Moncsikának nagyon szorítok, remélem könnyű dolguk lesz egymással.
Katus!
Az nem baj ha izgulsz, csak ne idegeskedj. Mutass egy embert, aki ennyi küzdelem után izgalmak és para nélkül végig tudja csinálni. Bíznod viszont muszáj benne. Isten kezében van a sorsunk. Én ezt vallom. Odafönt már úgyis eldöntötték. Amit emberileg lehetséges, Ti megtettetek. Erről mindig Márai Sándornak, egyik kedvenc írómnak a szavai jutnak eszembe.Egyszer ajándékba kaptam az unokatesómtól ezeket a sorokat, ő is úgy kapta valakitől. Azt mondta, akihez ez eljut, az boldogságot is kap vele. Unokatesóm is és én is megtaláltuk a boldogságunkat. Nekem még az esküvői meghívómon is ezek a gondolatok szerepeltek. Sosem gondoltam, hogy így végigkíséri az életemet, és ennyiszer szembetalálkozok majd vele.
Bízz magatokban és várj csendesen, türelemmel. Meglesz az eredménye.
Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék,
helyzetek –, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni
feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek,
eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz
tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.
Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok
kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon
sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel,
figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.