Szia Atiági!
Remélem, már nem igaz a fentebb írt mondatod és van már pocaklakód
!
Tudom milyen az, a kislányunkra 4 évet vártunk, a kisfiunkra 2 és felet. Nem találtak igazából okot rá, hogy miért. Közben volt méhenkívüli terhességem is, vetélésem is...szóval megjártam a hadak útját. Ezért is nagyon nem volt mindegy, hogyha végre összejött, akkor minden rendben menjen.
Szőcs doktor végig ott van a szülésnél, mármint úgy értem a közelben, de hagyott magunkra is, amikor annak volt itt az ideje.
Én nem dúlával mentem, hanem a férjemmel. Először anyukámmal akartam és nem szerettem volna, ha a férjem bennt van, mert nem úgy ismertem addig, mint akinek az ilyesmi való. De vérszemet kapott és azt mondom, igaza volt. Nagyon jó és szép és a lehető legcsodálatosabb élmény volt ez mindkettőnknek és utólag már azt gondolom, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy a kisbabánk a kettőnké, ketten akartunk, csináltuk, vártuk, az a jó, ha mi ketten vagyunk ott az első pillanatainál is, amit idekinnt tölt el. Te mért szeretnél dúlát?
Mandulaolaj nálam is volt, de végül is gátmetszés lett. Az elsőnél a MÁV-ban azt kell mondjam, rutinszerűen vágnak. A másodikam pedig, mint utólag kiderült, a kis öklét a fejecskéje mellett tartotta, nem fért volna máshogyan ki. (pedig én sima, egyszerű szülésre számítottam, hogy csak úgy kisuhan, hát nem ez lett).
Rengeteget olvastam a témáról én is. Nekem az jött le (persze totál laikus vagyok), hogy a gátmetszés persze, hogy nagyobb sebbel, hegesedéssel jár, mint a repedés (ha nincs metszés). DE maga a gátszövet sokkal jobban megnyúlik és nem nyeri vissza annyira az eredeti alakját, ami később a szexuális életre igencsak negatív befolyással lehet. Szóval az igazsághoz hozzátartozik, hogy én eleve nem tiltakoztam a gátmetszés ellen.
Én autogén tréningezek. Ismered? Ez is egyfajta meditáció, és a testi folyamatokat is segít befolyásolni. Többek között sztem ennek is köszönhető, hogy végül sikerültek a babák. A szülés alatt nem igen tudtam alkalmazni, talán azért is, mert egy módosult tudatállapotba kerültem és nagyon-nagyon magamba fordultam.
Az alternatív szobában voltam, bármit csinálhattam volna, nekem mégis feküdni esett a legjobban. Nem éreztem úgy, hogy de jó lenne állni, guggolni, kádazni. Sajnos fejfájós vagyok és nekem a fájdalom azt jelenti (hogy pontos legyek jelentette, amíg nem voltak a gyerekek), hogy elvonulok a kis vackomra és ott kialszom magamból a fájdalmat. Lehet, hogy ezért. Azért felállítottak a vajúdás alatt és az tényleg nagyon begyorsította a folyamatot.
Így összegzésként talán úgy tűnik, nem annyira az alternatív módok jöttek be nálam, lehet, hogy nem én vagyok emiatt a Te embered. Viszont mind az orvossal, mind a kórházzal nagyon meg voltam elégedve és itt van a két kis vidám manóm, a legnagyobb kincseim.
Ha van időd, írj!
Hogy van a barinőd?
Nagyon szurkolok, hogy aktív tagja lehess a 2007-es babák topikjának!!!!