Sziasztok!
Igazatok van, talán másnak is segít.
A könyv: Dr. Eduard Estivill, Sylvia de Béjar Aludj jól gyermekem!
A könyv szerint a gyerekeknek egyedül kell megtanulnia aludni. Úgy mint pl. enni. Ha a babára előkét kötünk, meg tányért teszünk elé, akkor egy idő után ezeket a dolgokat az evéssel fogja asszociálni. Tehát ki kell alakítani egy esti rutint: mesét mondani, vagy tudom is én. De nem szabad ringatni, énekelni, babakocsiztatni, mert ahogy elalszik, majd azt az állapotot keresi, ha megébred.
Majd be kell tenni a kiságyba, ahol nyilván sírni fog. Erre fel is készít a könyv. Le kell kapcsolni a villanyt, kimenni, az ajtót becsukni, de úgy, hogy legyen pár ujjnyi rés. Mielőtt azonban a kiságyba teszük, kb. 30 másodpercig szép nyugodtan kell hozzá beszélni. Ennek jelentőségére most nem annyira emlékszem, de nyilván van valami.
Szóval gyerek a kiságyba ordít. Vissza kell hozzá menni előszőr 1 perc múlva, mert a gyereket nem büntetni akarjuk, hanem aludni megtanítani. De nem szabad kivenni, csak bemenni és beszélni hozzá. Majd ki. Utána 3 perc múlva kell vissza menni, majd 5 percenként, míg el nem alszik. A következő napon már ezek az időközök nőni fognak.
Hogy melyik gyerek mennyi idő múlva alszik el, az változó. De még arra is felkészít, hogy a sírástól esetleg hányni fog a gyerek, de átöltöztetés után mindenképpen vissza kell tenni az ágyacskájába.
Mindegy, hogy ki altatja, de mindenkinek így kell, és a napközbeni altatásokkor is. És ha egyszer pl. hajnalba, amikor már totál kivagy, mégis kiveszed...na akkor lehet előről kezdeni. Mert állítólag 6 hónapos kor után evés, ivás nélkül át kell aludják az éjszakát. A könyv szerint.
Na, ezt elolvastam, és az első szavam az volt, hogy durva. Mondtam apának, hogy olvassa el és beszéljük meg, hogy mi legyen. Aztán oda jutottunk, hogy tök mindegy miért ordít.
Én kezdetem az estét. Fel voltam készülve 2 órás cirkuszra. Az első 5 perces bemenetel után aludt. Majd fél 4-kor kelt. De csak apa megsimizte a hátát és aludt, nem volt cirkusz. Másnap gondoltam, ez volt a beetetés, de sírás nélkül aludt el. Akkor meg azért rettegtem, hogy majd tutira fél óránként kel. De ekkor is kb. 3x kelt. De ezt írtam.
Nálunk az esti rutin a cicizés. Szépen feljövünk a szobába, cicizik. Közbe kicsit elfordul, a párna mögül kukucsol, puszilgatom. De olyan is van, hogy elfordul és becsukja a kis szemét. Egy a lényeg: nem hagyom a cicin elaludni, hanem szépen beviszem a kiságyába.
Viszont ez a délutáni alvásnál nekünk ez nem működik. Akkor ragaszkodik a cicihez. És ha elslisszolok mellőle, akkor kb. 10 perc után felkel és akkor megint hozzá bújok. És így alszik min. 1 órát, de inkább 2-3-at is. De engem ez nem zavar, nekem az éjjel a lényeg.
Hiányzik is éjjel, és az első pár éjjel sokat agyaltam, hogy milyen rossz, hogy nincs mellettünk, meg hogy majd visszahozom, ha átalussza az éjszakát. De aztán beláttam, hogy hónapokig aludt köztünk, és az nem működött. Most sincs messze, kb. 3 méterre.
Hát ennyi, de a könyvben sokkal jobban le van írva, a netről is letölthető. Ja, és ez azokra vonatkozik, akiknek nagyobb a babájuk. Az újszülöttes fejezetet nem olvastam el.
Halvány lila ibolyám sincs egyébként, hogy ez most divatos könyv és szemlélet, vagy sem, megmondom a frankót, ez kivételével egyet sem olvastam. Ezt se, ha nem így alakul. Nálunk különösebb hisztik nélkül bejött, és azt mondtuk, hogy tényleg ennyi volt? Miért vártunk ennyit? És tényleg, aki másképp ért el sikert, az is ossza meg sorstársaival