Sziasztok!
Köszi a drukkokat Csongi műtétjéhez! Amúgy ő a kis hősöm ebből a szempontból, mert mindent olyan férfiasan, hang nélkül bír, kicsi kora óta. Botond még egy hányástól is kiborul és visít a vécé fölött. Csongor meg szó nélkül szokta viselni a betegségeket is. Most is kellett vérvétel a műtét előtt, Marcival mentünk, nem tudtam lerakni, a laboros meg kérdezte, hogy nem baj, hogy nem tudom így fogni Csongi kezét közben, nem lesz baj? Mondtam, hogy tuti nem. És tényleg, Csongor szívélyesen elbeszélgetett közben a nővel, elmondta, hogy hova jár oviba és kifejezetten érdeklődve nézte, hogy hogy zajlik a vérvétel. A nő még oda is szólt a közben várakozó felnőtteknek, hogy tessék példát venni erről a gyerekről!
Úgyhogy nagyon remélem, hogy a hősiessége a műtétre is vonatkozik majd!
Laura! Drukk 22-re, kíváncsi vagyok már! A tanuláshoz kitartást, biztos nem egyszerű ilyen pici mellett, mint Máté. Én estére hulla vagyok, alig várom, hogy lefeküdjek, nemhogy még tanuljak. Én Marci előtt végeztem el egy szakképzést, ami kapcsolódik az alap végzettségemhez, nem volt hosszú, csak egy év volt és bizony így is, pedig akkor már ovisok voltak a fiúk, sokszor nehezemre esett rávenni magam a tanulásra. Úgyhogy minden tiszteletem a tied, no meg Boeskéé is, hogy 3 gyerek mellett bevállaljátok a sulit.
Linda! Az azért elég ritka, hogy egymás után ikerpárok foganjanak megint. Bár én személy szerint ismertem ilyen anyukát. POnt valamelyik nap láttam a tévében, hogy valahol, talán Brazília volt, van egy falu, ahol rengeteg ikerpár születik. A tudósok most vizsgálják, hogy mi lehet ennek az oka, valami a környezetben, vagy a táplálkozásban stb. Érdekes lehet. De megértem, hogy egyszer elég volt kipróbálni milyen is ikrekkel pici babázni. Az meg nem törvényszerű, hogy a mostani pocakosságoddal is rosszul lennél. Az ikerterhesség mindenben, hormonális dolgokban is, meg nyilván egyéb szervezetre gyakorolt hatásokban is, pl súly, cukorháztartás, vérnyomás, nyilván kétszer olyan megterhelő, mint egy sima terhesség. Bízz benne, hogy most egy baba jön és nem lesz semmi gond!
A szülés eldőlhet fejben is, bár nálam akkor nem tudom mi lehetett, mert az első kettő simán ment, most harmadjára Marci rosszul tartotta a fejét és sehogyan sem jött kifelé, már a szülőcsatornából toszigálták vissza a műtétnél.
Óvó nénik: Nálunk is vegyes a kép. Van ilyen is, olyan is. Botondnak pl nagyon aranyos óvó nénijei voltak, jól kezelték Botit (eleinte nagyon visszahúzódó, könnyen sírós, mindentől megijedő volt) Viszont a Csongiéval már nem ennyire jó a helyzet. Az egyik nyugdíj előtt álló, bizony sokszor türelmetlen, kiabál. A másik meg eléggé hangulatember, de pont Csongit nagyon kedveli, így személy szerint én nem érzem hátrányát, hogy velünk gorombáskodna. Nehéz ez biztosan, olyan kevés az igazi, ízig-vérig pedagógus. Én azt mondom, hogy ezt azelőtt kéne szűrni, mielőtt fősulira megy, hogy van-e türelme a gyerekekhez, tud-e velük szívből bánni, kedves lenni akkor is, ha rossz napja van stb. Pl én voltam még a fősulival pár hétig kinnt Németországban megnézni az ottani gyógypedagógus képzést. Ott úgy van, hogy csak az mehet gyógyped fősulira, aki előtte egy meghatározott ideig asszisztensként dolgozott ilyen gyerekek között, így némi tapasztalatra tett szert és eldöntheti, hogy valóban ezt szeretné-e csinálni. Valami hasonlót lenne jó itt is csinálni, mert bizony itt sokan nem gyerekszeretetből lesznek pedagógusok, hanem mert esetleg oda könnyebb bejutni, mint más fősulikra és könnyebb is elvégezni és mégiscsak egy felsőfokú végzettség.
Majga! Üdv közöttünk! Maradj velünk, szívesen beszélgetünk egy ízig-vérig fiús mamival is! És nem utolsó sorban kíváncsiak vagyunk, vajon nálatok hogy alakul a Pocakbaba, vajon te is csatlakozol-e a 3 fiús klubbhoz! Fiú-témában bizonyos tekintetben egyet kell értsek veled. amíg 2 fiam volt én is tökéletesen elégedett voltam a helyzetemmel (van pár dolog, ami nekem is nehezemre esett volna lányokkal, folyton beszélnek, nyafognak, civakodnak, kényeskednek, tisztelet a kivételnek, tudom nem minden gyerek egyforma), de aztán valahogy így harmadjára mégis jött ez az érzés, hogy de igen, én is ki szeretném próbálni milyen egy kislány anyukájának lenni, vajon milyen lenne vele a kapcsolatom, milyen lehet együtt játszani, öltöztetni, nagy korában vajon mennyire lesz szoros a kapcsolatunk? Annak ellenére, hogy furcsa érzéseim is voltak, amiken tuti az első percben felül-kerekedek, csak elgondolkodva mégis furcsák. Hogy egy lány-gyerek fogja bekapni a cicimet, egy nunit kell folyton törölgessek és hasonlók. De, hiszen ezek természetes dolgok, bennünket is felnevelt az anyukánk, nőnek nevelt stb.
A sógornőmnek egy fia, egy lánya van. Ő pl mindig mondja, hogy igen, nagyon elégedett, de gondoljak arra, hogy ő meg soha nem fogja megtudni, milyen az, ha egynemű gyerekeid vannak, sőt a 3 gyerekességet sem, nekik nem lesz több (idősebb a férje jóval). Igaza lehet, bizonyos dolgokban meg mi tapasztalhatunk többet.
Úgyhogy marad a régi közhely: a fő, hogy egészséges legyen!!!!!
Boeske! Neked is sok erőt a tanuláshoz! Jó készülődést a szülinapokhoz! Nálunk is a február kész karácsony ajándékok szempontjából, Csongi, Marci, Apa és a Hugom kislánya is februári!
Kia!!!! GYere, várunk nagyon!!!!
Üdv: Meskete