sziasztok
túléltük.....
rosszabbra számítottam de szerencsére nincsenek fájdalmai.
az egész úgy kezdődött hogy hajnali 4-kor keltettük ivott 80 ml tápszert kicsit kompozott még utoljára aztán indultunk 6 előtt nem sokkal. A kocsiban csak 20 percet aludt mert megállt a Zoli cigizni és erre felébredt.
8-kor vettek fel az osztályra, beszéltünk előtte a dokival és utána is ... közben 20-an jöttek be ugyanazt elkérdezni valamint megvizsgálgatni a Milót. Már majdnem két óra volt és még mindig nem jöttek előkészíteni. Szerencsére kétszer sikerült elaltatnom kézben mert már annyira le volt gyengülve szegénykém étlen-szomjan. Egy kortyot sem engedtek inni se enni.
Úgy voltam vele már dél körül mikor gyengén, erőtlenül és szomorúan nézett fel rám hogy hamm, hamm..... hogy most azonnal csinálok neki egy adag kaját majd fogom és viszem innen.
Nem hiszem el hogy egy éves gyereket fél napig kell kínozni. Én felnőtt vagyok de én sem bírtam már. Természetesen mi sem ettünk mert látta volna és akkor egyből kérne. Kért így is hogy nem látta. Próbáltam elvinni onnan ahol ettek. Annyira sajnáltam hogy folyamatosan potyogott a könnyem a kis fejére. Sokszor azért nézett fel rám bágyadtan hogy milyen cseppek hullanak rá.
Majd végül csak jöttek érte. Előtte kapott egy kúpot és én vittem a műtőig ahol át kellett adnom. Gondolhatjátok nem szívesen.
Addig se igazán tudtam tartani magam mert folyt a könnyem de ahogy bevitték zokogtam mint a záporeső. Egy órát tartott a műtét. Kijött a doki mondta hogy minden oké. Utána hozták őt is olyan kis kocsiba gyömöszölve amiben akkor tologattam amikor megszületett. Aludt kb. 2 órát. Utána megmutatták hogy kell a dupla pelust használni a katéterrel. Amikor felkelt még mindig nem ihatott. Fél órával később kaphatott fél decit, úgy ordított mikor elfogyott. Nagyon sajnáltam, szerencsére annyira jól viselkedett hogy mindig sikerült megnyugtatnom vagy elterelni a figyelmét.
Persze altatni nyugtatni csak kézben úgyhogy a hátam meg a karom már nem érzem a majd 11 kilója alatt.
Aludni semmit nem aludtunk, a párom a kocsiban aludt kint valamennyit én a széken ültem és takargattam éjszaka.
10 körül egyszer felkelt mert fájdalmai voltak. Kapott szurit majd nagy nehezen visszaaltattam. Aztán éjfél előtt megint ordítás volt, kapott kúpot amit nem sokra rá ki is kakilt. Utána a székben aludt rajtam egy darabig de annyira zsibbadt már a karom hogy féltem elejtem és inkább letettem az ágyba. Hajnal 4.30-ig aludt.
Visszatérve a kajára fél óra múlva ihatott még fél decit, akkor is nagy sivalkodás volt de utána már nem érdekeltek hogy mit mondanak adtam neki annyit amennyit kívánt. Úgy ette a tápit majd megfulladt pedig utálja. Evett belőle 250-et, még két üveg teát és este még adtam neki főzeléket meg banánt is. A kis zabagépem... olyan boldogan hamizott.
Ma 9-kor haza is jöhettünk, átkötözték amit végigbőgött de ezután nem volt baj. Itthon pelusozáskor fél és pityereg, el is kellett vinnem átköttetni mert átázott a kötés pisis volt (nem tudom hogy lett az a dupla pelussal ???) Amúgy látszólag semmi baja, jön megy ahogy szokott.... minden a régi..... csak reméljük a kukac nem (mármint hogy meggyógyult) egy hét múlva kiveszik a katétert és akkor állítólag fájni fog neki egy darabig ha pisil.
Reggel hisztis volt, mert fáradt volt hogy keveset aludt, bekötni nem kötöttem be a babakocsiba csak kibéleltem hogy jó puha legyen és betakartam. kicsit tologattam hátha alszik egyet.
Annyira hisztis volt hogy kifordult a kocsiból, utolsó pillanatban kaptam el. De nem tudtam bekötni mert a pelust nem lehet nyomni előlről. Felvenni is úgy szabad hogy ne nyomjuk a bugyrát. Élmény volt így altatni mert pont úgy szoktam hogy a karját a karom alá teszem a fejét a szívemhez és az egész teste hozzámsimul így ringatom. Most meg kitekeredve, kényelmetlen pózban, azt hittem sose alszik már el. De most már remélem nem lesz semmi baj, nem lesznek szövődmények és a katéter kivétele után nem is látjuk többé az orvosokat.
Ez volt életem eddigi legrosszabb élménye, de remélem hogy az utolsó is. Nem kívánom ezt még az ellenségemnek sem!
Miló egy hős volt de szó szerint mert a többi gyerekhez képest szinte alig-alig sírt. Jó fiú volt nagyon, és fel sem tudom fogni hogy bírta ezt az egészet. Én fele annyira nem bírtam, de ettől független persze átvállaltam volna a szenvedéseinek a százszorosát is ha tehettem volna.
Mondtam a páromnak oké hogy én szenvedtem anno vele hogy legyen de arról nem volt szó hogy neki is kell.
Lépek mert lemosdatom aztán megy aludni. Remélem reggelig.
Én is elteszem magam mert két éjszaka nem aludtam egy percet sem.