Lyndee, én az előző terhességemnél 8 hetesen kezdtem el barnázni, de nagyon enyhén.Akkor mentem el uh-ra, és ott derült ki, hogy nincs szívhang.
Most azért nem akartam korán uh-ra menni, hogy ne járjak úgy, mint Vera,hogy nem tudni, hogy azért nincs szívhang mert vaj van, vagy azért, mert korai.Csak a sors közbeszólt ezzel a tegnapi marha rosszulléttel.Ezért a tervezettnél egy héttel előbb mentem uh-ra.
Attól féltem, hogy méhen kívüli, éppen olyan tünetek voltak.Szapora pulzus, stb...Akkor már úgy voltam vele, hogy nem bánom, ha nincs még szívhang, csak méhen belül legyen.És ott volt.Kettő is, szívhanggal.
Olyan remegés jött rám, alig bírtam leszállni az ágyról.
Mikor a páromhoz visszaértem,olyan képet vágtam, csak nézett rám, tudta, hogy van valami...kérdezte is,hogy baj van?
Mondtam, hogy ketten vannak...Ő sem kapott levegőt!
Ritt, gondolhatod, én is összetojtam magam azonnal!
40 évesen úgy gondoltam, még egy babával elbírok...de kettővel?
Meg az a rengeteg kockázat, attól rettegek nagyon.Főleg a koraszüléstől.
De majd csak lesz valami, ha egyszer ez volt megírva...most kárpótolt a sors a múltkori elvesztett babáért.
Bár még lehet, hogy felszívódik az egyik, ilyesmit olvastam.De most már megbarátkoztam a kettővel.
Azt nem tudom, hogy ha egyszer már van szívhang, akkor úgy is marad?Vagy ha nincs, akkor azért, mert be sem indul?Vagy ha már van szívhang,még utána is elhalhat?