Tsókolom!
Jelentem itt vagyok! Tegnap is itt voltam, de mire el tudtam olvasni a termést, megérkezett a párocskám, és szinte azonnal honfoglalást hajtott végre a gépnél!
Szóóóóóval, tegnap FELMONDTAM! Bementem délelőtt a főnökömhöz, és nagyon diplomatikusan közöltem vele, hogy kaptam egy nagyon jó álláslehetőséget, amit szeretnék elfogadni. Először kicsit meglepődött, aztán gyorsan palástolta zavartságát. Azt mondta, hogy biztosan jól átgondoltam a helyzetet, ha már erről akartam vele beszélni, ő nem gördít akadályt a munkám elé. Természetesen elenged, írjam meg a papíromat. Felajánlotta, hogy közös megegyezéssel mondjuk föl a munkaszerződésemet, mert akkor ha bármi van, a munkaügyi központba be tudok menni. Jah, és amin a legjobban lepődtem meg! Azt mondta (és ezt többször is hangsúlyozta), hogy ha nem találom meg a számításaimat az új munkahelyemen, akkor - ha nem is azonnal - de nagyon szívesen visszavár! Köpni nyelni nem tudtam, hogy az én főnököm tud emberi módon is viselkedni. Mindenesetre nagyon jól esett,hogy ezt mondta. És én is megnyugodtam, hogy azért nem égettem fel minden hidat magam mögött!
Annyi volt a kérése, hogy a jövő hetet még mindenképpen dolgozzam le ott, mert most egyesültünk a másik tak.szövvel, és az átálláshoz kell egy kis idő (ennek örömére, holnap és holnapután mehetek dolgozni! )
Így ha minden igaz,akkor már csak egy hetet kell ott lennem, utána mehetek az új helyre dolgozni. Nagyon furi lesz! Úgy megszoktam már a napi menetrendet. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet! Mindent egybe vetve, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szerettem ott dolgozni. Nagyon jó ismeretségekre tettem szert, és ezt sajnálom otthagyni. De sajnos a mai világban a pénz beszél! A nettó hatvanezerrel több, az több. Pláne, ha most megint ekkora áremelésekre számíthatunk... Azért furcsa lesz a csend, hogy nem járkálnak az ügyfelek, nem zavarnak a munkában a többiek. Várom már! Szerintem jót fog tenni egy kis változás! És hátha babó is úgy fogja gondolni, hogy most már itt az ideje a találkozásnak!
Bocs, nem tudom már kiírta, mert elfeljetettem
de piri monnyon le