Sziasztok,
Gaby, ügyi vagy vizsgaügyileg. Sajnálom, hogy apa igy áll hozzá.
Monyóka igazad van, nekünk ez természetes, az Uram mikor ott volt velem a vizsgálaton azt mondta, hogy mi ebben nagy szám, hisz 3 perc volt, na erre azt válaszoltam, hogy igen, ez most tényleg "csak" ennyi volt, van hogy sokkal több. De az a 3 perc iszonyatosan hosszúnak tűnne neki is, letolt gatyával a popójába turkálva. Mert mondjuk a manuszoknál talán ez hasonlítana a legjobban a mi nődokis vizsgálatunkhoz, és akkor egyből csöndben lett.
Különben ha apa nem kész a gyerekválallásra, akkor tényleg nem szabad erőltetni. Csak a kérdés az, hogy nekünk ez mennyire fér bele, ha elfogadjuk, akkor nem is kérdés...
Coca mondására, hogy 50 - 50% hogy vagy a nőnél vagy a manusznál van a baj, ami teljesen igaz van egy történetem:
Igen közeli rokonommal az édesanyámmal történt meg. Első házasságában nem jött össze a baba, a kedves férj azt mondta vele mindennek rendbe kell lennie, és punkt tum. Ezt anyu jó feleség módjára elhitte, és elindította az örökbe babát, így lett a nővérem. Persze iszonyatos procedúra, nagy lelki válság stb... ami ehhez hozzátartozik. Elváltak, találkozott édesanyám édesapámmal közölte neki: "nekem nem lehet gyerekem." Apu, elhitte, és elmondása szerint anyura nézett és teherbe esett!.
Persze ugyanúgy szerette a nővéremet is, mint engem. Csak érdekességképpen írtam, hogy ilyen is van.