No, csajok tisztába téve, megetetve, lefektetve, cici lefejve.
Kicsit szét vagyok szóródva, de először is én is köszönöm mindenkinek a gratulációkat és a jókívánságokat!!!!!!!!!! Nagyon jól esett!!!
Láttam, hogy megint vannak rossz hírek, nagyon sajnálom, reméltem, hogy mire visszajövök vár néhány zebra.
Akik épp a várakozás napjait élik, azoknak nagyon drukkolok, és egyébként üdv az újaknak!
Kicsit leírom a történteket, megpróbálok nem túl hosszú lenni.
A legelejét már tudjátok. A császár után nagyon fájtam, az első nap még katéter volt meg infúzió, úgyhogy fekvés. Nem is tudtam volna mást... Nem ehettem, így eléggé legyengültem másnap reggelre, amikor katéter ki, fel kellett kelni zuhanyozni, és persze onnantól magamnak wc-re, mosdóba menni. Nem szépítem, nekem kín szenvedés volt az első két nap. Első nap, míg feküdtem csak fényképeket láttam a lányokról, másnap párom kocsival tolt át az intenzív és a koraszülött osztályra, hogy megnézzem őket. De annyira fájtam, hogy nem tudtam igazán felszabadultan foglalkozni velük.
Következő reggel beindult a tejem elég durván
, és innentől kezdve rá voltam kényszerülve, hogy menjek, fejni kellett, stb. Így napról-napra erősebb lettem, és már próbálhattam cicire rakni először csak Zsófit. Innentől a következő lelki megpróbáltatások az etetés miatt voltak, nagyon sokat sírtam, mert nehezen kezdtek el enni, picik voltak, borzasztó hamar elfáradtak, a nővérek meg egy idő után már kitessékeltek, hogy nem lehet ennyire elhúzni, mert egymásba nyúlnak az etetések, és olyankor sokszor Annácskát szondával etették.
Nagyon akartam, hogy gyorsan elkezdjenek hízni, hogy összekapják magukat, ezért nem hagytam, hogy elaludjanak a kaján, piszkáltam, dörzsölgettem őket, nyomtam a cumit szinte a torkukra, hogy nyeljenek. Utána meg persze bőgtem a szobában éjjel, hogy milyen egy dög vagyok. De sajnos muszáj volt. És végre kezdtek gyarapodni, láttam, hogy egyre ügyesebbek, az adagjuk egy részét kiszopizták ciciből, a maradékot cumiból. És mostmár nagyon kis ügyesek, Zsófi annyira tud éhezni, ha egy kicsit csúszik az etetés, hogy rágja az öklét!
Anna még mindig kényelmesebben eszik, nem egy bélpoklos. Szegénykém, őt több megpróbáltatás érte a születés után, így lassabban erősödik, gyorsabban elfárad még.
Nagyon jó itthon lenni, nyugodt környezetben más még a küzdés is.
Amúgy nagyon jó gyerekek még, az evések között alszanak, sok gond nincs velük, olyankor tudok én is pihenni.
Tejem szerencsére van sok.
És akkor a képek.
Itt 8 naposak:
Teljesen különbözőek, de azért az ásítás...