Nati! Még azt akartam írni, hogy nekem is voltak reményvesztett napjaim. Sorolhatnám a végtelenségig. A fő állomások az 1. és a 2. sikertelen inszem után volt. Az 1-nél a nega teszt előtti napon szűlt meg a nővérem... a másodiknál meg nehéz volt a döntés, mert sokminden szólt az inszem ellen.
Aztán nekivágtunk a 3.-nak és akkor meg nem nőttek a tüszők, ott végem volt. És jött a Titokfilm, megnéztem, csak az első fél órát, és minden megváltozott bennem. Elhittem, hogy sikerülni fog.
Aztán a barnázás-vérzésnél újabb hullámvölgy, és megint megnéztem a filmet. Hát én bevallom, már először is gondolkoztam rajta, hogy megteszem, de aztán azt mondtam, ááááááá, hülyeség. De a második Titokfilm nézés után (itt már végignéztem!) leültem, választottam egy szép színes papírt, és leírtam rá, miért is vagyok hálás az életemben. Lányok! Én sem gondoltam, hogy ennyi mindenért!!!!
Még a rettegett munka is felkerült a listára, mert rá kellett jönnöm, hogy munka nélkül anyagilag padlón lennénk, és hálás lehetek a mai világban hogy van egy biztos állásom!
És máris nyugodtabb lettem, el tudtam fogadni, hogy előfordulhat, hogy vissza kell mennem dolgozni, de annak is lesznek előnyei, amiket ki is fogok használni!:wink:
Elrendeztem magamban az életemet, hogy ez mégiscsak BOLDOG ÉLET!!!: hisz van egy szerelmes férjem, egy kislányom, házunk, támogató családjaink, barátaim, munkánk, virágaim...
És rájöttem ebben a boldog környezetben én valójában boldog is vagyok, csak eddig nem foglalkoztam vele.
És ha jön a tesó, még boldogabbak leszünk, de nem akkor leszünk csak! boldogok, mert már most is azok vagyunk!!!
A lista most is ott van a fiókomban és elég csak rágondolnom és mindent sokkal egyszerűbb elviselni. És így volt ez a tesztelésrevárás alatt is.
Emellett pedig megengedtem magamnak, hogy higgyek benne, hogy sikerült!!!! Eddig mindig csak reménykedtem, de most hittem. Nem foglalkoztam a babonákkal, hogy nem szabad előre örülni, én vasárnap már szoptatós párnát nézegettem, mog szoptatós melltartót. Számba vettem milyen dolgok vannak meg, miket kell még beszerezni...
Sőt, ma reggel bevittük Bogit a dokihoz, mert nem javul a köhögése. Én kint vártam a kocsiban, nehogy elkapjak valamit a sok betegtől. De aztán kiszálltam, és felmentem a védőnőhöz (egy épületben van a dokival) és 4 hetes terhesen kértem terhességi vizsgálatos menetrendet, terhestornás időpontokat, dokineveket...
Lehet, hogy sokan nem értetek egyet velem, de nekem így esik jól!!! Én élvezni akarom az első perctől kezdve, nem akarok rettegésben élni! Ha neadjisten történne valami, az nem ezért lesz! De tudom, hogy nem lesz semmi, én novemberben szülni fogok és újra szoptathatok, talán erre vágyok leginkább!!!
bocs, hogy ömlengek...