úgy döntöttem ide bemásolom!
egy kis olvasnivaló. Colát meg pattogatott kukoricát készítsetek
Na akkor gyors leírom az utcsó hónapot, de a teljeset sztem csak akkor tudom mikor otthon leszek majd, itt nincs rá idő.
Szóval áprilisban voltam orvosnál (Móni ajánlotta, igaz tőlünk 80 km-re , de megérte) de januártól jártam hozzá, miután itt P-n megvolt a HSG. Rengeteg vérvétel, és nőgyógyis vizsgálat előzte meg.(erről majd később) Áprilisra nagyjából minden eredményem meglett. Na szóval elmentem akkor dokihoz, közölte hogy semmi peteérést nem lát, PCOs is vagyok, de végül is még lehet megoldás. Felírta a Puregont+Utrot. Közölte hogy nem olcsó mulatság, és átjárni - majd peteérést lesni- kétnaponta (160 km) gondoljam meg. De én akkor már jól meggondoltam. Tudtam, ha 100 ezer Ft akkor is végig csinálom. És ebben a férjem is társ volt. Végül is 25 ezer Ft volt a Puregon. De ez nem is lényeg. Én sokat barnáztam mensi előtt, így hogy megjöjjön normálisan, bekaptam egy doboz Norcolutot. De még ezzel is nagy nehezen jött meg. Április 15-én nagy nehezen megjött. Másnap 16-án indultunk Salzburgba egy hétre, kiküldetésbe (programot kellett betanulni, majd itt betanítani mindenkinek, na most hogy sikerült nekem már nem kell) Hétfő este Salzburgban remegő kézzel de annál nagyobb bizalommal szúrtam magamba az első szurit tök egyedül. Két pasi volt velem, velük még beszélni sem tudtam volna. Felhívtam a férjem hogy sikerült beadni és akkor 4 napon keresztül még ott, és jöttem haza. Következő kedden kellett mennem UH-ra, de azt mondta a Dokim hogy nem kell elutaznom Sz-re, hanem P-n csináltassam meg. Kedves hölgy fogadott, megnézte, és mondta a 11. cn-on ő bizony semmit nem át 10 mm a pete és abból is csak egy van… hááát majdnem sírva jöttem ki… felhívtam a férjem, ő is nagyon szomorú volt. Szegény ő makk egészséges, én meg…Felhívtam az orvosomat, neki is elmondtam a rossz hírt… kérdezte beszúrtam az összeset? Igen. Mi a teendőm? Vegyek még egy patront és azt is szúrjam be…. A gyógyszertárba csak rendelésre hoztak gyógyit, így egy nap ki is maradt a szúrással, de én még a 18. napon is szúrtam magam… következő Uh csütörtökön volt Sz-en. Egyik munkatársam ment éppen, elmentem vele… az úton 5-ször megkérdezte hogy nem vagyok-e terhes mert kikapcsolja a klímát…közültem hogy nem. Délre kellett menni, akkor már ott mondták hogy ma bizony nem lesz UH, mert az orvosomnál szülnek…akkor fogtam magam, és 10 perc ottlét után jöttem haza. Következő Uh szombaton volt magánba. Ott már ugyan nőttek, de még mindig csak 15 mm volt és egy db. Még szúrtam magam tovább… hétfőn is kellett menni(ez azt hiszem május 1 előtti nap volt.) ekkor megint nem nőtt egy millit sem. Lóadagot kellett beadnom, a napi 50NE helyett 150 NE-et. És szerdán mennem kellett megint. Ellógtam a melohelyről és mentem Sz-ra. Akkor megnézett UH-n, mondta egy darab 19 mm-em van, és 12 mm volt a nyálkahártya. Azt mondta (ez a 19. napon volt) hogy már repesztünk. DE! azt is mondta hogy nem reagáltam úgy a gyógyira ahogy kellett volna, így lapart javasol, de csak szeptember 3-ra van időpont. Be is jegyzett. Felírta a Pregnylt. Gyorsan hogy a vonatot elérjem, beszaladtam egy két patikába. Sehol nem volt!!! Mondom ez nem lehet igaz, egész eddig semmi nem sikerült!! Még egy gyógyit sem tudok megvenni. Na aztán egyik gyógyszertárba volt egy szem. Kellett hozzá tű is, de nem tudta a nő milyen. Ott a patikában felhívtam a Mónit, hogy milyen tű kell, meg hogy, hogy jártam. Mire a Móni: figyi nekem van egy Pregnyl-em, odaadom Neked, egy kis gond van vele, lejárt a szavatossága. Mondtam neki jó lesz az, mindegy hozza oda az állomásra addig én is kiérek. Vettem aztán tűt, Móni hozta a szurit, és már suhantam is haza…ja mondta a dokim hogy kb 36 óra múlva reped, szóval ne éjjel 2-re essen, mondom meg ne is délre…mire ő: miért az pont jó időpont na csütörtökön 4-kor beadtuk. És pont szombat hajnali kettőre esett. De mondtam a férjemnek hogy most 4 napon keresztül sexelni KELL! Csütörtökön kezdtem a sex kúrát de közölte a férjem hogy neki estére kell menni dolgozni, és reggel ér haza 3-4 óra körül. Mondtam neki keltsem fel. Este 8 óra. Csöng a telefon. Jön haza mert égett az üzemrész ahova menni kellett volna neki!! Mondtam siessen.!! Na szóval akkor 4 napon keresztül aktion volt, vasárnap, háát az már nem volt az igazi . Aztán szó szerint beleadtuk apait anyait… aztán vártam hogy két hét elteljen. Utrot kellett szednem napi 3*1-et, és naggyon rosszul voltam tőle!! Szédültem, álmos voltam, majd lefordultam a székről… aztán május 20-án vasárnap elvileg letelt a két hét, nem akartam tesztelni, de annyira rosszul voltam az utrotól , mondtam magamban hétfő tesztnap lesz. szombaton kiborultam, hogy nekem semmi nem sikerül. Mensi előtt és mindig sírtam kereken 5 nappal előtte, na mondom akkor szerdán meg is jön. Beletörődtem. Vasárnap elmentünk Badacsonyba hegyet mászni, mondtam legalább megjön és abbahagyhatom az Utrot.. hétfőn nem tudtam aludni 4-kor fennvoltam már. Kimentem az esélytelenek nyugalmával, a tesztet kivittem már este, kicsi a lakás, nem akartam hogy a párom felébredjen. Belemártottam a pisibe. És olyan volt mintha látszódna a 2. csík nagyon halványan 1 mp után…azt még tudni kell hogy én LH teszttel is próbálkoztam még peteérés idején, de ott olyan volt hogy még a helye sem volt meg a 2. csíknak. Itt meg megörültem hogy legalább tudom hol a 2. csík helye, és bementem a szobába! Eszembe nem jutott hogy talán azért látszik a 2. csík mert terhes vagyok!!! lefeküdtem 10 percet vártam, kimentem. Ott volt a 2. csík igaz halványan. Beszaladtam a szobába, ott lármáztam, mondtam a férjemnek ő hány csíkot lát. Sötétbe? Egyet sem –mondja..felkapcsoltam a nagy villanyt..most is megkérdeztem…mondja 4-et…mennyit?? Ja mert neki reggelente kettős látása van…mondom, komolyan látod a 2. csíkot???persze, mert ott van… nem tudtam szólni…csak azt hajtogattam hogy túl szép hogy igaz legyen, meg hogy legalább tudok teherbe esni….egy csomó fotót csináltam arról az egy nyamvadt tesztcsíkról… de inkább magunkról kellett volna csinálni, amint 2 órán keresztül nézzük a tesztet, és egymáshoz sem szólunk…nem sírtam…másnap megint csináltam egyet mintha erősödött volna…felhívtam az orvosom, mondta gratulál. jajjjj neee majd később!! De mondta csináljak még egyet. Csináltam még erősebb lett, aztán én még egyet csináltam UH előtt kettő nappal, de ott teljesen 2 erős csík lett. Aztán csütin 31-én mentünk UH-ra. Egyedül akartam bemenni, mert nagyon féltem, jó helyen van-e, megfelelő mérettel stb…bementem. Bedugta a UH fejet, meg is találta. Diktálta a Marikának az aszisztensnőnek. 8 mm-es szabályos petezsák. Rendben is van. Már ki akarta húzni, mondja nézzünk körül még. Aztán megállt a lélegzete…”Marika, figyeljen , nézze csak”…én már majdnem a sírást elkezdtem..ott is volt volt valami hasonló mint az előző, de nagyobb, talán ciszta lehet vagy mi-gondolkodtam magamban…és a doki mindezt fapofával nézte, és egy szót sem szólt, majd nevetve mondta 2 petezsák…én az első perctől kezdve örültem neki, pedig egy éve még azt mondtam hogy ikreket a mai világban nem lehet felnevelni… aztán kicsit fordult a kocka, inkább kettő mint egy sem alapon. Ja aztán a Marika elvette a kedvem, mert mondta mivel a másik nagyobb, így lehet a kicsi fel fog szívódni… de én örültem így is. Kimentem a rendelőből, fülig ért a szám! Kérdezi a férjem, meg a Móni is ott volt, minek örülök ennyire…közöltem IKREK!!!! Ő még jobban örült!!! De aztán ezzel kezdetét veszi egy aggódás-érzés, ami soha nem fog elmúlni…a következő UH 5 hét múlva lett volna, de én kikönyörögtem a 4 hetet, aztán akkor láttuk mindkettő megmaradt. És nagyon boldog voltam. Most is az vagyok nagyon, de mindig van amiért aggódok, és félek.
Befejezést majd az egész storymmal írok, mert csak úgy lesz kerek.
szóval ez az utcsó hónap! de lesz majd teljes kiadás is