Sziasztok!
Megint sok dolgom volt reggel, így még visszaolvasni se tudok ebéd előtt, csak gyorsan megírom mi volt a hétvégén:
Szóval szombat reggel indultunk Veszprémbe. Egész délelőtt elég erős görcseim voltak, de nem olyan vészes. De semmi nem jött. Dél körül megérkeztünk, szállásnál lepakolás, stb. A görcsök elmúltak. Hú, gondoltam, ez érdekes. Olyan még sosem volt, hogy abbahagyja a görcsölést és semmi nem jött.
Egész nap rokonlátogatás, városnézés. Még a hasam is lelapult, nem volt olyan puffadt, mint mikor meg szokott jönni. Na, mondom jól nézünk ki, nyilván nem jön meg. És akkor elkezdtem reménykedni. Hiába mászkáltunk össze-vissza, minden gondolatom ez volt. Estefelé elmentünk a Tescoba és ott olyan hányinger jött rám a húsok láttán, hogy ihaj! Este lefeküdtünk, görcsök még mindig sehol. Akkor már szinte biztosra vettem, hogy terhes vagyok.
Kár volt.
Hajnalban arra ébredtem, hogy folyik belőlem valami.
Kimentem Wc-re. Hát megjött. Visszafeküdtem és minden lélegzetvételnél azt gondoltam: Jajj,ne...jajj,ne...jajj,ne!
Reggelre aztán kicsúszott alólam a talaj. Anyósomék is csak idegesítettek, szakadt az eső, kényelmetlen volt a kocsi, fájt a hasam, de nem vettem be gyógyszert, mert megérdemlem, ha már megint ekkora marha voltam, hogy megszívattam magam.
Most nem tudok úgy előrenézni, hogy új hónap új remények. Elegem van az új hónapokból! NAGYON!!!
Pont aznap volt a próbálkozásunk első évfordulója, mikor megjött.
Ráadásul még Atissal is összevesztem. Olyan voltam mint egy harapós, öreg, eloltani való kutya.
Még azon is elgondolkodtam, hogy mivégre vagyok én a földön??? Aki nem tud szaporodni, az pusztuljon el! Minek éljek?????
De aztán ebből a szar apátiából már kiestem, de még mindig nem vagyok a toppon.
Majd lesz valahohogy. Október elején megyünk gyalogtúrázni, akkor majd kiheverem.
Na futok, mert lemaradok az ebédről. (a sajátomról)
