Sziasztok!
Melcsi:
Nagyon aranyos a pocakod! A kislányod, meg egyenesen tündéri!
Háááát el jött ez a nap is! Igen, ma voltam utoljára a Takarékszövetkezetben. Fúúú mit mondjak.... Eléggé el vagyok szontyolodva Na jó, ennyire nem bőgtem, csak egy ici-picit! (De tényleeeeg!) Viszont sokszor rám jött a sírhatnék. Olyan kedvesek voltak a szegedi kollégáim, meg persze az itteniek is. Én nem is gondoltam, hogy ennyire szeretnek engem. De amikor meghallottam egy-egy elcsukló hangot a telefonba, hogy elköszönjenek tőlem, hát bizony összeszorult a torkom. A fránya pénz miatt van minden!!!! Ő az oka az egésznek, a fene megette. De mit csináljak, akkor ha csupa szeretetből nem tudom kifizetni a számlát! (Különben milliomos lennék! )
Szóval szépen megírtam még az utolsó előterjesztéseimet, kipakoltam a fiókomból, még utoljára pénztár ellenőr voltam, mégis a legrosszabb az volt, amikor a kulcskarikámról le kellett vennem az iroda kulcsokat!
Az egyik külsős kolléganőmtől kaptam egy gyönyörűen feldíszített orchideát, a kollégáimtól meg egy három literes kuktát, aminek jelképes jelentősége van.
Jelképes jelentősége van azért, mert amikor beszélgettünk pótanyámmal (kolléganőm), hogy milyen esküvőt képzelek el magamnak, természetesen szó esett a nászajándékokról is. Később nagyobb társaságban is szóba került a dolog, és pótanyám kihírdette, hogy ha férjhez megyek akkor kapok egy kuktát, mert az drága, viszont ha összedobják rá a pénzt, akkor meg tudják venni. Erre ma megláttam az ajándékomat, és mivel rajtam volt a sírhatnék, gondoltam megpróbálom tréfával elütni a dolgot. Mondtam "-Nem azt mondtátok, hogy nászajándékba kapom a kuktát?" Erre a többeik kórusban "- Hát nem bírtad kivárni, míg férjhez mész..."
Na mindegy, ígérem holnaptól igyekszem az előttem álló feladatokra koncentrálni, és jobb kedvű leszek, de most ez még nem megy...
Bocs az offért!