Sziasztok!
Most magunkról írok.
Hétvégén ünnepeltük a Nagyfiú első szülinapját. Mostanában sokat gondoltam rá, hogy 2 nyárral ezelőtt el nem hittem volna senkinek, hogy Annának testvére lesz, sőt nemsokkal korábban még az is kérdéses volt hogy lesz-e gyerekem valaha is. Aztán meg mit produkált az élet…
hihetetlen csoda… eszembe jutott az a nap, amikor hitetlenkedve néztem a csíkos tesztet, pedig pár nappal korábban már azt hittem, ez a klímax…
és milyen jó hogy így alakult,
Melcsi annyiszor eszembe jutnak a szavaid… és már látom tényleg ahogy kezdenek együtt játszani, Anna gurítja a labdát a kicsinek, Gurítsd vissza- kiabál, a Kicsi meg figyel nagy érdeklődve, próbál kedvére tenni a Nagynak, de nem mindig sikerül. Na nem, baj, majd legközelebb sikerül, vígasztalja a lány, bár a fiúcska nincs elkeseredve, aztán következik a bujócska vagy a kicsi a rakás, a sikongatás, a puszilkodás, a pisze-pisze.
Reggel általában Levike kelti Annát, odamászik, meghúzza kicsit a haját, ő még álmosan morcoskodik kicsit, aztán megölelgetik egymást, mi meg őket, egy kis reggeli idill négyesben. Olyan szívmelengető, apa is ráérősen készülődik, kicsit eljátszik még a fiával míg én készítem a reggelit… Azt mondta egy kolléganőm, akinek van fia és lánya is, hogy a lányt is imádja persze, de a fiú . . . az a szerelem. És milyen igaza van. Valami egészen másfajta kapcsolat, ahogy rámnevet és odabújik, csavar az ujja köré, ahogy Anna az apját. Levike egyébként is hízelkedősebb, ha leülök a földre, már mászik is az ölembe, combom közé fúrja a fejét, így fekszik kicsit, fél szemével néz rám huncutul, aztán megy tovább, felfedezni a világot. Amilyen apás volt Anna kicsinek, ő olyan anyás. De azért nagy zsivány is tud lenni. Bizony kimutatja az akaratát, főleg azt hogy mit NEM akar. Olyanokat csinál amit Anna sosem. Folyton felmászik a kis asztalra, csöppet sem zavarja hogy az tele van pakolva, ezt a problémát megoldja egy mozdulattal
Az etetőszékből is kimászik a tálcára – Annánál sosem értettem, ugyan minek az etetőszékbe 5 pontos biztonsági öv… hát mostmár tudom...
Anna olyan izgatott volt a szülinap miatt, mintha legalábbis ő lett volna az ünnepelt. Választott is az alkalomra egy pörgős ruhát. Míg Levi aludt, apával felfújták a lufikat, ezeket felakasztottuk az étkezőasztal fölé. A Boldog születésnapot c. dalra közösen táncoltunk egyet, Apa Annával, én Levivel, aztán az ismétlésre behoztam a tortát. Nézték együtt nagy áhítattal, és rögtön ajánlkozott hogy segít elfújni gyertyát.
Levi nem volt szégyenlős, mászott bele a tortába, de mivel a csokimáz jó kemény volt, míg fel nem vágtuk, csak a tejszínhabot tudta lenyalogatni róla nagy cuppogatva. A tipikus 1 éveseknek való ajándékokat – bébitaxi, hintaló, golyócsúszda stb - Levi már megörökölte a tesójától, így most kapott egy Fischer Price tanuló százlábút, amin ha megnyomják szép színes lámpák világítanak és a lapozható képek alapján mindig mást mond, szavakat, színeket, mondatokat, énekeket, húzogatni is lehet, nagy sikere volt, még Anna is imádja. Hát így telt az én Nagyfiam első szülinapja, vidéki mamával majd a következő látogatáskor ünnepeljük, akkor már hármójuknak együtt, mert közben Apáé és Annáé is aktuális lesz már…