Na, látom unatkoztok!
Sok jóval nem szolgálhatok én sem, mert leragad a szemem, meg ég, meg minden, de azért életjelet adok.
Mivel a gépemre vételezek valamit ippenpont, még maradok, amíg be nem fejezi.
Én alig várom, hogy ez a miki levonuljon a színről, mert úgy rápattannék a lovamra én is........
De jóóóóó neked, Betty, majd gondolj rám!
Na, jó, annyira ne, nehogy a végén rám hasonlítson a kölök!
Hogy magyaráznánk ki ezt a férjednél?!
Hát, bírok a pindurokkal, lányok, ezek édesek!
Picik nagyon! 7. éve dolgozom itt, de még nem voltak ilyen édes gyerekeim.
Olyan töpörtyű kis buksijuk van, na, már könnybe is lábadt a szemem.
Mikor lesz nekem ilyenem........
Már Clostyt kéne kapkodnom, de hát ez a rota-hatás még nem múlt el, bár az étvágyam jó, szépen eszem, mint előtte.
Szerintem jött is vissza már néhány deka.
Egy ismerős, aki régen látott, azt mondta, hogy megijedt, mikor meglátott. Na, ilyen bókot sem mindennap kap az ember lánya.
De 2 kg minusz hamar meglátszik rajtam.
No, de nézzünk csak előre!
Képzeljétek, anyu kiment most este az udvarra, mondja, hogy csatornaszagot érez.
Az egyik kis műanyag fedél, ahol kivezetés, vagy mi a szösz van, a kocsi alatt volt, a férjem épp oda állt.
Elálltam a kocsival, erre paff!!!!!!
Áll a trutyi alatta...........buáááááá
Keeeeeeeellett ide csatorna, az édesanyját, amelyik kitalálta.
Kifizettünk egy csomó pénzt, hogy bevezessék, a vízdíj horribilis emiatt, és másodszor dugul el.
Na, lementünk turkesztánba.......
Vagyis a férjem, kurkálózott, de sikerült szerencsére elhárítani az akadályt. A hüle papírok akadnak meg.
De azért ez nem egészen okés.........de a lényeg, hogy nem lett csokiszökőkút.