenként, s egyre erősebbek voltak. Szülésznő visszanézett, mondtam, hogy egyre jobban fáj, örült neki, s azt tanácsolta, hogy fél 2 körül menjek el még egyszer zuhanyozni, mire jön a doki, jól álljunk. Aztán újra kettesben maradtunk, s szorongattam rendesen Attila kezét, mert akkor már tényleg iszonyúan fájt. Nem sokkal később úgy éreztem, mintha jönnének a tolófájások, de nagyon korainak találtam, s mivel Péternél ez az érzés kimaradt, nem is voltam benne biztos, hogy ez most az-e. Összeszedtem az erőmet, s mondtam Attilának, hogy menjünk zuhanyozni, ott talán jobban el tudom dönteni, hogy most mi ez. Guggolva kapaszkodtam a vasba, párom engedte rám a vizet, s úgy éreztem, hogy ott rögtön szétrobbanok. Viz elzár, hálóing felrángatása a vizes hátamra, vissza a szülőszoba. Kértem Attilát, hogy menjen vkiért, mert én szülök. Le akart ültetni a labdára, de nagyon rossz érzés volt, kértem, hogy inkább a szülőágyra segítsen (tegnap mesélte, hogy nem kellett feltenni, szinte felpattantam). A pultnál nem volt senki, a távolban látott vkit,neki kiabált, hogy jöjjön a szülésznő, mert baj van. Gyorsan ott volt, nyomában a félkómás doki, meg az ügyeletes is. Összerakták az ágyat, én közben folyamatosan mondtam, hogy nyomnom kell. Ágy kész, lábak felpakolva, s csak azt hallottam, hogy kiabálnak, újszülöttes is kell. Aztán itt nagyon felgyorsultak az események, arra emlékszem, hogy doki megkérdezte, hogy biztosan akarom a gátvédelmet? Nekem ott már mindegy volt, csak legyünk túl rajta. Mire eldöntöttem, hogy akkor vágjanak, doki közölte, hogy a második fájásra kinnt a baba, nem vág, de akkor még mindig nem nyomhattam. Iszonyú volt, úgy éreztem, hogy ordítok közben, Attila felvilágosított, hogy éppen csak nyüszögtem, és még ezért is 3-szor elnézést kértem. Aztán egyszer éreztem, hogy már kinnt a feje, s végre nyomhattam egyet, s megtapasztaltam milyen fantasztikus érzés amikor szépen kicsússzan a baba (ez Péternél kimaradt, mivel kinyomták belőlem), s megszűnik minden fájdalom. 1.20 perc volt. Ránéztem páromra, hogy mi lett, de nem ért rá a nemével foglalkozni, mert éppen a könnyeit törölgette. Doki mondta, hogy fiú, egyáltalán nem éreztem csalódásnak, hogy nem lány lett, s azóta sem.
Az viszont nagy meglepetés volt, hogy a felszedett 6 kg, s a pici hasam ellenére 3 kg-s babát szültem.
A méhlepény picit nehezen jött ki, s a vizsgálatnál kiderült, hogy Ábel picit repesztett a vállával a régi heg mentén, igy nem úsztam meg a varrást, ez nem volt a legkellemesebb, de gyorsan ment, s a felszívódó varratoknak köszönhetően, varratszedés sem volt.
Ránéztem az órára, mikor a doki közölte, hogy készen vagyunk, még nem volt 2. A beigért vizsgálat helyett, akkor már a megfürdetett Ábel babát kaptuk vissza, aki rögtön szopizni kezdett.
Hát körülbelül ez történt azon a csodálatos éjszakán, amikor apa vicces szavaival élve, kaptunk egy Pannon GSM babát (06.20).