Sziasztok!
Nagyjából két és fél éve olvasom ezt a toipkot, akkor még két fiacskám volt. Végigkövettem, ahogy sorban jönnek a kislányok 3 fiú után, aztán ugye volt, akinek nem sikerült.
Mikor a második fiam három éves lett, úgy gondoltam, nekivágunk. Nagyon szerettem volna egy kislányt, pedig az első kettőnél el sem tudtam volna képzelni, csakis fiúkat. Köztük másfél év van, úgy szerettem volna, hogy jól összenőjenek. Ez sikerült is, nagyon jó tesók.
Szóval, bevetettünk mindent, kalciumtabik, hőmérőzés, pé előtt 3. nap fogantatás, viszont a hüvelyöblítés kimaradt.
Eyészen a 13. hétig 100% biztos voltam benne, hogy kislányunk lesz. Minden más volt, mint az első kettőnél, rosszul voltam, hánytam, alig éltem.
A 13. héten elmentünk uh-ra, ahol magabiztosan lefeküdtem az ágyra, tudtam, nem látunk majd kukit. Kitaláltátok, ugye? Az első másodpercben szétterpesztett, hatalmas fütyit mutatott. Nem volt kérdés…
Szörnyen éltem meg az egész várandóságot, úgy éreztem, mindenki rajtam nevet, illetve rajtunk, hogy nem bírunk összehozni egy kislányt. Nagyon vágytam rá, szinte fájt.
Majd egy éves lett a harmadik is, és újra furcsán éreztem magam, pedig nem menstruáltam, mert még szopizott.
Nem húzom tovább, kiderült, 12 hetes vagyok. Rettenetesen boldog és büszke voltam! Úgy éreztem, igen, most teljes az életem. És akár hiszitek, akár nem, eszembe sem jutott, kislány-e, vagy kisfiú. Annyira mindegy érzésem volt, vagyis nem is tudtam másnak képzelni, mint fiúnak. Hiszen a mi gyerekünk.
Ultrahang, első percben terpesztés, kuki!
Májusban születik.
Megbékéltem, ez a legjobb szó. Már nem érzem a kislány égető szükségét. Már nem hasít belém fájdalom, ha meglátok egy kislányt.
Elmúlt, én sem hittem volna…
Azt hiszem, nekem ez hiányzott, a negyedik gyerek! Teljes lett az életem, és már senki véleménye nem érdekel. Nyugodtan, mosolyogva tudom mondani, igen, Ő IS FIÚ LESZ, és nem is érzem a hátrahőkölést.
Boldog vagyok, ez a mi családunk! Nekünk már nem lesz több babánk, és most már egyáltalán nem bánom, hogy nincs lányom. Sőt! Mi így vagyunk teljesek. Nálunk nem fiúk és lányok, hanem kicsik és nagyok vannak (most is másfél év lesz köztük)
Bocsánat, ha hosszú voltam, de teljesen megértelek benneteket, bennem is ezek az érzések kavarogtak. Én úgy érzem, sikerült helyretennem magamban ezt a dolgot.
Kívánok mindenkinek kislánybabát, vagy megbékélést. Semmi sincs véletlenül!