Sziasztok!
Noémi!
Nemcsak hogy nézett anyós, hanem el is sírta magát, amikor elmondtam neki, hogy délbe hány óra van. Anyóssal egyébként az a legnagyobb baj, hogy fanatikusan, mondhatni majomszeretettel van a gyerekek iránt, és hát a keresztfiunk ott lakik a szomszéd házban.Most két és fél éves, és a sógornőm hallani se akar a költözésről, sógor meg már nagyon unja anyóst. Az ő gyerekeküket zsinóron rángatja.Megtanította neki, hogy azt kell mondani, hogy a mamát szeretem a világon a legjobban. Na ettől dobtam egy hátast, az eyémnek ezt ne tanítsa, mert nem természetes. Ahogy az sem, hogy válasszon az apja és az anyja között, hogy kit szeret jobban. Mindkettőt egyformán, a legjobban kell szeretnie, aztán jön csak bárki más.Persze a babó úgyis jobban anyás, de az apja is nagyon sokat foglalkozik vele, amikor itthon van.
Egyébként anyóssal kapcsolatban nem ez a legdurvább sztori.
Azt már írtam, hogy 5 hetes volt Bazsó, amikor meghalt az apukám. Amikor megtudtam, hogy karamboloztak, felhívtam anyóst, hogy jöjjön hozzánk, mert akárhova viszik őket, megyek utánuk a kórházba. Mire Pestre ért, már apukám nem élt. A pláne a sztoriban, hogy ne egyedül jött, hanem sógorral, meg sógornővel, és ők út közben azt találták ki, hogy elviszik a gyermekemet, hogy engem ne zavarjon!!!
Képzelhetitek milyen idegállapotban voltam, a párom a ház előtt már mondta nekik, hogy még csak eszükbe se jusson, de azért ezzel nyitottak, amikor feljöttek a lakásba.És a poén, hogy nem értették, miért nem adom oda az 5 hetes gyereket.
Szóval van aki megszépítse a mindennapjainkat. Hetente megkérdezi a fiá, hogy nincs-e köztünk valami baj. Ez onnan jött, hogy egyszer lángost sütöttem, és szerettem volna egyből szellőzteni, hogy ne maradjon benn a szag, ezért leküldtem a fiukat sétálni. Anyós pont akkor telefonált, és teljesen ki volt akadva, hogy mi az, hogy a gyereket az apja sétáltatja, biztos összevesztünk. Ez volt kb 3 hónapja, azóta is erről fantáziál.
De ha a pozitív oldalát nézem, legalább van témája.Egyébként meg azt gondol, amit akar, engem nem érdekel.
Más!Bárány!
A Szindi nem biztos, hogy diszes, két éve jártam ilyen tanfolyásra. Amit a nevelési tanácsadóba nem is figyelnek, hogy nincs-e baj a halásával, a látásával.Először ezt kell megnézetni, mert lehet ez is a gond.A gyerek nem feltétlenül mondja.Na és ott lehet még a motíválatlanság. Lehet, hogy olyanok a tanárok, nem érdekesek, a gyereknek nincs, ami felkeltse az érdeklődését. Pont erről szólt ez a dolog, hogy ne az legyen az első, hogy elkönyvelik diszesnek a gyereket, hanem jól körbe kell járni, hogy miért lehet ez. Az is lehet, hogy az osztálytársak zavarják, meg egy csomó dolog. Ha le tudsz vele ülni, megbeszélni, hátha valamit mond, amiből ki lehet indulni.Egyébként pedig gha mégis diszes, akor az remekül gyógyítható. Pesti vagy?A Fazekasnak van egy nagyon jó szakembere, aki ilyen gyerekekkel foglalkozik, ha szükséged lesz a nevére, előkerítem valahonnan. De remélem nem lesz. Összegezve, mert hát jól elnyújtottam, vidd el szemészhez, meg fül-orr dokihoz.
Ja!És a sulinak az a legkönnyebb, ha adnak a gyereknek egy papírt, hogy felmentik, és kész a gond. Csak a gyerek szívja meg nagyon.Tudod továbbtanulás meg minden. És egy ucsó megjegyzés ehhez, miért csak most jöttek rá erre?Legkésőbb 2. osztályban meg kellett volna nézetni, ha felmerül a lehetőség. Tök jó a tanári gárda!!!Én mindig rosszul voltam, ha felsőbe nekem kellett megkérni a pszichomókust, ugyan nézze meg a gyereket, mert szerintem diszgráfiás.És az alsós kolega 4 évig mit csinált? Azért ezt szerintem ne hagyd annyiban.
Na mára befejezem, mert regényt fogok írni.
Jó éjt mindenkinek, babáknak, mamáknak, apáknak, tesóknak...