Kedves Sz é!
Nekem kedden estefelé telefonban mondta, hogy szerdán menjek be délelõtt vizsgálatra. Azzal hívtam fel, hogy barnás váladékozásom van napok óta, ami a már szült barátnõim szerint (meg a könyvek szerint is) a közeli szülés biztos jele. Akar szülni holnap?-hangzott a kérdés, amin én nagyon ledöbbentem, mert még nem készültem fel lelkileg a vajúdásra. De szerda reggel kórházi pakkal bementünk, és ott találkoztunk egy másik lánnyal is, akit negyedórávaL késõbbi idõpontra hívott be (szintén pakkal, párral, szülni). Vele nem tudom mi lett, miután engem megvizsgált (nagyon erõs fájdalmat éreztem, amit korábbi nõgyógyászati vizsgálatoknál még nem, de az is lehet, hogy pusztán féltem, vagy ilyesmi), azt mondta semmi tágulás, nem lesz szülés. Ultrahanggal is megnézett, sok magzatvíz, lurkó, pocak jó magasan, még benn marad a baba-ezt mondta. (Azért tudom ilyen pontosan, mert mániákus naplóíró vagyok)
Hazamentünk, és péntek hajnalban mentõvel be, szülni.
Szerintem, csak azért rendeli be a kismamáit pont szerdára, mert akkor õ az ügyeletes. Úgy is ott van egész nap, miért ne az egyébként is ott töltött idõben vessen egy-egy pillantást a szülés elõtt álló kismamáira? Persze, nem az egyébként a szülõszobán vajúdó kismamáktól kellene elvenni az idõt, de szerintem nem gyõzi máshogy.
Hogy beindítja-e ilyenkor a szülést? Nem tudom megítélni. Nálam, ha akarta sem tudta.
Ami motoszkál bennem, az a zárójelentés. A te gátadat megnézte hazaindulás elõtt? Én kaptam egy gyönyörû kétmondatos zárót, anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna pl. a gátsebre. A másik két lánynak igenis megnézte az orvosa, nem is egyszer, hanem kétszer, mindkettõjüknek. De, mivel gyönyörû a gyerekem, éas túléltem a szülést (nagyon féltem a fájdalomtól), nem is foglalkoztatott ez idáig, de most bennem is elõjöttem némi rossz érzések. Várom a megnyugtató folytatást!
(ne haragudj, de most inkább azonosító nélkül, például
Névtelen Jolán