Sziasztok!
Hű mennyit írtatok, nem győzöm végigolvasni.
Sheila, Macmam, Mona (remélem nem hagytam ki senkit) gyönyörűségesek a lányok-fiúk!
Judit, gondolom már túl vagy a csaszin és hogy minden gyorsan és rendben ment. Jelentkezz majd, ha tudsz!
Ígértem már egy ideje a mi szüléstörténetünket, szóval:
Október 5.-re voltam kiírva, de még aznap sem volt semmi jele, hogy Dani világra akarna jönni, holott már egy nappal korábban megindult a nyákdugó (ez nálam végül napokig tartott, amíg részletekben távozott). Dokim az egyik vizsgálat során már említette, hogy a lepény II-III. fokban érett és néhány helyen meszes foltokat lát, így megbeszéltük, hogy ha október 10.-ig nem történik semmi, akkor aznap megindítja a szülést.
Hát így is történt. Reggel fél kilenckor érkeztünk a kórházba, már a folyosón vártank minket, a dokim és a szülésnő.
Vizsgálat következett, majd hüvelyen keresztül egy zselés anyagot juttatot fel, aminek feladata volt a méhszáj kitágítása (aznap reggel még C:1111 voltam). Normál esetben a tágulás 6 óra alatt 6 centi, ezután burkot repesztenek. Se borotválás, se beöntés nem volt. Kérdeztem is, hogy mi van, ha szülés közben "baleset" történik, de a szülésznő próbált megnyugtatni, hogy ezen ne izgassam magam és hogy emiatt csak a magyar nők paráznak a külföldiek ebből egyáltalán nem csinálnak problémát. (Nálam végülis nem lett "baleset", igaz nem ettem csak szőlőcukrot és kekszet.)
Szóval megkaptam a szülőszobán ezt a zselét, majd a férjemmel visszamentünk a szobánkba várakozni, ekkor 10 perces fájások kezdődtek, de ezek egyáltalán nem voltak vészesek, közben TV-t néztünk, olvasgattunk. Délután 1 órakor két pukkanást éreztem a hasamban, majd elkezdett folyni a magzatvíz. Irány gyorsan a vizsgáló, ahol a doki "segítségével" már ömlött a magzatvíz belőlem, ekkor éreztem először igazán, hogy elkezdődött. Sajnos tágulás még csak minimális volt, de innentől kezdve már a vajúdóban és a szülőszobában töltöttük az elkövetkezendő órákat. Negyed kettő körül elkezdődtek a komolyabb fájások, először csak ötpercesek, majd két-három percesek. A szülésznő ekkor teleengedte a fürdőkádat meleg vízzel és abban próbáltam meg lazítani. Sajnos kevés sikerrel. Bizonyára ez mindenkire másként hat, de nekem a meleg víz sajnos nem igazán enyhítette a fájásokat. Úgy éreztem jobb inkább "gombocba" görnyednem mint a ellazulva "kiterülni" a kádban. Na mindegy, próbálkoztam a kádban lazítani kb. egy óra hosszat. Ezután kaptam egy injekciót Streptococcus ellen, majd vizsgálat a szülőszobán, a doki lassú tágulást állapított meg, infúziót kötöttek be, amin cukros lötyit kaptam és elkezdődött az oxitocin adagolása, először még csak 2 egység/óra majd ezt folyamatosan emelték. A fájásaim ekkor már nagyon-nagyon erősek voltak, kb. kétpercesek, de alig múlt el egy fájás máris jött a másik, közben a férjem közvetített, hogy milyen erős fájásokat mutat a gép, mert hogy ekkor már folyamatosan rajtam volt az NST. Doki óránként vizsgált és emelte az oxitocin adagot (a szülés végére már 18 egység volt/óra), a szülésznő rendszeresen jött és ott volt mellettünk. Fél öt körül már folyamatos iszonyú fájások voltak, EDA-t kaptam. Így utólag kicsit már bánt, hogy miért nem tudtam megszülni fájdalomcsillapítás nélkül, de ekkor úgy éreztem nem bírom másként. EDA-val elhúztuk éjjel fél tizenegyig, ekkor úgy döntött a doki, hogy nincs több adag csillapítás, a baba szívhangja emelkedett, "gyorsítani" kell. Újabb és újabb oxitocin emelés. Szörnyen fájt. Negyed tizenkettő körül elkezdték előkészíteni az ágyat (már amin amúgy is feküdtem), műszereket. Mondták, hogy akkor most már lassan szülünk, de én kételkedtem. Elkezdődtek a tolófájások, bár én nem éreztem különbséget az eddigi fájásokhoz képest. Nem emlékszem, hogy hányadik tolófájásnál szóltak, hogy már látszik a baba fejecskéje és a haja. Ezután még jónéhány fájás kellett, hogy kibújjon a feje, majd még 2-3 fájás és 23.53-kor kijött a kicsi teste is. Nagyon-nagyon jó érzés volt, ráfektették a hasamra, majd elvágták a köldökzsinórt (Apuka nem vállalkozott rá, pedig nagyon jól bírta a szülést, sőt élvezte és azt mondja hatalmas élmény volt neki.)
Végül a babát átvitték a szomszédos helyiségbe fürdetni és engem pedig el kezdtek összevarni, amin igen csodálkoztam, mert egyáltalán nem vettem észre, hogy vágni kellett.
Lányok, én nagyon bánom, hogy nem tanultam meg a légzéstechnikát szülés előtt, csak ajánlani tudom, hogy akinek még van ideje, az tegye meg, mert nagyon sokat segített volna a fájások között!
Hűha, ez egy kicsit hosszúra sikerült ...
Most jól vagyunk, Dani hasfájása sokat javult, köszönhetően egy bizonyos "angol víznek" -Gripe Water-. Ez 1 hónapos kor után adható a babáknak és merem ajánlani mindenkinek, akinek esetleg hasonló problémája lenne. Sokkal könnyebben tud tőle dolgozni a pocija és nincs az a rengeteg görcsös sírós erőlködése.
Persze az alvással továbbra is vannak problémák, illetve a nem alvással. Magától nem igazán tud elaludni, csak nyüglődik, így sokszor kell vmi trükköt bevetni pl. a porszívó és a hajszárító hangjára azonnal megnyugszik, de a sétálás és kocsikázás is a kedvence.
Gyakorló mamik, Ti hogy altatjátok a babákat? Nálatok működik az, hogy csak leteszitek és el van magában és bealszik? Vagy ezt most még ne várjam csak később? Dani szopizás után is csak éjjel alszik el magától, napközben sokszor még a ringatásra sem alszik. (Na ilyenkor jön a porszívó és társai.) Egyszer-kétszer már előfordult, hogy álomba sírta magát, de sírni meg nem akarom hagyni. Please, help!