Sziasztok!
Köszi az Anett dicséreteket!
Hát magam sem tudom, hogy fért el odabent ekkora gyerek?
És akkor az én szüléstörténetem:
Előzmények:
Kedden, dec.9.-én elmentem a dokimhoz, hogy megnézzen, miért van folyton kontrakcióm, rendszeres 3 percenként és aztán csak ugy hirtelen eláll 5-6 óra mulva.A dokim megnézett és azt mondta, itt még a méhnyak meg sincs rövidülve, méhszáj teljesen zárt...
Ezek után elkeseredtem kissé, hogy akkor mire való az egész keményedés, ha még kicsit sem tágulok???Hazamentem beletörődve, hogy ha nem lesz semmi 16.-ig,akkor a doki beinditja a szülést.
Csütörtök hajnalban, ugy 4 óra fele egy kontrakcióra ébredtem, de mivel nem jött következő vissza aludtam...Reggel párommal még mókáztunk, hogy akkor már nincs sok hátra a szülésig
.Elment és én gondoltam beülök egy kád melegvizbe, hogy lássuk erősödik a fájás, vagy nem.Hét nem történt semmi.Ugy 10 óra fele kezdtem székelési ingerrel egybecsatolva enyhe fájásokat érezni, de még mindig arra gondoltam, hogy ez biztos nem az igazi...A fájások erősödtek ugy 12 óra fele, de még mindig nem akartam elhinni, hogy ebből szülés lesz...Valahogy nagy nehezen rávettem magam és telefonáltam páromnak, hogy jöjjön haza, mert lehet szülünk...12:15-re meg is érkezett.Be a kocsiba, fel a korház... 12:30-ra értünk be. Ott a szokásos procedura, kérdeznek minden féle dolgot..Első mentruáció, hány terhesség, hány szülés, cm, súly...stb...Na üljek fel az asztalra végre nézzenek meg...Na amikor megnéztek onnantról már fel is gyorsult a tisztes társaság. Lemondtak a beöntésről, borotválásról.Mondjuk nem is kellett volna, mert otthon elintéztem...
Be egy tölükocsiba és rohantak velem a lifthez.Mikor megkérdeztem, hogy mi ez a nagy sietség, hát 8-9 cm nyitva a méhszáj...Kiabáltak a liftnél, hogy álljanak félre az emberek, mert sűrgöségi eset...
Beértünk, kaptam egy ágyat a vajudóban és mondták várjak, még 1-2 cm kell táguljak, ha érzem a székelési ingert szóljak. Alig mondták ki, éreztem egy erős nyomást, mondom nyomom kell. A bába erre: ne nyomjak, mert még nincs beilleszkedve a feje..Mondom, de nem tudom visszatartani..Nem nyomok, de érzem, hogy jön magától. Nyomja a baba ki magát.Próbálta a levegővételt csináltatni velem, csináltam de attól még mindig nyomnom kellett. Egyszer éreztem, hogy mintha valami kicsusszant volna..Odanyultam...mondom érzem a fejét.Odanyult a bába is és gyorsan vittek a szülőszékbe...2 nyomásra ki is bujt a buksija és a többi már kicsusszant anélkül, hogy nyomnom kellett volna.A buksija nem akart kijönni és kelett gátmetszés.Nem is csoda akkora nagy buci fej... A méhlepény megszületésére nem akartak várni, ezért mondták, hogy nyomjak, csk ugy üressben, mert semmi kontrakciót nem éreztem...Ki is jött, de bent maradt egy darabka.Na, jöhet a kaparás. Fájni nem fájt, de borzasztó kellemetlen volt.Mikor megmutatták a kisasszonyt kicsordultak a könnyeim. Gátvarrés után odahozták hozzám és mellre tették. Csodálatos volt.
Minden fájdalmat megér!