2004.02.19 23:11
Szerző: zsuzsimano
Szia!
Kezdem az elején. Tanítottam a ötödik hónapig, április végéig. Akkor elkezdett kinyílni a méhszáj, na meg az is közrejátszott a táppénzre menésemhez, hogy a főnököm nem fogadta el, hogy babát várok, ki akart készíteni, sírva jártam haza.
A gázról: nem káros a babának, neked pedig hasznos. Érdekes volt, mert tudtam, hogy jön a fájás, és fáj, de nem éreztem. Olyan kábult voltam, vigyorogtam, kb ilyen érzés lehet "belőve "lenni, bár azt nem próbáltam hál'istennek. Itt jött a képbe a férjem, mert nekem nagy a fájdalomtűrő képességem és mire hatott volna a szer, vége volt a fájásnak. Szóval a párom figyelte a monitort, szólt ha kezdődött a fájás, hogy kezdjem el szívni a gázt, és akkor hatott, amikor a tetőpont volt.Amúgy az EDÁtól én is féltem, nem mertem kérni, így utólag egyáltalán nem bántam meg, ki lehetett bírni így is.
Amúgy az egész szülésről az a véleményem, hogy én sokkal rosszabbra számítottam. Persze mindenki másképp éli meg, mindenkinek más a tűrőképessége.
Nagyon féltem az előkészítéstől, a gátmetszéstől, a varratszedéstől például. A kitolási szakasz volt a legérdekesebb, az , hogy tudtam, mindjárt találkozhatok a babámmal.Feszítő érzés volt, ahogy a feje kiért, tényleg, mintha székrekedése lenne az embernek, de akkora megkönnyebbülés volt, amikor kicsúszott. Csak arra tudtam figyelni, hogy sír-e, és hogy túl vagyunk rajta!
Az egész olyan furcsa, mert utólag tudod, hogy fájt, de nincs benned semmilyen testi fájdalom, mint pl egy műtétnél. A szülés után rögtön a hasamra tették a babát, sőt, van egy családi szoba elnevezésű helyiség, ahova kitoltak babástúl (persze a varrás és a rendberakás után) és a szüleimmel találkozhattunk , szinte rögtön a szülés után.
Remélem nem voltam nagyon szétszórt, rengeteg gondolkatom van, de mire bepötyögöm, elfelejtem a felét. Szóval ha van még valami, akkor ki vele, boldogan mesélek, ha nem tartassz uncsinak!!
Zsu