Üdv Mindenkinek!
Végre itt vagyok. És micsoda hírek?!
... = ezt üzenem adrinak. És még azt is, hogy
... Most folytassam?
Kedves bubi!
Mi ez az elkenődés?
Egyáltalán nem biztos, hogy ezek olyan görcsök lennének. Mikor az első babával állapotos voltam, nekem is görcsölt a hasam és azt hittem bármelyik percben megjöhet. A folytatás aztán másként alakult ugyan, de a kettőnek semmi köze nem volt egymáshoz. Látod, adrinak is görcsöl a hasa és mégis integetnek neki odabent.
Szóval ne tessék elkedvtelenedni.
Persze nem azt mondom, hogy éld bele magad, mert mi bíztatunk téged, de szomorkodni ráérsz akkor, ha tényleg kiderül, hogy nem jött össze. Bár akkor sem kell. Akkor tessék úgy nézni a dolgot, hogy nem baj, most megint közelebb vagy a próbálkozás időpontjához és legközelebb sikerülni fog.
Szóval, fő az optimizmus!
Kedves Éva!
Ne legyél padlón. Én is nehezebben viseltem, míg ide nem keveredtem. De hát itt annyi megértő lélekre talál az ember, hogy már ennek is örülni kell!
Szóval nem kell elkeskenyedni, tessék reménykedni és sikerülni fog!
A listával kapcsolatban nem, nem tévedtél. Jómagam legalábbis tényleg nem vagyok rajta. Valaki már említette itt korábban, hogy nem akar szembesülni a ténnyel, hogy mióta NEM sikerül, de végül is meggondolta magát és rákerült. (Bocs, de már nem emlékszem ki volt.) Nekem is hasonló a véleményem. Eleget gondolok rá nélküle is: másfél éve 1. baba = 1. vetélés. Előtte közel egy éves
próbálkozás. Aztán lelki gondok és 4 hónapja ismét próbálkozás. Szóval, ezt mind tudom, de most változtatok. Próbálom úgy nézni a dolgokat, hogy tiszta lappal indulok. Nem gondolok a múltra és előre tekintek. Persze gyenge pillanatok nálam is vannak
, de azokat gyorsan el kell felejteni. Le kell feküdni aludni, Micimackót, Vukot, stb. nézni, Harry Pottert olvasni, játszani az Age of Empire játékkal, vagy épp dolgozni, vagy bármit, ami téged kikapcsol.
Úgyhogy ha felkerülnék a listára, ezzel a megjelöléssel kérném: Koalamaci, aki nem néz hátra, csak előre!
De ez a lista nem erről szól és számotokra fontos, amit én tiszteletben tartok. Egy kialakult rendszer, amibe nem szeretnék "belerondítani".
Nem vagyunk egyformák! De hát épp ettől szép az élet!
Kedves cscs!
A tanácsokat köszönjük. Olvastam már hasonlókat és mindig elmosolyodtam, ha elképzeltem, hogy az eset után nekiállok tornászni.
De hát mit veszíthet az ember? Legfeljebb szórakozik magán egy jót!
Szóval, azt hiszem legközelebb kipróbálom. Legfeljebb rötyögünk egy jót a párommal.
Kedves krita és minden "nem örülő"
Megértelek én is hasonlóan érzek. De hát mit lehet tenni? Ez van.
Majd lesz másként is.
És ha ez vígasztal, a mi babáink sokkal boldogabbak lesznek, mert tudják, hogy már nagyon-nagyon várták őket és valószínűleg több gondoskodást is kapnak majd, mint az így "sikerült" gyerekek. Úgyhogy én ilyenkor nem is magamat sajnálom annyira, mint inkább a lurkót.
/Persze tisztelet a kivételnek!
/
Azt hiszem a végére értem végre.
Összefoglalva: kitartás!
Üdv, Koalamaci
. 
