Sziasztok!
Itt egy elveszett bárányka. Olvaslak ám titeket, de az írás csak nem sikerült.
Idén már osztályfőnök is lettem, s bizony ez sokkal több feladattal jár, mintha „csak” matematikát tanítanék. 32 friss középiskolás útját kell egyengetnem. 33-an indultak, 1 fiú maradt ki két hete. Másik iskolába ment, mivel vidéki lévén kollégista volt, de ez a „távol az otthontól” nem nagyon jött be neki. Még így is mi vagyunk a legtöbben a kilencedikesek közül, a másik két osztályból több gyerek is kimaradt év eleje óta.
Péter elvégezte a tiszthelyettesit, most a „gyakorlatát” tölti. Néhány hét múlva lesz az önállósító vizsgája. Utána már egyedül teljesít szolgálatot forgalmi szolgálattevőként. (Néha azért még a toronyba is beül váltókezelőnek, mert betegség miatt szükség van a segítségére.)
Ezt az új munkát még jobban élvezi, sokkal változatosabb, mint a korábbi. Itt még éjszaka sincs pihenés, folyamatosan dolgoznak. Most már neki is vasalhatom az ingeket, mert bizony ingben, nyakkendőben dolgoznak. (megjegyzem nagyon jól áll neki)
Bence szerencsésen pótvizsgázott németből és kémiából, így tizedik osztályos lett. Azért őt is megviselte ez a szituáció. Az egyébként makkegészséges, igen ritkán beteg fiam június elejétől 7 hét leforgása alatt négyszer volt komoly, lázas beteg, hatalmasra dagadt mandulákkal. Háromszor csinált végig antibiotikum kúrát, mégis negyedszer is visszaesett. Utolsó alkalommal már nem kapott antibiotikumot, hanem torokváladékot vettek tőle. A tenyésztés streptococcus C-t mutatott ki. A csepeli rendelőben a gégész doktornő közölte, hogy nincs mese, ki kell venni a manduláját, mert a szívére, izületeire mehet az állandó mandulagyulladás. Ez volt július végén. Mivel Bencére vártak a pótvizsgák, így abban maradtunk, hogy majd őszi szünetben lesz a műtét. (ez volt a szerencsénk!) Ugyanis ezután már nem volt beteg Bence, s engem sem hagyott nyugodni, hogy másik orvossal is megnézessem. Bence keresztmamája hasonló okokból talált rá egy maszek gégészre ( az 5 éves kisfiának az orrmanduláját akartak kidobni), s ő ajánlotta ezt az orvost. Elmentünk hozzá, szédületes dolgokat mondott. Először is a streptococcusnak több csoportja van. Amit Bencénél kimutattak, az nagyon sok emberben benne van, gyakorlatilag ártalmatlan. A tüszős mandulagyulladáshoz semmi köze nincs, azért az A csoport a felelős. Ott helyben rögtön csinált egy tesztet (nyáron az eredményre egy hetet kellett várni), ami negatív lett. Viszont, ha pozitív lett volna, akkor sem a műtét a megoldás. Általános hiba, hogy a tüszős mandulagyulladásra 7 napos antibiotikum kúrát írnak az orvosok, miközben 10 naposra van szükség. Ilyenkor jönnek a visszaesések. Sajnos azt is mondta, hogy szomorú, hogy ezt kell mondja, de bizony a kórházaknak „kellenek” a műtétek. Summa summárum Bencét végülis a pótvizsgák mentették meg egy felesleges műtéttől. Ha nincsenek a vizsgák, még a nyári szünetben megműtik. Bár könnyen lehet, hogy ha nem kell vizsgáznia, akkor beteg sem lesz ennyiszer. Szerintem a pszichés állapota is közrejátszott a többszöri visszaesésben.
Egyelőre jobb eredményeket produkál, mint tavaly. Remélem ez így is marad. Kilátásba helyeztük, hogy ha problémák lesznek, akkor megint költözik a szüleimhez.
Benji már olyan nagy! Komoly beszélgetéseket lehet vele folytatni. Elkezdett érdeklődni a számok iránt, már nagyon figyeli az órát is. A számítógéphez meg már hihetetlen, hogy mennyire ért. Bizony már limitálnom kell a napi gépezési lehetőséget, mert már függővé kezdett válni. Az óvodában sírni már nem sír, de azért nagyon örül, amikor nem kell menni. Valahogy nem jön be neki ez a dolog. Az óvó néni mondta, hogy maguk között csak kis professzornak hívják Benjit, mert mindent megmagyaráz és kimagyaráz. Sajnos én ezt nem igazán pozitív megítélésnek éltem meg, valahogy volt egy kis negatív éle ennek a megjegyzésnek. (Hiszen nem azt mondta az óvónő pld., hogy milyen jó verbális képessége van Benjinek , hanem hogy mindent „kimagyaráz”) Már a harmadik gyermekemnél látom, hogy oktatási rendszerünk nem nagyon szereti az egyéniségeket. (tisztelet a kivételt képező pedagógusoknak)
Egyébként Benji továbbra is nagyon nyitott, pillanatok alatt teremt kapcsolatokat. Előszeretettel ismerkedik tinédzser lányokkal. Volt rá eset, hogy a félórája megismert (ő kezdeményezte az ismeretséget) lányoktól komolyan, puszival búcsúzott.
Éva!
Nagyon szép lett a kis ruha. Mikor Péter pici volt, az egyik babaklubban varrótanfolyamot tartottak kismamáknak (miközben felügyeltek a kicsikre). Ezen én is részt vettem. Még kis zakót is varrtam Péternek, pedig én aztán igazán kétbalkezes vagyok (rajzolni pld. egyáltalán nem tudok) Egyébként pont most akadtam rá egy internetes használtruha kereskedésre (márkás gyerekruhák). Merészen rendeltem néhány dolgot Benjinek, ma érkezett meg a csomag. Kifogástalan minőségű, nagyon szép holmik.
www.ideababaruhat.hu
Hanna gyönyörű kislány. Nagyon tetszik, hogy ennyire lányosan öltöztetitek.
Fiadnak minden jót kívánok az itthoni érvényesüléshez!
Mandula!
Emese rajzkészségétől teljesen odavagyok. Egy ilyen pici gyerek ennyire felismerhető rajzot készítsen!!! (Benji közel ilyet se tudna csinálni)
Hogy mennek a dolgok az óvodában? Nincs reggel sírás, simán beilleszkedett?
A fejfedők nagyon jól sikerültek, csuda jól állnak Emesének. Péter fiam az előbb épp itt állt mellettem, amikor a fényképeket néztem. Megakadt a szeme Emesén, hogy milyen édes, szép kislány.
Regina!
Mintha csak saját magam gondolatait olvastam volna, amikor a gyorsan elröppenő babakorszakról írtál. Mostanában kezdem megint nagyon érezni, hogy pillanatok alatt elmúlt ez a korszak. Benji maholnap már iskolás lesz. Abban is nagyon egyetértek veled, hogy mennyire másképp éli meg az ember az anyaságot a különböző korszakaiban. Pétert 24 évesen, Bencét 31 évesen, Benjit 42 évesen szültem. Mindegyik más volt. Egész fiatalon még az ember sokkal önzőbb tud lenni, tehernek él meg bizonyos feladatokat. Teljesen természetesnek fogtam fel, hogy okos, értelmes, szépen fejlődő gyerekem van. Most meg mindenre rácsodálkozom és legszívesebben mindenhová magammal vinném a gyerekemet.
Kis Emeséd csuda aranyos. Igazi kis hölgy abban a farmerruhában.
Teszek fel néhány képet is.
Melinda
De nem szeretném ha fáradtan érkezne haza mindennap a több órás utazás miatt. 
Próbálunk a Férjemmel ugyanannyit foglalkozni Vele, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. Éppen most ment iskolába, miközben Ő szíve mélyén kicsilány akar maradni és otthon lenni Anyával. 
) leginkább zöldség, gyümölcs pucolás, rizs főzés, de azért mindenbe bevonják őket. Holnap délutánra megy, esküvő lesz, nagyon kíváncsi rá. Szerencsére szeret dolgozni, remélem itt jobban megállja a helyét.
Nálunk szigorúan csak betöltött 3 év után mehet a csemete + szobatisztaság.
a gyerekorvosunk pedig csak annyit tudott mondani ezek után, hogy reménykedjünk, hátha nem volt fertőzőtt. De az volt!!! 1,5 hónap múlva a csípés oldalán lángoló piros lett a füle és azon az oldalon az arcán egy hosszú függőleges piros csík jelent meg. Ez elég ijesztően mutatott. Vittük egyből a László kh-ba, ahol az ajtóban stop! a dokinő az asztal mögül nézett a gyerekre (kb. 3 méter) és kijelentette, hogy igen, Lyme-kór. Adott valami antibiotikumot, amit nem tudtunk beadni, mert nem nyeli le a bogyót (még most 15 évesen sem), aztán visszamentünk és adott egy másikat, de nem akarta megérteni, hogy nem tudjuk beadni. Vérvizsgálat nuku. Így kerültünk végül a Lakos doktorhoz, aki hihetetlenül emberséges és barátságos, megértő volt. Nekünk is mondta, hogy a kórházi vérvétel nem ér semmit, speciális kell. Szóval végigjártuk mi is, ahogy írtad. És ami a lényeg, hogy ő tudott olyan antibiotikumot felírni, ami pezsgőtabletta formátum és beadható a gyereknek!!! Utána minden szülőin elmondtam, főleg kirándulás előtt, hogy mi hogyan jártunk. ja,és használtunk kullancsriasztót - amúgy. De szerintem inkább vonzotta, mint elriasztotta a kullancsokat.
