Nálunk esély sem volt semilyen gyógyszeres kezelésre, mert a biopszián sem találtak semmit. Mikor az orvosok azt mondták, hogy ők akkor ezzel ennyit tudtak kezdeni, a donort vagy az örökbefogadást tudják javasolni, akkor kérte a párom, hogy mielőtt belevágunk a donorba, hadd próbálja ki az alternatív módokat. Mivel ezek azért nem mennek egyik napról a másikra megállapodtunk, hogy várunk 4 hónapot, hogy lássuk, hogy az alternatív módszereknek lesz-e eredménye. Akkor nekem is nagyon nehezemre esett azt mondani neki, hogy jó, akkor várjunk 4 hónapot, de így utólag be kell látnom, hogy jót tett nekünk, hogy egy kicsit nem foglalkoztunk a dologgal (megnyugodtunk, másra koncentráltunk). És persze a férjem miatt is úgy éreztem, hogy ki kell várnom, hogy ő is eljusson arra a pontra, hogy jó, akkor legyen donor. Ha pedig közben mégiscsak lett volna változás, akkor az annál jobb lett volna, de sajnos nem volt. Viszont így benne sem maradt rossz érzés azzal kapcsolatban, hogy kihasználtunk minden lehetőséget, és én addig egy kicsit lazítottam.
Neked is azt ajánlom, hogy az ő kezelése alatt próbálj meg egy kicsit kikapcsolódni (én pl jártam egy mentálhigiénés tanfolyamra, ami nagyon sokat segített és utána indítottam ezt a topikot, ahol nekem szintén segít megbeszélni az érzéseinket). Emellett a kreatív energiáinkat a lakásunk rendezgetésére fordítottuk.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Üdv: nyusziful