Bea
Mégegyszer gratulálok!!
Most gyorsan tedd félre a negatív gondolatokat és húzd be a kéziféket!!Mindent csak félgőzzel csinálj.Ezt most komolyan mondom.Ne idegesítsd magad semmin.Tudod két füled van!
A legfontosabb és mindenek elött (képletesen)a BABA,minden más levan t...a!!
Nagy szükséged lesz még az erődre és az energiádra,ne pazarold.És mondom mindenhez csak pozitívan Szedd a folsavat!!
Amikor én megmondtam apának,hogy terhes vagyok éppen feküdt.Azt mondta hogy ez a szerencséje.
Nem szeretek róla beszélni és büszke sem vagyok rá de elmondom a történetemet.Ne törjetek pálcát felette,én sem tettem!Csak megértettem és hagytam neki időt hogy feldolgozza átgondolja.
2004 december 13.-án mondtam meg neki mert akkor már biztos voltam benne.Nem akarta hogy megtartsam...Azt mondta nincs felkészülve (37 éves volt akkor)Õ még élni akar,utazni,horgászni,vadászni,búvárkodni.(Bár én nélküle is végig csináltam volna biztos vagyok benn hogy soha nem választottam volna a műtétet)
Kiborultam.Én boldog voltam alig vártam hogy anyukámnak elmondhassam.Nem beszéltünk a babáról.Hagytam had emésszen.Elmentünk a családsegítő szolgálatba mert ott kell intézni ha el akarom vetetni.Csak én mentem be,Õ kint várt a folyosó.Sírva jöttem ki,de jó volt kibeszélnem magamból.Aztán jött a Karácsony.semmi...
A két ünnep között nem dolgoztunk így lementünk a hétvégi házunkba,hogy ott szilveszterezzünk kettesben (hármasban).Még mindig nem beszéltünk a babáról.Õ minden este kiment vadászni.Aztán eljött december 29.-e.Aznap kellett délre feljönnöm pestre a családsegítőbe,hogy akkor véglegesítsük az időpontot.(A műtét elött kétszer kell menni egy beszélgetésre)
Reggeli után elsétáltunk a boltba.Útközben mondtam neki,hogy siessünk mert nekem 10 órakor elkell indulnom Pestre.Rám se nézett,csak azt kérdezte,hogy mit szólnék ha azt mondanám:NE MENJ?(csajok még most is könnyes lett a szemem )
Azt mondta,hogy volt ideje gondolkodni ebben a cirka két hétben,ezeket mondta:
2003-ban meghaltak a szüleim nem szeretném az új évet is halállal kezdeni...
Eddig Te voltál az egyetlen barátnőm aki elviselt minden rigojámat...
Te voltál az egyetlen akiben látok annyi életerőt hogy képes lesz egy gyereket megszülni ésfelnevelni.
És egyébként is vén szar vagyok már!Most vagy soha.
Azt tudom milyen vadászni,lovagolni,horgászni,de szeretném ezt a fiammal is...
Mondtam neki,hogy ugye tudod hogyha azt kéred tőlem vetessem el akkor ami kapcsolatunknak vége.A válasz erre:Ugye tudod hogyha elveteted akkor a kapcsolatunknak vége
Ezek után gyökeres változásokon ment keresztűl.Lenyugodott,sokkal figyelmesebb volt velem.
Újév harmadnapján mentünk anyuékhoz,pezsgőzni.Még jó hogy kocsival mentem legalább nemvolt feltünő,hogy nem iszom.
Befutott apa is,ott voltak már a tesómék is.Már megfogalmaztam,hogy mit fogok mondani de apa legnagyobb megdöbbenésemre átvette az irányítást.Mikor már túl voltunk a koccintáson egy egyszerű költői kérdést tett fel:Ki mit gondol,hányan iszogatunk most itt?!
Apukámnak rögtön leesett,anyu egy kicsit még gondolkodott de aztán rájött hogy mi az ábra.
Most ugrok egy nagyot.
Apás szülés volt.Több mint 23 órát vajúdtunk végig együtt.
Apa SÍRT amikor Máté megszületett.Másnap bevallotta nekem,hogy amikor engem még foltoztak és Õ elment Mátéval a csecsmőosztályra (Õ vitte kis batyuba büszkén)útközben bocsánatot kért tőle,hogy egyáltalán megfordult a fejében hogy ne szülessen meg.
Azóta elválaszthatatlanok:
És az életünk nem is változott meg.Azóta ugyanúgy elmegy vadászni,horgászni,lovagolni.És mi is megyünk vele.Azért mert van egy kisbaba még nem kell lemondani az elöző életünkről,csak tudni kell kompromisszumokat kötni.
A második gyereket már ő kezdte erőltetni,belátta hogy elkésett legalább 10 évvel...