2009.06.21 09:59
Szerző: -m-i-a-
A történet pedig, hátha valaki megmenekül a komoly következményektől, ami nekem nem sikerült, sajnos:
Május 7-én megjött rendesen, majd el is múlt, ahogy szokott. Május 17-én barnázással, majd pecsételő vérzéssel ismét "megjött", ami esetemben már gyanús volt, hiszen MINDIG 28 napos ciklusaim voltak! Fájdalom nem volt (utólag gondolom, hogy ekkor történt meg a beágyazódás, hiszen a "babám" 4-5 hetes volt a műtétkor). Május 22-én voltam először orvosnál, aki megvizsgált, megultrahangozott, vizeletvizsgálatra kiírt, ekkor szerinte hormonzavarom volt. Hétfőn, 25-én pozitív lett a menotest, de tovább véreztem, ezért kedden bementem másik orvoshoz, szintén uh és kiírt beta hcg vérvételre, valamint szerinte fals volt a vizeleteredményem, mert tuti vér került bele! Ezmellett volt egy érték, ami 62 volt, azt hiszem. Másnap vérvétel, harmadnapra eredmény: reagens hiányában sikertelen beta hcg! (Ez vicces, h előfordulhat a XXI. században...) Azon a héten pénteken elmentem a "saját" dokimhoz, akinél először is voltam. Ő megint vizeletvizsgálatra küldött (mert még mindig nem volt reagens a Délpestiben), ugye ezt is csak a következő héten lehetett megejteni. Megint volt UH, és most látott a hasüregben némi folyadékot, de a diagnózisa korai gravi volt. Mondanom sem kell, hogy ismét pozi lett a menotest és az érték 77-re emelkedett. A következő vizsgálatkor a doki nem tudta mi ez az érték, valamint reagens még mindig nem volt, ezért 1 hét múlva ismét visszarendelt kontroll UH-ra. Közben Szerbiába kellett utaznom és ott csináltattam magánúton egy beta hcg vértesztet, eredmény : 198 - azaz 4-5 hetes terhesség. Vissza a dokimhoz, aki már adott egy beutalót a Délpestibe nagy UH-ra, diagnózisa kérdőjelesen gravi extra (mk.) és kontroll beta hcg-re. Itt már június 15. volt és az eredméy 159 lett, azaz csökkent. Viszont fájdalmam nem volt (csak vizsgáim), ezért úgy gondoltam elég, ha pénteken megyek a nagy UH-ra. Szerdára már elég furcsán éreztem magam, de görcs nem volt, ezért még éjszakázni is elmentem (nem megterhelő amúgy a munkám). Csütörtök délelőtt aludtam, déltől viszont egyre szarabbul lettem. Nem is a görcs volt a legjelentősebb, inkább az émelygés, meg nem tudtam sokáig állni. Le akartam vinni a kutyusunkat sétálni, de fel sem tudtam öltözni. Írtam a páromnak smst, hogy valószínűleg rosszul vagyok, de lehet elmúlik, m szerdán, de azért siessen haza a munkából. Olyan 6 felé hazaért, olyan 7 körülre szereztünk autót, fél 8-ra értünk a kórházba, 8-fél 9-kor már felvettek fekvő betegnek, előkészületek után, szerintem olyan fél 10-kor már a műtőben lehettem. Szerencsém volt, h olyan doki volt bent, aki profi uh-os, mert egyből közölte, hogy mk és műtét AZONNAL, persze így, semmi romantikus körmondat, meg is ijedtem rendesen, bőgtem nagyon. Az orvos, aki megmentett: Dr. Weidner András. Annyira sürgős volt, hogy csak katéterre, borotválásra, infúzió bekötésre és vérvételre volt idő előtte, még fel sem fogtam mi történik velem, már toltak is, aztán nyugtató és altató, az ébredésem körülményeit meg írtam már. Félrebeszéltem, lázas lettem stb stb, legjobb az volt, hogy a katéteres zacskót nem akasztották az ágy mellé sehova, csak úgy lógott a semmibe, és persze tele lett...na az kellemes érzés volt. Reggel bejött hozzám Weidner, készségesen válaszolt minden kérdésemre, amit utána páromtól kérdeztem meg, mert semmire nem emlékszem szinte. Kedden lesz varratszedés, az remélem már nem fog fájni! Egyébként napról-napra jobb a hasam, de ma reggel is sírva ébredtem...Néha egészen elborul az agyam és hibáztatok mindenkit, hogy ez azért történt meg, mert Ők nem akarták a babát, csak én, ami nem is igaz, meg főleg nem emiatt volt. Nővérke szerit tisztulnak a hormonok, azért vagyok ilyen lobbanékony és olykor agresszív..
Lényegében ennyi, remélem másnak nagyobb szerencséje lesz. Olvastam, hogy a terhességek 1%-ka lesz mk, az ismételt mk-re pedig 10% esély van petevezető eltávolítása után valamint 60% esélyem van spontán terhességre. De én hiszem azt, hogy egyből össze fog nekünk jönni decemberben (nem kéne addig várni, de van az a hülye elképzelésem, hogy szeptemberi babám legyen) így lesz, csak így lehet!!