Proone!
Nekünk azért könnyebb volt lakáshoz jutni, mert a férjem örökölt egy pici házat az erdő mellett, 200m-re az ő szüleitől és 500m-re az enyéimtől. Szóval tök jó, hogy közel vannak, de amúgy meg nem szólnak bele semmibe. Kb 3-4 hetente jönnek át maguktól. Azt a házat fenekestől felforgattuk. Leszedtük az egész tetőt, lebontottuk a melléképületet. A férjem nagyapja vett nekünk egy 150.000Ft-os tanyát. Azt lebontottuk a földig és annak az anyagából építettük a miénket. Iszonyatos munka volt. Vályogból épült, és elég jó volt még a tetője. A vályogot használtuk fel, a cserepet, meg a faszerkezetet. Ez volt 2002. márciusában. Azóta, mint a hangyák, mindig leptük valamelyik részét a háznak. Nálunk mester csak a kőműves volt, én voltam a segédmunkás:
-kevertem a betont,,
-hordtam a válykot
-adogattam a kőműves kezébe
-kentem a majtert,
-én hajtogattam a vasakat az alapba,
-csiszoltam a gerendákat
-a falat simítottam
-ketten csináltuk az összes csempézést(és akárki megnézheti!)
-mi meszeltünk,
-Atis (a férjem)csinálta a tetőt
-a villanyszerelést
-az egész család a tetőn volt mikor cserepeztünk
-Atis csinálta a konyhaszekrényt a szobabútor felét (a másik fele az én egykori szobabútorom volt)
Hirtelen ennyi jutott eszembe, de oldalakon keresztükl lehetne még sorolni.
Ja és amiért elkezdtem: Jelzáloghitelt vettünk fel a házunkra+az anyámékéra. Összesen 2,4 millát kaptunk. Ez majdnem hogy nem tétel egy építkezésen. Ezért kellett nekünk mindent magunknak csinálni. Ezért idegesítő, hogy ezen dolgozik az ember lánya és ennek van látszata, de a baba-projekt...
Á, annyira félek reménykedni. Bár 1 hét múlva kellene(vagyis nem kellene) megjönnie, és semmit az ég világon nem érzek. Lehet, hogy pont most jött össze?
Vica
