Hahó!
Hát igen, a kompnál észnél kell lenni nagyon
Mi is komppal járunk nap mint nap, és baromira kell vigyázni. Én direkt nem néztem híradót, mert a hír hallatán is összeszorult a gyomrom, szörnyű lehet. Nem tudom, hogyan lehet egy ilyet túlélni a szülők helyében...
Ami a kompot illeti, én nagyon a végére nem szeretek állni, meg az első sorba. Az első sorba főleg azért nem, mert ott szűkebb az egész, és olyan közel vannak a kocsik egymáshoz, hogy ha valami gáz van, akkor az ablakon kell kimenni, nem lehet kinyitni az ajtót. Néha még a tükröt is be kell hajtani.
Ancsa! Hormonok a ludasak, ugye? Nem szállsz be hozzánk?
Áfi! Gratula a beszoktatáshoz! Ügyes a kiscsajod, neked meg nyugi, jó?
Ismerem az érzést, nem volt rég. Én is viszem ám magammal a telefont a lakás minden pontjába, hátha hívnak az oviból, hogy nagyon sír vagy hasonló
Kata! Köszi a képet, aranyos vagy! És nem nézel ki annyi kilónak, hogy vigasztaljalak egy kicsit
Csikken! Jelöltelek, remélem, te vagy az
Purc! Szorítok és majd gyere mesélni!
Bettike! Köszi a táblát, abból tudtam meg, hogy hányadik napon vagyok
Lányok, iszonyú izomlázam van, alig élek...