Mielőtt bármit is írnék, csak bele bele olvasgattam az írásokba, de nektek igazán nem kell mondanom milyen ez az időszak
igaz??!!
Évi és Juca
Nagyon szorítok nektek!
Pupy
Te pedig nem elkenődni. Tudod mit beszéltünk és mindig gondolj rám, hogy nekünk, hogyan sikerült. Nem szabad elkeseredni, de legfőképpen soha nem szabad feladni!! Tudod, hogy nagyon szorítok, hogy te is újra átélhesd ezt a boldogságot!
Kacsa
Az István kórházban szültem itt Pesten. Teljesen külön szülőszobák vannak, kb 5 darab. Nekünk nagy szerencsénk volt, mert éppen pangás volt és azonnal elfoglalhattunk egy szülőszobát, nyáron kicsit más volt a helyzet ami a vajúdást illeti, de a szülésre ugyanúgy a külön szülőszobára mennek az emberek.
Minden szobának más sajátossága van. Van pl egy franciaágyas, meg egy olyan, amiben kád van. Nekünk ez jutott, amit a képen láttál, de nagyon elégedett voltam vele.
És akkor, hogy legyen min sírnotok!
Születésünk története
Hát jó korai időpontól kezdem, csak hogyha valaki hasonlóképpen jár, mint mi ne lepődjön meg
.
Szóval az egész kedden kezdődött, akkor voltam az utolsó kontrollon a dokimnál és következő hét hétfőtől kezdtük volna a 2 naponta történő ellenőrzést. Persze Lili babával minden rendben volt, viszont a fájás tevékenységek 20-as érték körül és alatt.
Kicsit levoltam törve, de azért rendületlenül hittem benne, hogy a túlhordást megúszom.
Méhszáj előző hét óta változatlanul egy újnyi volt és kissé vaskos. Hát a dokim sem tudta sem azt mondani, hogy szülünk sem azt, hogy nem, de azért azon poénkodtunk, hogy hétvégén nem szülünk, mert vasárnap már otthon leszünk
Szerda reggel, délután
Reggel valami áttetsző anyag folyt belőlem, hosszas tanakodás után a férjemmel inkább bementünk a kórházba és a szülésznőm megvizsgált, hogy magzatvíz vagy nem. Hát nem folyás volt állítólag bár én ilyet még nem láttam
De mindenesetre továbbra is 1 újjnyi, vaskos méhszáj és tapintható burok.
Szerda este
Este kissé vérezgettem, de mivel nem volt élénkpiros így nem aggódtam sőt örültem, mert az úgynevezett tágulási fájásnak tudtam be és gondolatom szerint a vizsgálat miatt indult el.
Fél 9 kor fájásokra lettem figyelmes, és fél 11-kor már úgy tűnt szabályos 20 percesek.
Nagyon örültem, mondtam is a férjemnek feküdjön le időben mert szerintem szülünk. Én ispróbáltam aludni, de sűrűsödtek a fájások, amik hozzáteszem nem voltak vészesek, és nem tudtam aludni. Leginkább menszeszes görcs enyhe változatához tudnám hasonlítani.
Sokáig kivártam, legalább addig míg már több, mint 2 órája szabályos 3-4 perces fájások jöttek, amik durván 50 mp-ig tartottak. Végül 3 kor keltettem a férjem és fél 4 kor indultunk el, igen jó kedélyállapotban.
Csütörtök hajnal
Hajnal fél 5 körül értünk a kórházba, na itt egy fiatal szülésznő fogadott minket, aki nem volt túl szimpatikus, kissé flegma volt.
Lazán közölte a vérzés a nyákdugó, amin kissé meg voltam lepődve, mert nyákos kocsonyás anyag már távozott belőlem 2 héttel korábban azt hittem már túl vagyunk rajta, na de mind1 gondoltam, akkor biztos még maradt.
Viszont közölte a méhszáj állapota még ugyanaz, mint előző nap. A CTG sem akarta túlzottan az én fájásaimat mutatni, szerintem nem jók ezek a gépek
a legerősebb fájás 40-es tartományban mozgott. Közölte menjünk haza, mert ezek JÓSLÓ
fájások és a szülésznőm csak reggel 7kor jön és úgyis hazazavar
(persze, mert Erzsike pont olyan). Kérdezte is honnan jöttünk és nem nagyon hatotta meg, hogy Miklósra kell visszamenni és onnan megint jönni (mert én biztosan érzetem, hogy ez már a szülés előszele). Az volt a nagy tanács, hogy igyak egy pohár bort és majd elmúlik.
Szóval hazamentünk, és egész úton a kocsiban puffogtam, hogy így meg úgy
Hazaértünk, megittam a pohár borom és vártam a hatást, de csak annyit éreztem, hogy a fejembe száll és kb negyed óra múlva 6kor egyre erősödő fájásaim lettek. Na gondoltam, aha igen joslók. Ezek kb erősebb menszeszes görcs szerűek voltak. Teljesen elviselhetőek, de azért fájtak.
Na 7ig küzdöttem magammal aztán úgy döntöttem én még 1x nem akarom megjárni oda vissza Miklóst, beültem egy kád meleg vízbe, hogy na mi lesz. Elmúlik vagy nem. Nem múlt és még mindig rendszeres 4-5 perces volt.
Itt rájöttem nem akarok a kádban vajúdni a kórházban, mert a fájások szüneteiben nagyon jó volt a víz, de a fájások alatt nem tudtam mit kezdeni magammal a vízben.
Azt hiszem kb 3/4 órát ültem a vízben.
Ebben a hazazavarásban csak annyi jó volt, hogy a férjem ki tudta pihenni magát
mert nem zargattam, amíg tuti biztos nem voltam. Végül 8 fél 9 körül úgy döntöttünk, hogy ha hülyének néznek, ha nem mi visszamegyünk és már tudtuk, hogy a szülésznőm is a kórházban lesz addigra.
Kb fél 10 körül értünk be. Erzsikéhez vezetett első utunk, mosolygott, mert már tudta hajnalban jártunk ott. Megvizsgált, nagy megkönnybeülésemre már 2-3 újjnyi volt a tágulás és nem érzete a burkot. Persze én meg nem éreztem, hogy a magzatvíz elfolyt volna bármikor is. Próbált fájást várni, hogy valami kütyüvel megnézze a burkot, na de ekkor meg nem jött. Persze rögtön, amint felöltöztem és kiléptem a vizsgálóból
.
Áttesékelt minket a szülőszobára
nagy megkönnyebülés, legalább valami elkezdődik. Persze CTG. Fájás megint csak 40 es érték körül, mondtam is, hogy ez nem ér, mert én érzem, hogy fáj
Aztán fél 11 körül sikerült fájás közben a burkot megvizsgálni. Valamikor itt kaptam egy izomlazító szurit is. Hát azt hiszem akkor repedt meg teljesen, mert elöntött a magzatvíz. Ami után rögtön nagyon erős fájások jöttek ez volt a brutál menszesz görcs, annyi különbséggel, hogy nekem már kapásból székelési (azaz nyomási) ingerem támadt. Azt hittem WC-re kell mennem így kisétáltunk a mosdóba, ami kicsit messzebb volt. Na ott aztán folyt minden minden felé és olyan nyomhatnékom támadt, hogy teljesen bepánikoltam, mert azt hittem még nem szabad. Alig bírtunk visszakecmeregni a szülőszobára. A férjem szerencse, hogy az ajtó előtt állt.
Még egy darabig próbálkoztam olyanokkal, hogy labda, meg guggolás, de nem igazán jött be egyik póz sem
Végül oldalt fekvésben sikerült valamelyest lazítani és fájások közben a férjem derekát átölelve számolni és lélegezni. Nagyon sokat segített, hogy velem volt, mert mindig mondta, hogy vegyek levegőt, hogy vegyem a levegőt és lazítsam el az izmaim.
A WC-s balhé és pánikroham után Erzsike felajánlott egy kis fájdalomcsillapítót, ami enyhe kábulást okoz. Éltem vele
. Az volt a jó, hogy a fájásokat ugyan nem enyhítette, de a köztes időben nagyon jól segített lazítani és teljesen megnyugodtam. Onnantól kezdve tudtam befelé figyelni és nem annyira görcsösen kapaszkodni a fájásba, amik amúgy egyre sűrűsödtek.
Ja igen az még sokat segített, hogy Erzsikének mondtam ezt a nyomási ingert és az volt a válasz, hogy ne tartsam vissza nyugodtan nyomjak, de ne erőlködve, erősen.
Na innen valahogy minden összefolyt én nem néztem az órát és nem is érzékeltem, hogy mennyi idő telt el. Erzsike időnként megvizsgált és csak annyit mondott jól haladunk és a doktor úr is megérkezik fél 1 körül. Innentől időnként ránk nézett, de fogalmam sincs milyen időközönként. Mindig mondta, hogy szépen alakulunk. Valamikor egy körül mondta, hogy még 1 óra és kitolás. Erre én megörültem, hogy de jó
Jól meg is mosolygott, mert nem ez szokott a reakció lenni
(ezt még másnap meg is említette, hogy milyen tüneményes voltam)
Aztán valamikor azt mondta még 20 perc, majd még 15. Valamikor csináltunk 2 próbanyomást is. Aztán arra emlékszem, hogy Erzsike mondta, hogy látja a haját szép fekete
És akkor végre nyomhattunk. Vicces, mert végül hagyományos szülési póz mellett döntöttünk, de nem volt semmi eltervezve és kinek mi jön be. Menet közben a meghatódottságtól, hogy nemsokára szülők leszünk együtt sírtünk a férjecskémmel. Még kitolás előtt megkérdezte a doki, hogy akarok e gátmetszést vagy nem. Én meg úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg a gátvédelmet, de inkább vágjon, mint repedjek. Kitartóan próbálkoztak, de végül mégis vágni kellett egy picit.
Mivel kaptam előtte egy szurit, amit nem éreztem, így a vágást sem éreztem.
A kitolás azért annyira nem gyors, mint a filmekben
kb 3 fájás 3 nyomás pihi kört tettünk meg kb 3X, 4X. Nyomáskor a doki bácsi is rásegített egy enyhe nyomással, de egyáltalán ne durvát képzeljetek el. Én nem is éreztem és nagyon sokat segített. Amikor látszott már a buksija csúcsa tök aranyosak voltak, mert szereztek egy tükröt, hogy én is megnézhessem. Az ember azt gondolná, hogy erre a részre nem kíváncsi, de akkor ott nagyon sok erőt adott. Aztán még azt is megmutatták, amikor már kint volt a feje. Kis lila valami volt egy csík a szája és a szeme. Azt gondoltam, hogy itt már kicsit jön a megkönnyebbülés része, de még a válla hátra volt
de az már gyorsan ment és egy pillanat alatt kint volt és azzal annyi is volt minden fájdalom, úgy ahogy mindenki mesélte és maradt a boldogság és megkönnyebbülés. Rátették a pocimra és csak nyüszögött, nem sírt. Aztán apa elvágta a köldökzsinórt (aki amúgy mindent végignézett a fejkibújástól kezdve mindent és egyáltalán nem találta visszataszítónak, sőt) és elvitték megfürdetni.
És aztán hozták vissza a kis csomagot. Közben megszültük a méhlepényt, de hát fájást már nem igazán érzetem, doki bácsi kicsit segített. Én is nyomtam, ő is nyomta és kint is volt. Azt is jól megnézegették. Aztán jött a varrás, amit szintén nem éreztem. Csak azt a kb 5 pici szurást ami az érzéstelenítő volt, ettől eléggé tartottam, de nem volt gáz egyáltalán. Ott volt a pici lányom is nem érdekelt túlzottan.
Kb. 4 öltés lett, amit nem kell majd kiszedni
hurrá!
Utánna még nyomkodták a pocim kicsit, hogy ürüljön a méhemből, aminek kell. Aztán ott maradtunk mi hárman az új család és megkezdtük a szopizást
THE END
Itt szeretném megköszönni azoknak, akik szülinapomon olyan szülést kívántak nekem, mint az Angié
Szerintem megkaptam és már rögtön utánna készen álltam volna újra csinálni.
A dokim és a szülésznőm nagyon bevállt és úgy érzem megérte a pénzt, amit kifizettünk. Hihetetlen profizmussal dolgoztak. Tudtam, hogy semmi rossz nem történhet velünk.
Ami a kórházi időszakot illeti az is elég kellemes volt. A seb persze fájt, de napról napra jobb lett és lesz. A csecsemősök nagyon segítőkészek voltak és sokmindent megmutattak.
A 2 "rossz" élményem csak annyi, hogy szülés közben a szomszéd szobában egy ordibálós nő volt. Az egyfolytában meg akart halni, és mindezt oltári hangosan, a 6 gyereke szülésénél
.
És hát a kaja az elég vicces volt, még szerencse, hogy étellel is elláttak, különben tuti éhen halok
Ilyenek voltak a menü:
Reggeli 2 zsemle, 1 kis vaj
Ebéd egy tányér leves, 2 kakaós csiga
Vacsora 1 zsemle, 1 szelet felvágott
Jó kis szoptatós menü
Na de ezt leszámítva, minden ok volt.
Pusza nektek
Majd azért igyekszem valamikor valamennyire visszaolvasni titeket.