Sziasztok!
Jó régen jártam én is errefelé. Megmondom őszintén, hogy azt hittem, hogy már senki se jár ide.
Pedig anno hogy pörgött itt az élet még éjszaka is. Nekem hiányoznak azok az idők, veletek együtt!
Bazsa: Gyönyörű a kislányotok, annyira szép képeket csináltatok! Gratulálok!
Luczus: Gratulálok neked is a terhességhez! Vigyázzatok magatokra!
Vius: Nektek sok szerencsét az új helyhez! Darinka is egy kis cukipofi.
Mit szól az új lakáshoz?
Vicky: Barbus azóta biztosan meggyógyult. Ijesztő lehet az ilyen helyzet...
Beze: Hogy vagytok?
És drága KIKINDA: Nagyon rátok jár a rúd mostanában. De hidd el és bízz benne, hogy a szomorúság után csak öröm várhat rátok. Tiszta szívemből kívánom, hogy minél hamarabb jobbra forduljon a helyzet. Én a mai napig azt mondom, hogy nem lehet feladni, bár vannak hullámvölgyek, de a remény mindig ott van! Abban egyetértek veled, hogy hiába hallani a csodákról, amíg az ember nem a saját bőrén tapasztalja, addig csak örül ezeknek a csodáknak, erőt merít belőle, de én nagyon szorítok hogy ez a csoda nálatok is valóra váljon. Mi is a mi csodánkra kb. 5 évet vártunk. Bár már én is a következő lombikra vártam januárban és belefáradtam az orvostól orvosig való rohangálásba és hihetetlen volt, amikor ránk mosolygott végre a szerencse, amikor már nem is foglalkoztatott a dolog annyira. (tudom ez annyira elcsépelt duma... de tényleg így volt). Hidd el vagy így vagy úgy de lesz babátok, akinek nagyon nagy szerencséje lesz, hogy ilyen szerető szülei lesznek. Én továbbra is azt mondom, hogy ha az anyagi lehetőségeitek engedik, próbálkozzatok. Nem tudni, hogy nem e éppen akkor választ titeket egy babácska. Közben pedig jobban telik az idő az örökbefogadáshoz is.
Nagyon sajnálom a kutyusodat...
. Nehéz lehet feldolgozni az elvesztését. Nekem cicám volt, akit el kellett altatni, mert daganata volt. NAgyon megviselt engem is. De szerintem is egy kiskutyus feldobná egy kicsit a napjaitokat. Én mindenképpen belevágnék egy újjabb kutyus ügybe.
Most magunkról röviden: Mi jól vagyunk, kislány tesó érkezését várjuk augusztus közepe felé. Idáig minden szépen alakul, bár nekem nem egyszerű ez a terhesség, mert minden nap vérhígítóval szurizom magam, eleinte nagyon rosszul éreztem magam, meg hát ugye féltem is az előz császárom nyomait. Remélem sikerül rendesen kihordanom ezt a kis csöppséget. Épp most járunk a 27. héten, amikor a kisfiam megszületett. Remélem zökkenőmentesen átvészeljük és nem akar ő is kibújni idejekroán. Még legalább 2 és fél hónapot bent kéne töltenie. Az orvos szigorú őihenést írt elő, sokat kellene feküdnöm, amit ebben a jó időben nehéz betartani. De nem panaszkodom, megpróbálok mindent megtenni a siker érdekében.
De jó lenne ha újra felpörögne ez a topic!
Egy nagy ölelést küldök mindenkinek, aki esetleg még erre téved! Vigyázzatok magatokra! Puszi!