Wish
Gratulálok Nektek,sok boldogságot, örömet és egészséget kívánok pici fiadhoz!
Barbi
Most már neked szoritunk!
Felteszem ide is a szüléstörit:
Miron születése:
Mint tudjuk ,már több mint egy héttel túl hordtam a kiirt időpontnál,így befektettek a kórházba. Reggeli vizitnél eldöntötték, hogy este hatkor irány a szülőszoba és megindítják, akkor még nem tudtok h nem lesz az olyan egyszerű.
03.05 18h jött az orvosom felhelyezett egy prepidil nevezetű zselét, ami majd tágítja a méhszájat,elköszönt azzal h éjszaka visszajönn, kapok még egyet, biztos ami biztos. Nézték a fájásokat és a baba szívhangját,minden nagyon jól ment,jöttek a fájások, úgy ahogy az kell,örültem és egyben féltem is ,de már nagyon vártam h megszülessen a kisfiam. Lazítottam, hogy még jobban táguljak és hogy legyen energiám majd a szülésnél. Kb. 1 órára rá kezdtek alább hagyni a fájások,ahogy telt az idő szinte már nem is mutatott a gép semmit. Hajnali 1-kor tették fel a második zselét,mielőtt megállapították egy egyenlő a nullával a tágulásom. Megint jöttek a fájások,de 1 óra múlva szépen fokozatosan abba maradtak,akkor már biztos voltam benne,hogy ezek csak a zselé „mellékhatásai”! Az éjszakát végig aludtam,annyi kellemetlenségem volt, hogy cefetül kényelmetlen volt az ágy és olyan keskeny hogy majd leestem,de szabadon mászkáltam, ha kellett kimentem wc-re, nem szólt senki. Nem szült senki az éjszaka,így a szülésznő ott aludt mellettem,gondolva arra, ha valami bajom lenne kéznél legyen! Reggel fél 7-kor bejött férjem, aki az egész éjszakát végig izgulta startra készen.
Megjött a váltás,átköltöztettek egy másik szobába, mondva hogy apás szülés lesz,be volt már minden készítve,aranyosan mondja a nő hogy majd nem sokára előkészülünk,beöntés stb. csak az orvos vizsgáljon meg,hihi jót nevettem, nulla fájással messzire nem jutunk. Újabb vizsgálat,14 óra alatt semmit nem tágultam,magzatvizet akart nézni,de még mindig nem tudott,nem fért fel a cső,szerintem az egészbe az fájt a legjobban. Valószínű császár lesz mondta,de megkell beszélnie főorvossal ő nem dönthet. A drága főorvos nem egyezett bele,újabb zselé,mindenki ki volt akadva az orvos,a szülésznő,meg én ,el is mondtam a véleményem.
Elkezdődött újabb 6 óra,de már csak 40 percig jöttek a fájások és már nem is olyan erősek. Nagyon rendesek voltak a szülésznők,nem kellett feküdnöm csak két óránként ellenőrizték a szívhangot,megbeszéltük hogy zajlik a császár,sőt elő is készítettek rá. Férjemmel újságot olvastunk, sms-et irkáltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Elvileg du. 2-kor járt le a 6 óra, de az orvos csak 4 –kor jött meg,iszonyat mérges voltam már. Na és végre kimondták, hogy császár. Elkezdték nyomatni az infuziókat, nagyon boldog voltam,végre vége….17,30-kor kerültem a műtőbe(nagyon hideg volt). Kicsit később szóltak hogy fordítsam a fejem balra mindjárt mutatják a kicsit,ekkor sírt fel….hihetetlen volt hallani,pár pillanat után megmutatták,tátva maradt a szám,nem voltam rá felkészülve hogy ennyire magával ragad mikor meglátom,lehet butaság ilyet mondani ,de szerelem volt első látásra. Mikor elvitték becsuktam a szemem és vigyorogtam, szívem megtelt mérhetetlen boldogsággal, hogy végre anya lettem!
Összeférceltek, poénkodtak, kb 5* elkellett mondanom, hogy hívják,még le is betűztem,aztán levittek az osztályra. Apa csinált képeket,behozta megmutatni és hagytak pihenni.
Minden nő elképzeli a saját szülését…nekem is volt egy álmom,sima apás szülést szerettünk volna zökkenő mentesen, max . 4 óra alatt! . Nem jött össze, nekünk nem ezt szánták…őszintén szólva nem vagyok egy cseppet sem elkeseredve,utólag még örülök is a császárnak.
Pár szó a szülés utáni mizériánkról:
Mivel nem sikerült elintéznünk, hogy pesten szüljünk, viszont az ottani orvos elmondta mit tehetek h baba elkerülje a fertőzést(streptococcus),gyógyszerek stb...,ill. minimálisnak látta az esélyt h bármi baj lehet,maradtunk Kecskeméten.
Szülés utáni nap, férjem felment a gyerekorvoshoz(nyugtalanította a dolog) és elmondta neki hogy milyen fertőzéseim voltak, és igazából kaptam rá gyógyszereket a terhesség alatt,de a szülésnél nem. Vettek Mirontól vért és a crp-je(gyulladás) lett magas, 6-ig jó, neki 59 volt .Mikor jött a nővér hogy a gyerekorvos hivat,akkor tudtam hogy baj van,hideg zuhanyként ért bőgtem megállás nélkül!Az orvos is meg volt lepődve,mert teljes tünet mentes volt,evett,nem volt hőemelkedése semmi. Nem volt még semmilye gyulladásba, amit még tőlem megkapott a véráramban, az volt a szerencse, hogy fény derült a dologra, mert így nem lett semmi komoly baja. Ekkor került át a koraszülött osztályra, ott kapta a kezeléseket, az első 3 nap nem mehettem be, amíg nem volt negatív széklettenyésztésem. Utána 3 óránként jártam át szopiztatni, tisztába tenni, ilyenkor babusgattam, amire összesen volt félórám.
Két hétig voltunk bent, addig tartott a kúra, nehéz volt mindenkinek, de lényeg hogy teljesen jó véreredményekkel jöttünk el a kórházból és, hogy a „pici” fiam,már lassan 5 kg-os és a legnagyobb baja, hogy anyukája+apukája felszoktattaJ
és egy kép: