Kiemelt témák

Na, ez szuper hír! A 3 hónap türelmi időt mondta neked is az orvosod? 

mi most a méregtelenítő kúra miatt várunk még meg hát a munkahely miatt... a próbaidőm május közepén jár le, a kúra elvileg júni közepén de ha hamarabb elérem a kívánt eredményt vagy nagyon közel leszek hozzá ... akkor lehet h nem várjuk ki a júni közepi időt de már nagyon nagyon várjuk, mondhatni napról napra jobban

Nekem nem 3 hónapot mondott, hanem csak azt h egy rendes mensit várjunk meg a műtét után es utána mehet is a dolog. Úgyhogy en mar a mensit is ugy várom mint meg sose

Dejó akkor nektek még hamarabb eljön az idő
Mondjuk én nekem kellett 3hónap mire lelkileg helyre tudtam rázódni legalább annyira, hogy normálisan együtt tudjunk lenni stb stb.. de nálam más egyéb nehézség is közbejött (munkahely elvesztés pl)

@gmoncsy1991:

Hat meg en sem tudom hogy amikor eljön az idő h próbálkozhatnak, akkor össze fog-e jönni és nem stresszelek be... De hátha velünk lesh vegre a szerencse és stresszelni se fogunk és össze is jön 

Szorítok nektek borso 

Sziasztok! Tavaly októberben döntöttünk úgy szeretnénk babát, akkor zöld utat adtunk ennek. Hónapról hónapra vártam na majd most vagy most sikeült-e aztán kicsit belelfáradva feladtam hogy mindig számolok görcsöcsen akarjam. Párom is azt mondta ne aggódjak, jönni fog. Valahogy mindig tudtuk,éreztük nekünk közösen lesz gyerekünk, nem tudom meg magyarázni ezt az érzést,csak tudtuk. Majd április elején mikor meg kellett volna jönnie,valahogy éreztem most sikerült és terhes vagyok. Szokásos reggeli kávénak csupán az illata is nem jól esett nem bírtam meg inni , na meg a vadász kutya szaglás stb apróbb jelek. Aztán valóban nem jött meg és pozitív lett a teszt. Orvosnál viszont sokként ért hogy nem 4 hetes terhes vagyok hanem 8,és szívverés is látszott ott volt pindur. Nagyon boldog voltam,de inkább zavarodott mert az első menzi aminek ki kellett volna maradnia nekem meg volt. Az orvos annyit mondott 2 hét múlva vissza kell menjek mert aggódik. Nem igazán értettem mire gondol, és nem is mondta el, Rutascorbint szedtem ahogy mondta. Párommal nagyon boldogok voltunk és örültünk hogy mostmár 3-an vagyunk.... Kezdeti ijedségem elmúlt semmi problémám nem volt. Majd 10 nappal később egyik reggel fura szorongás lett úrrá rajtam de gondoltam biztos a hormon változás. Munka után haza értem elkezdtem vérezni,görcsölt a hasam mint még soha. Irány a kórház, ott már nem volt szív működés az ultrahangon és bent tartottak. Injekciókat kaptam és annyit mondtak várunk. Éjjel semmit nem aludtam nagyon véreztem +görcsöltem. Kínzott az egész. Majd hajalban kilöködött pindúrka. Akkor szakadt meg a szívem. Másnap reggel műszeresen be fejezték a vetélést. Testileg viszonylag hamar túl jutottam, lelkileg még most sem. 3 hónap regenerálódási időt mondtak. 3 hetes kontrollon is 4X mondta a doki most véletlenül se essek teherbe, kórházba is ezt mondták...

Ti itt átéltétek sajnos ezt, tudjátok milyen rossz érzés. De olyan barátnak/családtagnak elmesélni aki annyit legyint ó lesz másik, az szívbe markoló ézés, hisz nem egy elhagyott plüss figuráról van szó....

@livi87:
Nagyon sajnálom ami veled történt! Valo igaz, hogy olyan emberekkel nem lehet ezt megbeszélni akik nem éltek ezt at... Ezért ha bármiben tudok segíteni, írj nyugodtan! Gyorsan el fog telni a 3 hónap szünet es utána megint lesz pozitív csík, utána meg egy jo hangosan síró baba

Köszönöm szépen, jól esik a biztatás! Legyen így szívből kívánok én is egy cuki babát Neked. Mindenkinek aki szeretettel várja, és vágyik rá....
Ez az helyzet egyre biztos meg tanitott, nem vagyok egyedül és kik azok akikre tényleg számíthatok

Köszönöm szépen, jól esik a biztatás! Legyen így szívből kívánok én is egy cuki babát Neked. Mindenkinek aki szeretettel várja, és vágyik rá....
Ez az helyzet egyre biztos meg tanitott, nem vagyok egyedül és kik azok akikre tényleg számíthatok

Köszönöm szépen, jól esik a biztatás! Legyen így szívből kívánok én is egy cuki babát Neked. Mindenki aki szeretettelmeg tanitott, nem vagyok egyedül és kik azok akikre tényleg számíthatok

Köszönöm szépen, jól esik a biztatás! Legyen így

Uhh, sokszor küldtem el véletlenül. Valami be ragadt

Szia lívi! Sajnálom ami veled történt! Ha jó esik sírj, s írd ki magadból. Mi itt mind tudjuk mit élsz át.... Senkinek sem könnyű ezt feldolgozni főleg ha sokaktól ezt kapja meg "lesz másik..." meg a szokásos "inkább most mint később legyen baj... vagy beteg legyen" szöveget... én is sokaktól megkaptam ezt... talán a legnagyobb támaszom ez a fórum (és az Élet a vetélés után) és a párom volt a legnehezebb időkben! 

Lassan ha jól számolok le is telik nálatok a 3 hónap várakozás.... azóta hogy érzed magad? 

Köszi, aranyos vagy! Július végén fog le telni a 3 hónap,szerencsére addig még van idő. Napról napra könnyebb, lelkem is lassan le nyugszik.

Lívi, hogy érzed magad? Hogy telnek napjaid? Visszaálltál munkába? Remélem már jobban érzed magad. 

Én most nemrég voltam az éves rákszűrésen (új dokinőnél voltam, nagyon jókat olvastam róla és többen is ajánlották gondltam kipróbálom...). Fény derült rá, hogy jelenleg nincs is peteérésem.... egész pontosan nekem teljesen felbrult a ciklusom a műtét óta, s hol 30-32nap hol 40 vagy akár 50ig is elhúzódik, szóba került ez a dolog, így megnézett a doki uh-n is. Azt mondta alszik a petefészkem, úgy gondolja (ekkor voltam a 36.napon) hogy a következő vérzésig még akár egy hónap is eltelhet, így kaptam gyógyszert ami meghozza a vérzést, ezt kell szednem most 10napig, holnap szedem be az utolsót. Ezután pedig a menzi utolsó napján egy clostilbegyt nevű peteérés elősegítő gyógyszert kell szednem. Azt mondta ha utána nem jön a baba akkor hormonvizsgálat. 

Szóval jelenleg így áll a helyzet nálam. Nagyon bízunk benne, hogy segíteni fog a gyógyszer. Mi egyébként eddig nem próbálkoztunk mivel munkahelyet kellett váltanom illetve azzal egyidejűleg belefogtam egy méregtelenítő kúrába ami alatt nem szerencsés, de most már annak is vége.

@gmoncsy1991:

Egészén helyre rázódtam. Újból kocogok és én is csináltam egy keserűsós grapefruitos egy napos méregtelenítő napot. A munka szerencsére le foglal és nap nap után telik. A beavatkozás óta most lesz az esedékes 2. menzi péntek vagy szombat. Eddig nekem 24-25 naposak voltak a ciklusok, remélem nem borul fel...optimista vagyok
Szomorúan olvasom Nálad mi a helyzet, szívből remélem hogy a gyógyszer segít és minden visszaáll. Fáj is a hasad? Érzel valami különöset?

Nem képzeld, semmi. Annyi, hogy menzeszkor a régi megszokottnál erősebb görcsök jelentkeztek. De semmi egyéb.

Örülök hogy jobban érzed magad már.

Nekem most jött meg a rákszűrés eredményem, nincs gond hálisten.

Ma fogy el a vérzésmeghozós bogyóm, kíváncsi vagyok a továbbiakra...

Hallottál már esetleg vmit erről a Clostiébegyt gyógyszerről?

Sziasztok!

Látom, hogy már régen lett ide írva. Ez lehez szerencse is, mert akkor nem volt sok ilyen probléma. 
Bár lehet feleslegesen írok, mert nem fogok választ kapni, de nkem jobb leírni a fájdalmamat.

Sajnos én is hasonló képpen jártam, mint az elöttm írók  29éves vagyok, és 2016. augban abbahagytam a gyógyszr szdését, mert a vőlegényemmel megbeszéltük, hogy babát szeretnénk. Nem tudtuk mikorra várható, annyit tudtunk hogy kb 3 hónap mire kimegy a szarvezetemből. Régbben dohányoztam, de ezt letettem 2016.januárjában, persze egy két száll még volt, de leszoktam. Sajnos anyukám elhunyt július lején, ezért is szerettünk volna babát, mert nem tudhatjuk kinek mennyi ideje van itt 

A lényeg, hogy teherbe estem, 2016.nov 4én volt az utolsó menstruációm, 2 teszt is kimutatta, hogy babát várok. Örültünk nagyon, de valamiért a félelem is elhatalmasodott rajtam  De ahogy elmentem a dokihoz, láttam a kis "mazsolát", volt szívhang is, beleszerettem  2016. december 22én voltam ultrahangon, ott 7 hetes volt, miden rendbe. Utána vérvétel, védőnő, ami beleféret az időmbe, de a következő ultrahang csak a 12 hetes dawn kor os vizsgálat lett volna. Nagyon aggódtam, hogy nincs szívhang (mintha megéreztem volna). Egy ismerős kölcsönadta a szívhang figyelőt, de azt csak 20 hetes kórtól használható. Nagyon meg szerettem volna nézni. Egyszer volt kicsi vérzésem, de elvileg normális, mert amikor megjött volna akkor volt. Görcseim is voltak egy kicsit, de annak tulajdonítottam, hogy nő a méhem. Nem volt fájdalmas, csak éreztem. Mindenki bolondnak gondolt, hogy nincs baja a babának, hisz akkor én is rosszul lennék... De a mellem sem feszült egy idej...így elmentem a nőgyógyászomhoz 2017.01.23án, és mgállapította, hogy nincs szívhang. Az ultrahangon még 8htsnek sem mutatta a kijelző  Zokogni kezdtem, nem tudtam semmit kérdezni, mert ha kinyitom a számat akkor összeesek  Másnapra mentem műtétre, hogy kiszedjék  A völegényem végig mellettem volt, amikor megtudtam mi történt, kijöttem a rendelőből, és sírtam, de amikor el tudtam neki mondani, Ő is zokogásba tört ki  Borzalmas élmény, és nagyon friss, mert 2 napja műtöttek  De probáljuk erősítni egymást, hogy mindennek oka van. Biztos beteg lett volna...Nehéz nem magamat okolni, csak pörgetem az agyamat, hogy mit ronthattam el. Tudom nem szabad, de előre nézünk, és amint lehet próbálkozunk. 

Szeretem az olyan sztorikat akiknek sikrült ezek után is. Ezek erőt adnak nekem is  Lehet nekem azi volt a baj, hogy a gyógyszer még benne volt a szervezetembe, és nem tudott úgy fejlődni a pici, mint ahogy kellet volna. 

Sajnálom, hogy hosszú voltam, de nekem ez is segít egy kicsit, hogy ide leírhattam  Remélem majd fél év múlva azt írhatom, hogy terhes vagyok  

A doki nekem azt mondta, hogy akár egy focicsapatott is szülhtek még, annyi, hogy a vitamint addig is szedjem, és 3-6 hónap múlva probálkozhatunk. 

Kedves Reqki!
Nagyon sajnálom ami veled történt! Tudom sablonos, de eljön meg a te időd! Sajnos ez a baba valamiert nem maradhatott veletek, de hidd el hamarosan küldeni fog maga helyett egy egészséges tesot! Egy éve en is hasonló cipőben jártam mint te, bár nekem szivhang mar egyáltalán nem hallatszodott, ugyanúgy műtéttel kellett befejezni azt a terhességet. Egy világ omlott össze bennem, végig magamat hibáztattam hogy biztos en rontottam el valamit, sőt néha a mai napig is igy gondolom. De ezen mar változtatni nem tudok. A lényeg, hogy műtétem után elkezdtem vitaminokat szedni, az orvosom tanácsolta h szedjek inofolicot is. Most pedig itt ulok a berendezett babaszobaban, es várom kislányom érkezését. 29. Hétben vagyok.
A mutetem március elejen volt, es augusztus elejen mar a kezemben volt a pozitív teszt!
Szóval a lényeg h ne add fel! Kívánom hogy te is mihamarabb átélt ezt a csodát, amit itt egyébként a topikbol nagyon sokan megelunk!
Ha gondolod, van fbon egy csoportunk, ott is sok erőt lehet meríteni a lányok sztorijabol, sokan vagyunk akik mar babásak es vannak páran olyanok is akikért meg izgulunk minden hónapban
Ha gondolod szólok egy adminnak hogy vegyen fel téged is

@reqki:

Üdv köztünk! Borzasztóan sajnálom amit át kell most élned. Tarts ki, légy nagyon erős! Sírd ki magad ha jól esik és gyászold meg a Picúrt.
Én is hasonlóképp jártam, annyi különbséggel, hogy 4-5hetesen voltam először dokinál, amikor még szívhang sem volt, de ezzel nem lett volna gond, viszont folyamatosan barnázgattam... a doki nem szólt rá semmit, csak h 2hét múlva kontroll. Addigra sem lett szívhang, se a bébi nem fejlődött tovább... adott 1hetet, addig vártunk hátha csak később fogant, de sajnos nem így volt... szintén műteni kellett. Nagyon magam alá kerültem, kicsit később a cég is becsődölt ahol dolgoztam, így konkrétan a műtét után 3hónapig otthon ültem ami nem tett jót...Mindemellett nem volt rendszeresen ciklusom sem a műtét után... teljesen random hol 30, 40 vagy akár 50napokra jött meg a vérzésem...de mivel akkor még nem akartunk újra próbálkozni, nem foglalkoztam vele annyira..
Aztán elhatároztam nem adhatjuk fel, fel kell állni és pozitívan gondolkodni. Ekkor végig csináltam egy méregtelenítő kúrát amit több okból is indokoltnak láttam, új munkahelyem lett..kezdtem talpra állni!
Majd az éves rákszűrés amikor aktuális lett, akkor megemlítettem a dokinak a vérzés rendszertelenségét, majd kiderült, hogy nincs is perpill peteérésem... gondoltam még jó h időben kiderült nem több hónap próbálkozás után. Kaptam rá gyógyszert, s a gyógyszeres hónap után a 2. hónapban már nem jött meg Mostanra 22hetes kismama vagyok, egy csodás kisfiút várunk május végére

Ne add fel! És ahogy borso már előttem írta, a faces csoportban vagyunk jópáran, családias hangulattal, megértő szavakkal segítjük egymást!

@reqki: Nagyon sajnálom, hogy számodra is tartogatott a sors egy ilyen nehéz megpróbáltatást.
Én még sosem írtam ide, soha nem írtam le a történetem, de nagyon sokat olvasgattam, és mindig reményt adtak a sikertörténetek. Hát most leírom én is az enyémet.
Még 2012-ben kezdődött, akkor még nem terveztük a babát, vagyis ez így nem igaz, már vágytunk rá akkor is, de tudtuk, hogy még nincs itt az ideje, férjem dolgozott, de én még egyetemre jártam, és ezért az volt a nagy terv, hogy diploma, 2 év munka, aztán majd jöhet a baba.
Védekeztünk, de Ő csak jönni akart, 6 hetesen ott pulzált a mi kis csodababánk! Szerettük az első pillanattól kezdve, de nem sokáig maradt, egy héttel az ultrahang után elkezdtem vérezni. Kaptam progeszteront is, de pár nappal később már nem volt szívhang. Hát el kellett, hogy engedjük. Sokáig azt mondtam, hogy így könnyebb elengedni, hogy nem tervezett baba volt, de aztán rájöttem, hogy a fájdalom ugyanolyan, viszont a hibát magamban kerestem, hatalmas volt a bűntudatom, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy az én hibám, biztos érezte, hogy nem akartuk eléggé. Miután elvesztettük, szóba se került, hogy akkor nekiállunk próbálkozni, és ez így volt jó. Visszatértünk az eredeti tervhez. Két évvel később kezdtem el dolgozni a jelenlegi munkahelyemen, novemberben, aztán egyszer csak úgy éreztük készen állunk, és most akarjuk, akarjuk mindennél jobban, ezért augusztusban abbahagytam a fogamzásgátló szedését, és fél évvel később elkezdtünk próbálkozni, a következő hónapban, áprilisban már pozitívat teszteltem. Nyolcadik héten május 11-én mentem az első ultrahangra. Egy hónapig tartott a határtalan boldogság. Eszembe sem jutott, hogy bármi baj lehet, hogy valami nem tökéletes. Nem véreztem, nem görcsöltem, a melleim fel akartak robbani, nem csillapodott. Nagyon beleéltük magunkat, és óriási csalódás volt, amikor kiderült, hogy nem fejlődik a babánk, a hetedik héten elhalt. Hát így került a szívünkbe két kis angyalka. De nem szabad feladni, és küzdeni kell tovább, augusztus végén zöld utat kaptunk, közben mindent kivizsgáltattam, hogy többé már ne történhessen ez meg újra. Október 24-én pozitívat teszteltem, és megfelelő gyógyszerek és szurik mellett, végre itt tartunk, 19 hetes kismama vagyok, a kicsi fiam most is itt rugdos a pocakomban.
Szívből kívánom, hogy Te is mihamarabb átélhesd ezt a csodát! Kitartást addig is, teljes testi-lelki felépülést, és sok-sok türelmet kívánok!

Sziasztok!
2 évvel ezelőtt volt egy vetelesem, most már azt mondom szerencsére spontán elment. Azóta probalkoztunk, majd novemberben pozit teszteltem. Végig aggodtam az elején, hogy egyszercsak megyünk és nem lesz szivhang. 6-8 hetesen is voltam uh-n, minden a legnagyobb rendben volt. Majd januar 6-an jött a hideg zuhany. A kicsikémen 3,5mm-és cisztikus hygroma volt látható. Mondta a doki, hogy varjunk a kombinált tesztig, mert felszivodhat. Kedden derült ki az Istenhegyi Klinikán, hogy hydropsos a mi kicsikenk. Pénteken a SOTE 1-en megerősítették . Hetfon lesz a megszakítás. A legrosszabb, hogy nő és ver a pici szíve, de alig van arra esely, hogy egyáltalán megszülessen, arra meg még kevesebb, hogy egészséges legyen.
Nem tudom, hogyan fogom túltenni magm azon, hogy én (mi) döntöttünk egy kis életről. Még így is, hogy szegénykémnek esélye sem lenne

@chaste:

Szia! Nagyon  sajnálom az elveszített babátokat.
Jajj ez a mostani dolog nem hangzik jól... mit takar pontosan megkérdezhetem?
Akkor igazság szerint ezesetben mindenképp meg kell szakítani a várandósságodat? Borzasztóan sajnálom!

@sjucus13:

Szia! Nagyon sajnálom a történteket és egyben szeretnék Gratulálni is a pocaklakódhoz! Vigyázz magatokra és minden rendben lesz

@gmoncsy1991:

Az egész pici teste tele van odemaval, a pocakja is, és a tarkoredo 18mm
Genetikus szerint a jövőre nézve nincs hatással, 1% az esélye , hogy megismétlődik. Bár a Hydrops esélye is 6000 bol 1
Remelem a műtét után kicsit könnyebb lesz.
Utána azért menni szeretnénk egy genetikai vizsgálatra. Esetleg valaki volt már ilyenen ?

@chaste:

Értem, ez szörnyű. Borzasztóan sajnálom
Én nem voltam ilyen vizsgálaton, ebben sajnos nem tudok segíteni.
Nálunk egy elhalt terhesség volt 2015-ben amit műtétileg fejeztek be.

Kedves reqki!
Én szintén 2017. január 23-án hétfőn mentem a dokihoz mert betöltöttem a 12 hetet. Vasárnap észre vettem egy kis pecsételést. Megijedtem. A férjem azzal nyugtatott, hogy biztosan felfáztam. Meg volt ilyen az első terhességnél is és elmúlt. Bár ott a 18. héten volt, de 2011. augusztus 21-én megszületett a lányom. Jelenlegi terhességem alatt voltam 5 hetesen és 8 hetesen vizsgálaton. Minden rendben volt. Karácsonykor bejelentettük a jó hírt a szűk családnak, kivétel a lányom. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de neki nem. Védeni akartam az utolsó percig a csalódástól. Annyira szeretne kistestvért.
Hétfőn a doki megvizsgált. Látta, hogy milyen ideges vagyok. Szótlanul nézte a monitort. Egyszer csak jött a sokkoló mondat: "Nézze asszonyom. Nem kertelek. NINCS szívhang. Fejlettségét tekintve pedig csak 6 hetesnek felel már meg. Zsugorodik. Menjen be a kórházba!!! " Úgy gondolja nem lenne jó ezt egyedül végigcsinálni. Veszélyes lenne. Ott helyben felhívta egy kollégáját (akinél az első terhességemet végig vittem), hogy megyek hozzá konzultációra.
Zokogva jöttem ki. Világomat nem tudtam.
Bent a kórházban időpontot nézett a régi-új orvosom. Csütörtökön reggel fél 8-ra legyek itt. Du-n már mehetek is haza. Ha időközben erős vérzésem lenne és alvatt vérdarabokat találnék akkor azonnal kórházba!!! Sajnálja a történteket.

Haza jöttünk. "MINDENKI" Féltem, hogy mi fog velem történni. Olvasgattam. Sírtam.
Eltelt a hétfő és a kedd is. Este vacsoráztatás, fürdetés, fekvés. Szokásos rituálé.
Egyszer arra ébredtem fel éjfélkor, hogy olyan mint aki bepisilt. Felpattantam. A folyosón pont szembe találtam magam sz 5 éves lányommal. Szerencsére nem volt teljesen magánál. Bokámig véres lettem pillanatok alatt. Riadó!!! Elkezdődött!!!! Kocsival gyorsan kiállt. Gyerekhez nagyi. Én addig próbáltam összeszedni magam. Lelkileg és fizikailag. Az utóbbi nagyon nehezen ment. Nem volt olyan betét ami 2 percnél többet bírt volna ki. Csatak vér volt minden. Akkor abban a pillanatban a saját életemért küzdöttem. Mentőt hívott a férjem. Azt mondta nem mer velem 60 km-t kocsikázni így. Megjött a mentő, befektettek. 20 perc múlva a kórházban voltam. Betegfelvétel hajnak 1 óra: Van orvosa? Igen. Akkor hívja! Ideges voltam amiatt is, hogy most ki fogja megcsinálni? Hihetetlen, de ott volt az orvosom. Biztonság érzetem egy kicsit javult. Azért a vizsgálat alatt úgy remegtem mint még soha. A doki próbált nyugtatni. Kedvesen mosolyog. Nem lesz semmi baj. Előre ment a műtőbe. Mire engem felvittek, átöltöztettek Ő és csapata ott várt. Sürögtek, forogtak, siettek. Szúrtak. Pikk-pakk már aludtam is. Szerda hajnal 2.: Felébredtem. Üresen. Hiányosan. Hibásan. Éjszakás nővérke megjelent: Hogy van? Szédülés? Stb... Ő is kedves volt. Ott feküdtem egy sötét teremben (örző) ÜRESEN. Hajnalban újra nővérke. Vérzés ellenőrzés. Még mindig sok! Hozott egy szurit: méh összehúzó. Meg egy tiszta lepedőt mert vérben voltam.
Addig néztem a plafont míg reggel lett. Az éjszaka 2 frissen szűlt anyukát hoztak le az örzőbe. Figyelmesen egy másik szobába. Biszont reggel 6-kor nem tudtam nem meghallani az újszülöttek sírását. Ők ételért én meg a kis angyalkámért sírtam.

Vizit: Doki: Minden rendben van. Mehet haza. 6 hét múlva kontroll. A szövetteni eredményt majd itt megbeszéljük.

Hazaértem! Természetesen a lányom nem tud csak annyit, hogy fájt anya hasa. Doktorbácsi meggyógyította.

Másnap kezdödött a fekete leves. Sírás-sírás. Alig tudtam abbahagyni. Olvastam cikkelet, blogokat, stb. A hiányt-űrt nem pótolja. Szörnyű érzés kerített hatalmâba. Én hibáztam. Miért nem maradtam itthon egyből? Mit tettem.?. Ott hagytam bent a kórházban a babát én meg hazajöttem. Jelenleg semmi emlékem nincs róla. A kezem fején lévő nagy lila folt (tű helye) emlékeztet csak rá. Se egy kép. Soha nem hallottam az Ő kis szívének hangját. Már nem is fogom.

@reqki:
Szinte a saját esetemet olvastam az írásodban. Nagyon sajnálom. Egy nagyon szép verset találtam. Még sírni is jó rá.

"Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek!
Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek!
Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett,
Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted!
Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek!
Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled!
Isten visszahívott, mert nem készültem még fel,
Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel!
De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el,
Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel!
Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek,
Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek!
Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed,
Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet!
Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek,
Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek!"

Bocsánat ha ezzel felzaklattalak.

Én még ezt szeretem hallgatni.
https://youtu.be/72imE2lMx5Y
Ismerős arcok - Nélküled

@reqki:

Sziasztok Hölgyek, Kismamák és Anyukák!

Sajnos nekem is muszáj ide írnom. Viszont nincs lelkierőm leírni ami történt, de pontosan így történ velem is ahogy reqki-vel. 12 hetes voltam és 10.-én volt a befejező műtétem. Próbálom túlélni ezeket a napokat!!! 
Csak sajnos nekem egy méhenkívüli terhességem is volt már 9 éve, ennyi időbe telt, hogy sikerüljön újra, és tessék.... Elég nehéz ezekután arra gondolni, hogy lehet-e még. Mi jöhet még ezek után??

Olvasgatom az írásaitokat és bátorító szavaitokat egymáshoz, jó ezt látni!! Próbálok erőt nyerni belőletek, remélem sikerül!!

Azt nem tudom még eldönteni, hogy holnap utánra van időpontom a védőnőhöz és hogy elmenjek-e hozzá, vagy szóljak neki, hogy mi történt és inkább ne menjek. Ti mit javasoltok? Lehet tud nekem segíteni bármiben is? Nem tudom eldönteni. Egykorú velem, de gyermeke még nincs. 32 éves vagyok szóval itt lenne már az ideje...

Szép Napot Nektek és Sok Erőt!

@renka85:

Szia! Nagyon sajánlom ami veled történt!  Idő kell a túllépéshez, nem is kevés, de hidd el sikerülni fog és beteljesül majd az álmod! 
Én a helyedben telefonon felhívnám a védőnőt, és lemondanám az időpontot.

@borso87:

Szia!

Köszönöm!!! Valóban hosszú idők várnak rám...
Neked pedig Gratulálok és Sok-sok egészséget és Sok Boldogságot kívánok!!

@renka85:

Szörnyen sajnálom ami történt veled! Sok időre lesz szükséged ezek után az biztos, de ne add fel semmiképp! Hozzátok is eljön egy szivárványbaba Én is lemondanám az időpontomat, de egyébként nem kizárt, hogy ha szükségesnek érzed, tud ajánlani szakembert / oylan kört ahol tudsz beszélni a történtekről és úgy talán könnyebb lesz, de ezt neked kell tudni.

Köszönöm!
Még párommal is megbeszélem. Szerinte menjek el, hátha tud valamivel bíztatni. Átgondolom, aztán jelentkezem, hogy voltam-e vagy sem. Azért érdekel, hogy mit tud mondani nekem ilyen helyzetben. Bár szerintem nem sokat. De ezt is úgy veszem majd, mintha egy lépést tennék előre...

@renka85:

Hát én amikor átestem a vetélésen olyannyira magamba fordultam, hogy sokáig gondolkoztam rajta, hogy szakember segítségét kérjem.... ezt neked kell érezni, hogy jobb.. Ha kell sírd ki magad, beszéld ki, hidd el könnyebb lesz. Nekem ez a fórum (és az "Élet a vetélés után" topic) is nagyon sokat segített a történtek feldolgozásában, s azóta a lányok együtt izgulnak velem minden vizsgálatnál

Sziasztok! A sors is úgy kívánta, hogy ne menjek. Aznap délelőtt hívott a védőnő, hogy beteg és beszéljünk meg egy másik időpontot. Mondtam neki, hogy mi történt és részvétet nyilvánított, de azt mondta így már nem kell menjek hozzá. Viszont reméli, hogy mihamarabb találkozunk. Remélem én is, hogy így lesz. Bizakodom és reménykedem!!!! Szép estét Nektek! Reni

@renka85:

Szurkolok Nektek, hogy mielőbb testileg-lelkileg rendbe gyere és örömmel újságold a pozi tesztet és hogy minden rendben veletek

Sziasztok!
Fogalmam sincs, hogy olvas majd valaki, de talán segít az is ha írhatok...
Hetek óta csak a netet böngészem, kivel történt, hogyan és miért az, ami velem is megtörtént. Keresem a válaszokat, de sajnos nem találom. Sok hasonló sorsú lány, asszony összeköti őket a közös fájdalom, veszteség és már én közéjük tartozom. Kaptam egy kis angyalkát, de bár kaptam volna inkább egy rossz kis ördögöt..
A fájdalom leírhatatlan, kimondhatatlan és bármennyire is akarom, nem tudok rajta változtatni. Fel kéne állni, öltözni, mosakodni, de már nem az vagyok aki voltam, valami elromlott, valamit elrontottam..
20. héten megszületett a kisbabám, vagyis meg kellett szülnöm a kisbabámat, mert nem találtak nála szívhangot, pedig egy hete még olyan szépen muzsikált. Mérhetetlen fájdalom és szomorúság között elvitték tőlem... Pedig már olyan közel volt. Azt sem tudtam van ilyen szó ab. missed ma már úgy írom le mintha érteném. DE nem értem, olvaslak Titeket és próbálok vigaszra lelni, hogyan tovább....ennek nem szabadna megtörténnie, ha már anyukák lettünk azoknak kéne maradnunk.
Aztán megnyugszom, nem háborgok csak szomorú vagyok és ha majd elfogyott minden könnyem ismét felállok és remélem, hogy egyszer ismét anyuka leszek.

Sziasztok! Amikor az ember rákeres erre a szóra, hogy "vetélés", a szíve beleremeg és már túl van azon, hogy meg akart halni, csak nem sikerült...
Két hétig voltam abban a boldog tudatban, hogy gyerekünk lesz. A párommal egy ócska házasság és utána még ócskább pasik után találkoztam, már önmagában ez egy csoda, hogy létezik olyan férfi, mint Ő. 
Neki még nincs gyereke, nekem kettő is, és nagyon-nagyon vágytam arra, hogy gyereket szülhessek tőle-neki. 
47 éves vagyok. felkerestünk egy lombikbébi programot, ahol hosszú hónapok alatt, heti vérvételekkel, otthoni injekciózással arra jutottunk, hogy közölték velünk: esélytelen.
Sírtam, haragudtam magamra, és ez a legnehezebb: önmagunknak megbocsátani. Miért pazaroltam el annyi időt hasztalanul másokra? Más férfiakra, akik ígérgettek szép családot, közös házat, új állást - de végül a gyerekeimet egyedül neveltem fel. Imádom őket. 
Először 19 évesen lettem terhes, gyógyszer ellenére. A barátom katona volt, én még tanultam, elvetettem a babát. És talán emiatt történt velem minden, ami utána következett. 
Az esküvőmön kellett volna megjönnie a menszeszemnek. Késett. Gondoltam, az izgalom miatt. Aztán néhány hét elteltével elkezdtem vérezni. A kórház kapujában, a kerítésén ültem, zokogtam és nem akartam bemenni. 23 éves voltam. 
És 8 hetes terhességet veszítettem el. 
A férjem egyik este a fejemhez vágta, amikor ismét sörözni indult a haverjaival, hogy ha lenne gyerekünk, biztos otthon maradna. 
Havonta kb egyszer szeretkeztünk, imádkoztam közben. És félévre rá, ismét terhes lettem. Anyósom elcipelt egy akkori szaktekintélyhez, aki nem vette észre, hogy elhalt bennem a magzat. Majdnem belehaltam. És hogy megkönnyítse a dolgát, felhelyezett a hüvelyembe egy tágítót, ami aztán egész éjszakára bennem maradt, mert nem volt ideje elvégezni a műtétet. Nem tudtam lefeküdni a kórteremben, mert fájt a hasam, fájt a lelkem, a kórterem pedig tele volt várandós anyukákkal....És még mindig csak 23 éves voltam. 12 hetes terhességet veszítettem el.
Innen semmi más nem érdekelt, gyereket akartam. Az összes kromoszóma összeférhetetlenségi vizsgálatot elvégeztettem, hormonokat szedtem és nyaggattam a férjemet....jó nagy hülye voltam! 
Több mint egy év vizsgálódás, 10 kg plusz ("hogy te milyen kövér vagy", "öltözz át, hogy nézel ki? ") után teherbe estem. Egy másik szaktekintélyt kerestem fel, akit az őrületbe kergettem, minden héten megjelentem nála ultrahangon, hogy él-e még a gyermek? Túlhordtam két teljes héttel, és egészségesen megszültem 26 évesen első gyermekemet. 
Ez a gyerek 12 éves korától 18 éves koráig folyamatosan védelembe volt véve a családvédelmi szolgálat által, minden évben volt legalább egy rendőrségi vagy ügyészségi vagy iskolai fegyelmi eljárás ellene, vagy ezek mind együtt. 16 évesen költözött el először tőlem. Félévig látni sem akart. Aztán vissza, aztán 18 évesen újra el. Kirúgták az összes középiskolából, ahová bekönyörögtem.
Szóval ne írd azt, hogy inkább szeretnél egy kis ördögöt, mert még megkapod!

A lányom szinte magától jött, mesterséges megtermékenyítéssel, ún inszeminációval, elsőre. 4 óra alatt megszültem. És azóta is maga a csoda.

Aztán évekig csak a küzdelem, a gyerekek mindennapjaiért. Amíg nem tudod milyen anyukának lenni, azt hiszed csupa szépség. Hát nem csak az. Nem alszol, nincsenek, nem lehetnek igényeid, időd, nem tudsz többé fodrászhoz, műkörmöshoz menni, nem veheted meg, amire vágysz, mert be kell fizetni az óvodát, az iskolát, a kirándulást, és "anyuuuuu, úgy szeretném ezt vagy azt.." és 'pistikének van, nekem miért nem lehet?" és a volt férjed nem fizet gyerektartást, és nem tudsz dolgozni vagy nem tudsz otthon maradni, ha beteg lesz a kicsi ...és sorolhatnám.

Mégis, amikor a sok lemondás után azt hittem klimaxolok, de kiderült hogy teherbe estem, a világ legboldogabb asszonya lettem! Háromszoros anyuka lehetek! Mint egy rang, egy királynői korona!

Két hétig tartott ... a hétvégén erős fájdalmak és vérzés mellett elvetéltem. Kétségbe esve hívtam a dokit, aki csak annyit mondott: semmit nem tudok csinálni. 

47 éves vagyok. úgy érzem vége van a világnak, pedig van két imádott gyermekem, egy szerető igaz társam. 
De ez az üresség, ez az értelmetlenség, ami most a létezésem - kimondhatatlanul fáj, hasogat, félelemben tart. 
Innen most nem tudok felállni, tovább menni....nincs hova. 

 

Sziasztok! Amikor az ember rákeres erre a szóra, hogy "vetélés", a szíve beleremeg és már túl van azon, hogy meg akart halni, csak nem sikerült...
Két hétig voltam abban a boldog tudatban, hogy gyerekünk lesz. A párommal egy ócska házasság és utána még ócskább pasik után találkoztam, már önmagában ez egy csoda, hogy létezik olyan férfi, mint Ő. 
Neki még nincs gyereke, nekem kettő is, és nagyon-nagyon vágytam arra, hogy gyereket szülhessek tőle-neki. 
47 éves vagyok. felkerestünk egy lombikbébi programot, ahol hosszú hónapok alatt, heti vérvételekkel, otthoni injekciózással arra jutottunk, hogy közölték velünk: esélytelen.
Sírtam, haragudtam magamra, és ez a legnehezebb: önmagunknak megbocsátani. Miért pazaroltam el annyi időt hasztalanul másokra? Más férfiakra, akik ígérgettek szép családot, közös házat, új állást - de végül a gyerekeimet egyedül neveltem fel. Imádom őket. 
Először 19 évesen lettem terhes, gyógyszer ellenére. A barátom katona volt, én még tanultam, elvetettem a babát. És talán emiatt történt velem minden, ami utána következett. 
Az esküvőmön kellett volna megjönnie a menszeszemnek. Késett. Gondoltam, az izgalom miatt. Aztán néhány hét elteltével elkezdtem vérezni. A kórház kapujában, a kerítésén ültem, zokogtam és nem akartam bemenni. 23 éves voltam. 
És 8 hetes terhességet veszítettem el. 
A férjem egyik este a fejemhez vágta, amikor ismét sörözni indult a haverjaival, hogy ha lenne gyerekünk, biztos otthon maradna. 
Havonta kb egyszer szeretkeztünk, imádkoztam közben. És félévre rá, ismét terhes lettem. Anyósom elcipelt egy akkori szaktekintélyhez, aki nem vette észre, hogy elhalt bennem a magzat. Majdnem belehaltam. És hogy megkönnyítse a dolgát, felhelyezett a hüvelyembe egy tágítót, ami aztán egész éjszakára bennem maradt, mert nem volt ideje elvégezni a műtétet. Nem tudtam lefeküdni a kórteremben, mert fájt a hasam, fájt a lelkem, a kórterem pedig tele volt várandós anyukákkal....És még mindig csak 23 éves voltam. 12 hetes terhességet veszítettem el.
Innen semmi más nem érdekelt, gyereket akartam. Az összes kromoszóma összeférhetetlenségi vizsgálatot elvégeztettem, hormonokat szedtem és nyaggattam a férjemet....jó nagy hülye voltam! 
Több mint egy év vizsgálódás, 10 kg plusz ("hogy te milyen kövér vagy", "öltözz át, hogy nézel ki? ") után teherbe estem. Egy másik szaktekintélyt kerestem fel, akit az őrületbe kergettem, minden héten megjelentem nála ultrahangon, hogy él-e még a gyermek? Túlhordtam két teljes héttel, és egészségesen megszültem 26 évesen első gyermekemet. 
Ez a gyerek 12 éves korától 18 éves koráig folyamatosan védelembe volt véve a családvédelmi szolgálat által, minden évben volt legalább egy rendőrségi vagy ügyészségi vagy iskolai fegyelmi eljárás ellene, vagy ezek mind együtt. 16 évesen költözött el először tőlem. Félévig látni sem akart. Aztán vissza, aztán 18 évesen újra el. Kirúgták az összes középiskolából, ahová bekönyörögtem.
Szóval ne írd azt, hogy inkább szeretnél egy kis ördögöt, mert még megkapod!

A lányom szinte magától jött, mesterséges megtermékenyítéssel, ún inszeminációval, elsőre. 4 óra alatt megszültem. És azóta is maga a csoda.

Aztán évekig csak a küzdelem, a gyerekek mindennapjaiért. Amíg nem tudod milyen anyukának lenni, azt hiszed csupa szépség. Hát nem csak az. Nem alszol, nincsenek, nem lehetnek igényeid, időd, nem tudsz többé fodrászhoz, műkörmöshoz menni, nem veheted meg, amire vágysz, mert be kell fizetni az óvodát, az iskolát, a kirándulást, és "anyuuuuu, úgy szeretném ezt vagy azt.." és 'pistikének van, nekem miért nem lehet?" és a volt férjed nem fizet gyerektartást, és nem tudsz dolgozni vagy nem tudsz otthon maradni, ha beteg lesz a kicsi ...és sorolhatnám.

Mégis, amikor a sok lemondás után azt hittem klimaxolok, de kiderült hogy teherbe estem, a világ legboldogabb asszonya lettem! Háromszoros anyuka lehetek! Mint egy rang, egy királynői korona!

Két hétig tartott ... a hétvégén erős fájdalmak és vérzés mellett elvetéltem. Kétségbe esve hívtam a dokit, aki csak annyit mondott: semmit nem tudok csinálni. 

47 éves vagyok. úgy érzem vége van a világnak, pedig van két imádott gyermekem, egy szerető igaz társam. 
De ez az üresség, ez az értelmetlenség, ami most a létezésem - kimondhatatlanul fáj, hasogat, félelemben tart. 
Innen most nem tudok felállni, tovább menni....nincs hova. 

 

A mi babánk váratlanul érkezett az életünkbe. Még csak 5 hónapja voltunk együtt a párommal, amikor úgy döntött, meglep minket. Majdnem leestünk a lábunkról, amikor megláttuk az erős pozitív tesztet 6 nap késés után, de az ijedség csak fél percig tartott, utána rögtön átvette a helyét valami olyan boldogság, amihez foghatót soha nem éreztünk, nem is érezhettünk. Nagyon szeretjük egymást, a kapcsolatunk nagyon jó és kiegyensúlyozott, ráadásul nem vagyunk már gyerekek (én 33 éves vagyok), ezért nem is volt kérdés, hogy megtartjuk. Annyira örültünk, hogy csak néztük egymást és nem is tudtuk, mit csináljunk. Én ugráltam és visítoztam, mint egy kislány, aki igazi pónit kapott születésnapjára, magamon kívül voltam. Gyakorlatilag azonnal átalakultunk. Család lett belőlünk.
Először csak a szűk családnak árultuk el, majd a közeli barátoknak - mindenki nagyon örült, a babának és a mi örömünknek is. Semmi másra nem tudtunk koncentrálni, olyan volt, mintha egy óriási, rózsaszín vattacukorfelhőben lebegtünk volna. Vitamint szedtem és vigyáztam magamra.
5 hetes terhes voltam, amikor először látott orvos, ekkor még az SZTK-ban, ekkor a petezsák látszott és benne egy kis valami, amiről az orvos azt mondta, hogy ő az embrió. 6 hetes és 2 napos terhesen már a saját orvosom is megnézett, ekkor már vert a szíve, bár a baba egy kicsit kisebb volt az ultrahang-készülék mérése alapján, 5 hét 5 naposra saccolta, de ennek akkor még nem volt jelentősége. 
Boldogok voltunk, tele tervekkel és álmokkal. Örömmel mondtuk le a téli síelést, babakocsikat nézegettünk és bútorokat, kitaláltuk a nevét, megpróbáltuk elképzelni, hogy milyen lesz majd, ha megszületik. Ő, és az életünk. 
Aztán 7 hét 1 naposan volt egy kevés vérzésem. Piros volt, én halálra rémültem, úgyhogy bementünk a kórházi ügyeletre, ahol megnyugtattak, hogy okát nem látni, a baba él, bár kisebb, mint amilyennek a kora szerint lennie kéne. 1 nappal később a saját orvosom is megnyugtatott, hogy nincs baj. A vérzés sem jelentkezett többé.
A következő szerdán volt jelenésem a védőnőnél, aki kedves volt és mindent elmagyarázott, meg egy önkormányzati ajándékcsomagot is adott, amit minden kismama megkap, aki részt vesz terhesgondozáson. Ez egy nagyobb táska, benne babaruha, pelenka, babatörölköző (mind szép, fehér, cuki oroszlánmintával) és mindenféle tájékoztató könyvecskék. Az egyiket elő is vetette velem, az volt a címe, hogy Rád várva. Ettől annyira meghatódtam, hogy telefutott a szemem könnyel. Utána nagy büszkén vonultam az utcán a táskával a karomon, hogy a párommal találkozzak, amikor fájni kezdett a hasam. Este volt már, futás megint az ügyeletre, kezemben a babás ajándékcsomaggal. 
Már eleve gyanús volt, hogy az orvos olyan sokáig nézegeti az UH monitort és gondterhelt arcot vág. Aztán kérdezgetni kezdte, hogy "De a saját orvosa biztosan látott szívműködést?". Annyira megrémültem, hogy szédülni kezdtem, kivert a víz és a torkomban dobogott a szívem. Aztán egy mások, nagyobb UH-géphez vitt és ott is megvizsgált. Aztán közölte, hogy ő nem lát szívműködést. És a baba mérete csak 6 hetesnek felel meg. 8 hetes voltam ekkor. Amikor felöltöztem és ránéztem a kis önkormányzati ajándékcsomagra, ami még mindig ott volt nálam, úgy éreztem, a szívem kiszakad a helyéről. Csak kapkodtam a levegőt, fel sem fogtam az egészet. A párom sírt. Ő is bent volt a vizsgálaton. Én csak otthon sírtam, akkorra csordult ki belőlem. A következő pár óra teljesen kiesett. Másnap a saját orvosom már azt állapította meg, hogy felszívódott az embrió és a szikhólyag is. Ezért meg sem műtenek még, most várunk. Az orvosok szerint magától távozik majd minden. A baba pedig magával vitte az elképzelt jövőt. Mindent, amit terveztünk és álmodtunk, mert annak már ő is a része volt.
Addig pedig marad ez a megnevezhetetlen fájdalom és üresség. Hogy majdnem anya lettem. Majdnem. És most álmodhatok mindent újra.

Kedves Dijja!

Nagyon sajnálom ami veletek történt, én is átéltem és tudom mit érzel. Nekem februárban ment el a babám 13 hetesen, most pedig 1 hónapja 8 hetesen. Mindkét esetben műtöttek..
Sajnos kezdem feladni, de remélem neked sikerül feldolgozni és hamar jön a várva várt babátok!
Sok szerencsét és kitartás kívánok!!! Reni

Válaszolok csajok mindannyiótoknak pár sorral, aztán leírok magamról is egy kis infót nektek... illetve szeretnék ajánlani egy csoportot ahol segítő, megértő fülekre és sorstársakra lelhettek ha szeretnétek persze!

@kolibri2017:

Szia kedves! Előszöris szeretném elmondani, hogy borzasztóan sajnálom amin át kellett menned a pároddal együtt. De, ne add fel! Tudom, közhely, de tényleg nem  szabad feladni! Lesz még a pocakodnak bérlője és Anya lehetsz Te is!   Mielőbbi testi, lelki felépülést kívánok neked! Gyászold meg a kicsikédet, de ne add fel és sose felejtsd el!

@magicpearl:

Igazi hős vagy Te is, nem semmi amiken átmentél! Az Ördögfiókád se semmi :O Feladta a leckét neked rendesen!

@dijja:

Szia Kedves! Nagyon sajnálom, ami történt Veled Megkérdezhetem, azóta hogy vagy? Mennyi idő telt el? Próbálkoztok már újra a babával, vagy még a gyógyulás útján jártok? Gyászold meg a kicsidet, sose felejtsd el! és tényleg, csak előre!

@renka85:

Szia! Veled már írtunk, remélem azóta jobban vagy! Az érzéseidet megértem teljesen, de remélem fog még változni és Büszke Anyuka lehetsz Te is, mert megérdemled!

Csajok! Én is átestem egy vetélésen, amennyire lehet időnként még követem a fórumot, de jóideje valamiért nem engedett a rendszer bejegyzést írni... Nekünk 10hetes volt a picink amikor elveszítettük... nagyon megzuhantunk mindketten párommal, de főleg én... nekem a fórum rengeteget segített... én azóta Anya lettem, van egy csodálatos 5,5hónapos kisfiam! Persze ez nálunk sem úgy ment h letelt a 3hónap türelmi idő és hopp máris teherbe estem... Nekem a missed ab műtét után egy sima rákszűréskor derült ki h nincs peteérésem... (következő hónaptól szerettünk volna próbálkozni)... így kaptam rá clostylbegitet... ez segített, a 2. ciklusban teherbe is estem. Nem volt probléma mentes terhesség 100%osan, de hálisten annyival megúsztam, hogy a végén egy közepes toxémiám lett egy faros babával ami miatt császármetszéssel született a kisfiam a 38.héten.

Nos, ha valamelyikőtök úgy érzi és nyitott rá, ajánlok egy csoportot ami legfőképpen itteni régi fórumos csajokból áll, szóval sorstársak.... nagyrészük azóta anyuka, vagy várandós, de lelkitámaszt, segítőszavakat tudunk nyújtani egymásnak s tudom, hogy ez ilyenkor mennyit jelent! Ha szeretnétek jönni a csoportba, írjatok privit nekem.

Sziasztok
Oktober 13an volt egy missed ab.mutetem
12hetben jartam es az Ultrahangon közöltek velem és párommal,hogy nincs szivhang,hogy nem ver a babank szive! A parom nagyon várta a 12hetes ultrahangot mert akkor latta volna előszöra babankat, mikor a doki monta,hogy baj van mind 2en sirasba tortunk ki! De az Doktor Ur nagyon megerto volt próbált minket nyugtatni es,hogy a mutet utan 1 menstruaciot varjunk meg es probaljuk ujra!
Az lenne a kérdésem,hogy missed ab utan mikor jon meg a menstruacio? Missed ab utan mennyi az eselye,hogy sikerul egeszseges baba rövid időn belul?

@alexandra25: Szia! Nagyon sajnálom ami történt veletek! Minden esély megvan rá, hogy rövid idő alatt újra teherbe ess és minden probléma nélkül megszülethessen a picid.. Az pedig, hogy a műtét után mennyivel jön meg először teljesen változó, nekem speciel 7héttel később jött meg először a műtét után.

Sziasztok! Nem tudom,olvassa-e valaki, de leírom. Az elmúlt napokban elvetéltem. 24 hetes voltam, amikor a köldökzsinór a nyaka köré tekeredett, és megtört. Borzasztó volt az egész. Nagyon vártuk ezt a babát, első lett volna. Az orvosok szerint fél év és próbálkozhatunk. Mégis úgy gondolom, nem bírok annyit várni. Van itt olyan, akinek hamarabb összejött 6 hónapnál, és egészséges babája lett? Ontsetek

Öntsetek belém erőt!

@phiona20:

Szia! Nagyon sajnálom! 
Nekem tavaly júniusban volt vetélésem. Most 14 hetes vagyok. Nekem akkor az orvosom 3 hónapot mondott. Szerintem neked azért több, mert nem az "elején" történt. Tudom, hogy fáj ezt hallani, de ajánlott kivárni az időt, hogy a tested regenerálódjon! Most koncentrálj arra, hogy fizikailag rendbe gyere! Utána jön majd a lélek is...idővel. Sok erőt!

Sziasztok!

Új vagyok a témában ezért kicsit bizonytalan vagyok mi vár rám ezután. Röviden kb. 5+6 hetes terhesen mentem el a pozitiv tesztek után orvoshoz, aki nem látott sem belül sem kívül terhességet, petezsákot sem, a nyálkahártyám viszont annak megfelelő vastagságú volt, panaszom barnázásom, vérzésem nem volt október 30-óta.
Felhívta a figyelmem a méhen kívüli jeleire és hogy jelentkezzek panasz esetén azonnal, azok hiányában 1 hét múlva ismét megnézi és reméli hogy már látni fogja méhen belül.
Ma utolsó menszitől számolva 6+3 hetesen a teszt még pozitív, de barnázni kezdtem, ezért felkerestem az orvost. Megvizsgált alaposan és mondta, hogy sajnos nem lát ismét semmit, pedig ekkor már kellene látszódnia. A papíromon az áll, hogy "2 mm-es petezsákot imitáló képlet ábrázolódik" viszont a méhnyálkahártyám vékonyodott.
Szerinte meg fog jönni, spontán felszívódhatott és ha így lesz, ez még mindig a jobbik eset mint egy fel nem fedezett méhen kívüli.
Azt mondta lehet hogy bővebb vérzéssel és görccsel fog járni. A kórházban is csináltak tesztet,a lelet szerint csak halvány pozitív. És ha elkezdek rendesen vérezni ha nem, 3 nap múlva megnéz újra, én még mindig félek, hogy  méhen kívül van.
Mire számítsak? Ha elkezdek vérezni és spontán elmegy akkor utána vissza fog állni majd a normál ciklusom. Még csak 3-4 hónapja próbálkozunk, de nem szeretném ez miatt feladni...

Sziasztok lányok!

Olvassa mostnában valaki a fórumot?
Mi újság veletek azóta?

Ha van még itt valaki aktívan, szívesen regálok és mondom el a tapasztalataimat mint "régi fórumos" sorstársatok.