...hátha valakit érdekelnek az eszmefuttatásaim...
Szóval nem akarok nagyon okos lenni, tudálékos még kevésbé, de ne izguljatok a szülés utáni "sírós" időszakon. Ez teljesen normális, úgy hívják, hogy gyermekágyi depresszió, és mindeki átesik rajta. Második babánál állítólag erősebben jelentkezik. De 1-2 hét alatt vége. Szóval nehogy valakinek lelkiismeretfurdalása legyen, ha "nem örül eléggé" a babának! Attól nem rossz anya!!! Az anyai ösztönök kialakulásához is kell egy kis idő. Van, akinél ez még szülés előtt kialakul, és akkor nyerő, de van, akinél csak a depi elmúltával - addig nem nagyon tud mihez kezdeni a törpével, hülyén érzi magát, ha beszélget vele, stb... de amúgy meg olyan anyatigrises a hangulat, hogy ha valaki nem néz elég szépen a gyerekemre, akkor esetleg meg találom tépni... Szóval picit vegyes az eleje, és szerintem azért jó, ha ezt előre tudjuk, mert akkor utólag nem teszünk magunknak szemrehányást, és átvészelni is könnyebb...
Engem pl. a kedves rokonok azzal b...piszkáltak, hogy "puszild már meg! na miért nem puszilgatod már?!" - amitől jobb kedvem nem lett, ellenben őket szerettem volna felrugdosni... Aztán nagyon hamar mondtam, hogy ebben az influenzás időszakban (az is ősszel volt) inkább ne látogassák a picit, csak telefonáljanak. Érdekes módon ezt hajlandó volt mindenki betartani, és mit tesz Isten, meg egy kis nyugalom együtt: kb 2 nap múlva újra tök nyugi voltam, és minden rózsaszín volt, nehézségek nyomtalanul eltűntek, de lehet, hogy nem is voltak, stb...
Bocs, hogy ilyen bő lére engedtem a filozofálgatást, csak annyit szerettem volna tanácsolni, hogy fogadjátok el Magatokat olyannak, amilyenek vagytok, és higgyétek el, a legszuperebb anyuka mindenki a kezdet kezdetétől, nem pedig azzá válik - csak ne engedjetek senkit belebeszélni ---
velem az élen...