köszönjünk szépen
Verna, Lelle az én lányom!
Én még szerencsére nem estem vele, csak amikor még a pocakban volt 9 hósan taknyoltam...
húúú Nircee, ez elég soknak hangzik... sose várok fél évnél többet kontrolra, így nem is tudnak nagyon elromlani, pedig sajna romlósak.
Lelle nem bír magával, ha elmarad a napi séta. Ezért amikor csendsedett az eső útra is keltünk. Előszedtem az esővédőt, a lábzsákot, a kiskabátot, a bélelt gatyót...mint télen. Még jó, hogy megvettük a brendonban minap az akciós sapit, így volt mit rátenni a kis buksijára. De aztán egyszercsak nagyon eleredt, így felmentünk Apához a munkahelyére. Én is ott dolgoztam korábban, így mindíg szeretettel fogadnak és a barátaink 90%-a is ott dolgozik. Na mindegy, Apa kivadászta a Cseppét és jött vissza vele, hogy kipisilt, na mondom frankó, már rég nem volt ilyen, kicsomagolom, hát egy akkora, de akkora kakkantás volt, hogy a tarkójától a bokájáig ért... teljes ruhacserére szorult....
Aztán hazasétáltunk, majd átmentünk Nagyiékhoz, de mivel zuhogtott az eső és csak messze találtam parkolóhelyet előszedtem a csomagtartóból a hordozót, de ahoz nincs esővédő, így ráborítottam egy mesefigurás plédet, mint ha egy kis sátor lenne, ahogy futottam Lellével iszonyatosan nagyokat nevetett, kacagott, szerintem ahogy ráztam, meg mozogtak a figurák nagyon tetszhetett neki. Hazafelé a 200 méterenyi úton úgy bealudt, hogy alig tudtam fölkelteni.
Meg vettem ma a corában egy airflex avent cumisüveget, lehet eddig is az volt, de mi sose használtuk csak az üveget, mert Lelle a mam-os gumival iszik csak, de gondoltam, ha ilyen szupi, meg már ő is nagyobb kipróbáljuk megint, hát most sem ment, még sírás is volt, de azért ivott tápit és azonnal elaludt.
Mi hétfőn megyünk kontrolra a gyógytornászhoz, kíváncsi leszek, hogy ő mint mond majd cipő ügyben. Ma jól be is mentem egy üzletbe, ahol siesta cipők voltak leárazva 40%-kal, de csak 21-es mérettől volt, Lelle lábára mind óriási volt. Én itthonra fogok neki egy jó szandát venni, a kocsiban sok értelmét nem látom, hogy cipő legyen rajta.
Na megyek, már lassan vége a Szökésnek, én már nem nézem, felzaklat. Amikor vártuk Lellét, kicsit reméltem, hogy nem leszek már kórházban amikor az a sorozat lesz, nem voltam, meg is néztem, de most már nem bírom.
sok bugyutaságot hordtam itt össze, bocsi...
ja még elmesélem, mert olyan aranyos volt, sétából hazaérünk, kocsi felcipelése a 2+0,5 femeltere, Lelle kiráncigálása, gyorsan wc, újra váltás ruha a táskába, kaja, pia, kuki, takaró, Lelle indulás le, lent észreveszem, hogy hoppá, kocsikulcs fent, na mondom én nem cipekedek újra fel, fsz-en Irénkenénihez becsengetek, megkérem vigyázzon Lellére míg visszafutok, majd mire visszaérek, nagy hangosan megkérdezte, hogy Évike maga nem gebed meg, olyan nehéz ez a gyerek...hát csak ennyi, szép estét
aMÍG MI IS LENT LAKTUNK APÓSÉKNÁL,MINDÉG VOLT EGY KIS CIPŐ A GYEREKEK LÁBÁN!tEGNAP a párom bekapcsolta a fűtést fürdéshez,és 10 perc allatt meleg lett a padló!
