Sziasztoooook!!!!
Megjöttünk
Végre itthon a család, pénteken jöhettünk haza azzal a kikötéssel, hogy napi 2x még be kell vinni Petikét antibiotikumos kezelésre. Szegénykémnek egyik fejvénájába van beültetve egy branül, és oda kapja. Remélem, holnap reggel azt mondja a dokinéni, hogy már elég neki a szirup is, és akkor már nem kell menni.
Szüléstörténet ígérem, hogy lesz, de neki kéne állni, éshát mostmég olyan zavarosak a napjaink... Petike egyébként elég jó rendszerre beállt, olyan 2,5-4 óránként szopizik. Változó, és szerencsére a mennyiséggel sincs gond, a héten már 60-at evett, aztán lett belőle 70, de produkált már 100-at is alkalmanként. Itthon nem mérem (nincs mérlegünk sem), ez az egy jó volt abban, hogy éjszakánként kijártam hozzá etetni, amíg ő a kékfény alatt volt, mert így mindig meg lett mérve, és én is képben vagyok nagyjából
Viszont kicsit megijedtem, mert még tegnap is olyan melankólia volt rajtam, hogy folyamatosan csak sírtam volna (majdnem így is volt), őrületesen nagy szeretehiányom van (pedig Mancsbá -aki szintén Peti- kényeztet, szeretget) és tök szar volt. Örülök, boldog vagyok meg minden, és nem tudom, hogy miért jött rám... Ti is voltatok így, ugye? Segítsetek már, hogy nem vagyok egyedül a hülyeséggemmel...
A kórházi lét egyébként nagyon kiakasztott, az ember készül 3-4 napra, és 1 hét lesz belőle... Az utolsó napokban már egy csomót sírtam, amikor jött vagy ment a férjem, annyira akartam menni én is... 5 ágyas kórteremben voltunk, ami nem gáz (104-es, a folyosó legvégén), csak volt olyan, hogy egyszerre 20-an voltak bent látogatók. És így pihenni, szoptatni... lehetetlen. A seggek a számban voltak, mert a mellettem levő ágyra hajolgattak a látogatók, a fejem meg ott volt ugye...
A férjem elégelte meg a dolgot. Sírva mentem a csecsemősökhöz, hogy hagy szoptassam meg ott a picit, mert nem normális, ami a kórteremben van. Ez nem bababarátság...
Anyukámék itt vannak, és anyósom is szabit vett ki, úgyhogy szerencsére van segítség, nomeg Mancsbá is... Már ő is gyakorolgat, halad szépen
Törpemancsnak viszont kicsit fájdogál a pocija
Ja, és az elvek...
Cumit senkinek nem engedtem, hogy vegyen, mert ENNEK A GYEREKNEK NEM LESZ CUMI A SZÁJÁBAN!!! Erre még pénteken Mancsbá beszerezte a jáccócumit
. Törpe ugyanis csak a cicin akart elaludni, kékfény alatt pedig az nem pálya... így az egyik csecsemősnénivel rájöttünk, hogy talán ha a kezét szopogatná, akkor elaludna. Be is jött a dolog
Úgyhogy cumival alukál, de ha nem kell neki, kiköpi, és elvan nélküle. Szépen, ügyesen szopik, ezért nyugodt szívvel mertük neki odaadni.
Most megyek pihizni kicsit, meg kezdődik a tv-ben a meccs... Gabuska, HAJRÁ FRADIIIIIII!!!! Tudod: "áléáléáléáléóóóó f......ó Újpeeest!"
Na jó, nem vagyok ilyen véresszájú drukker
Mancsbá egyébként minden nap kinyomtatta nekem a hsz termést, így nagyjából képben vagyok
Olyan jó volt Titeket olvasni, köszönjük a biztatásokat
Soksok puszi mindenkinek, és BOLDOG HÚSVÉTOT!!!
Mancs + Mancsbá + Törpemancs = Mancs család