Sziasztok Lányok!
Ne haragudjatok hogy félbemaradt a történet, nem az idegeitek borzolása miatt nem írtam végig…nem is gondoltam, hogy ekkora az érdeklődés…
Folytatás: A pihis hónap természetesen eredménytelenül telt el, volt időm közben azon morfondírozni mi történt…
azt képzeltem (mert az ember hajlamos szépen a fejében eldönteni dolgokat...), a closti éppen úgy fog működni, mint eddig már kétszer…és kétségbe estem attól, hogy mi változhatott, mitől lett cisztám, egymás után két ciklusban is, holott eddig sose volt…és már fel is vázoltam magamban, hogy kész, nekem már a closti nem jó, tuti más gyogyi kell, mert erre már nem reagál a szervezetem rendesen…
Jött a várva-várt új hónap
Új dokim bizakodóan a szemembe nézett és felírta a clostit ugyanolyan adagban, ugyanolyan ütemezéssel, mint ahogy a cisztás hónapokban szedtem….látva rémült arcomat(azt hittem amnéziás, vagy elkeverte a kartonomat), nyugalomra intően annyit mondott: „Ne féljen”….hát ennek megfelelően női lelkemmel egész hónapban RETTEGTEM. Lestem, mikor jönnek a már ismerős fájdalmak…nem jöttek szerencsére…közben volt egy PCT, ami nagyon jó lett
apa örült ..és, a 23. napon vérvétel…van hcg a véremben…azért annyira nem mertem örülni, de már gondolatban mindent elképzeltem, ami jó….a rosszat nem, pedig rossz jött: az ismételt vérvételen már nem látszott semmi.
Ami nagyon érdekes volt, hogy ebben a hónapban volt egy nagyon furcsa álmom, nem utólag találtam ki, tényleg volt, mert a naplómban le is jegyeztem, annyira hatással volt rám (pontosan Zsigi foganása előtt 1 hónappal). Azt álmodtam, hogy kórházi ágyon fekszem és egyszer csak odahoznak egy kisbabát. Nézem-nézem, mondogatom, hogy jaj de szép és kérdem a nővért, "kié". A nővér kicsit csodálkozva mondja, „hát a magáé”. És kérdem, hogy”na és hogy hívják”. Válasz: „hát Zsigmondnak”. Hihetetlen volt, akkor is mikor felébredtem. Ez a név nem nagyon fordult meg az agyamban…és sose szoktunk előre nevet keresni már csak babonából se…szóval nagyon meglepő volt, ezért is jegyeztem le, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget…csak később.
Vártam hogy megjöjjön…és kezdtük előlről….a mágikus 5. clostis hónapot. És megfogadtam, hogy abban a pillanatban, amikor eszembe jut az egész babagyártási téma, azonnal belefogok gyorsan valami másba hogy egyetlen másodpercet se gondoljak rá. Nehéz volt betartani mert a bűnös gondolatok szinte minden percben előugrottak valahonnan…ilyenkor ugye az ember olyan mint Móricka…mindenről „Az’ jut az eszébe…ja és mindenütt kismamákat lát ilyenkor és rettenetesen irigy és haragszik és…nem folytatom…
Hát minden ment a maga útján, középidőben UH és 2 db tüszőm volt(sose volt még 2 egész eddigi kálváriám során), de „csak” 17 és 18 mm-esek, le is mondtam az egészről, hisz „túl kicsik, elnyomják egymást, egy nagy kellett volna” …stb stb
Apával jól elvoltunk…és igyekeztem továbbra sem Erre gondolni…a hőmet azért méregettem és görbült szépen, amerre kellett….
És akkor elérkezett megint a 23. nap vérvétel(ennek pont ma van 2 éve
)….aztán remegő kézzel a telefon az eredményért…és a doki nagy boldogan közölte…”akár kettő is lehet”…és innentől kezdve 2 méterrel a föld felett lebegtem…de apának azért csak óvatosan mondtam hogy mi van, szerintem fel se fogta, hogy sikerült, mert olyan kétértelműen mondtam….a ciklus 30. napján csináltam tesztet (lányoknál nem mertem, ott nem volt ilyen vérvétel, de itt most ugye már tudtam hogy pozitív, ezért mertem tesztet is csinálni
akartam egyszer életemben látni két csíkot)…azóta is megvan az a teszt…és még látszik rajta a két csík…néha rákukkantok és nosztalgiázom egyet. A kettő babából csak egy lett, másik visszafordult…
Aztán később, mikor a névválasztásra terelődött a szó, számomra a legtermészetesebb volt, nem lehet más, csak Zsigmond..beleszerettem ebbe a névbe. Mindenki szinte fel volt háborodva, micsoda név, meg hogy honnan a fenéből jutott eszembe…apa is ellenkezett kicsit…nem mondtam meg sokáig honnan a név, de éreztem, nem adhatok más nevet, ezt a nevet ő kérte magának, és ezt a mai napig így gondolom.
És az, hogy csak úgy odahozták álmomban, nem pedig szülésélmény után láttam meg, a szülőágyon nyert értelmezést számomra: nem magától indult a szülés, indítani kellett és császármetszésre volt szükség (romló szívhangok, nyakán a zsinór 3x)…lehet hogy csak belemagyarázom de mindenképp érdekes.
Hát ez a történet vége…jó volt leírni. Még egyszer : nem vagyok babonás, nem hittem sose abban, hogy előre megálmodunk dolgokat…de az az álom jel volt, vagy legalábbis ajándék.
A tanulság az,hogy az ember sokszor vágyai csapdájába esik, és közben elhanyagolja, ami körülötte van, és erőszakkal szeretné, hogy az legyen amit elhatározott, de vannak dolgok, amik bizonyos önállósággal bírnak, és akaratunktól függetlenek, ilyen a gyermekáldás is. De a nagy akarás szépen felmorzsolja az energiákat…ördögi kör ez. De ki lehet lépni úgy is hogy közben nem adunk fel semmit.
Nagy puszi
Dana
.