Bubcsi!
Tényleg borzalmasan hangzik amit leírtál, szinte nehéz elhinnem mivel én is ennél a dokinál szültem.
Szvsz szívesebben mennek az emberek a kórházi rendeléseire, mert a magánrendelője eléggé a város peremén van. Előnye viszont, hogy ott nem kell sokat várni, mert időpontot adnak, baromi sokan nem is férnek be, lévén, hogy kicsi a "váróterem". A pénzt végig nem hozta szóba, sem szülés előtt, sem szülés után, a magánrendelése 3500 Ft volt anno, de én pl. miután terhes lettem, a kórházba jártam, mert az volt közelebb.
Velünk mindig annyit foglalkozott amennyit kellett, emlékszem egyszer 10 percen keresztül próbáltuk újból megnézni a baba arcát (eltakarta a kezecskéjével közben), mert én nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy az ultrahang árnyékosan látszik, és iszonyú nagynak láttam a kisfiam száját. Mindig voltak kérdéseink és mindig türelmesen válaszolt, sőt bármikor mentünk, szülés után is kontrollra, az első "hogy van?" kérdése nem elsősorban az alfelemre irányult
)) Aztán írod, hogy a végén naponta járt kontrollra a barátnőd, gondolom a kórházba, ott pedig el sem tudom képzelni, hogy kért volna pénzt, tőlünk például soha. Úgy tudom, az a gyakorlat a szülésnél, hogy a szülésznőt hívják be, egy ügyeletes orvos és ő megvizsgál, és amikor eljött az ideje, jön az orvos is.
Én 4 és 1/2 órát vajúdtam, a legelején megvizsgált a doki, és utána már csak akkor jött, amikor a szülésznő szólt, hogy tolófájások vannak. A férjem segített át a vajúdáson, dörzsölgette a derekam, és ez így jó is volt, megvolt a maga intimitása, senki más nem hiányzott. Itt a doki nem igazán tud segíteni, a férjen kívül esetleg egy dúla, de mondjuk nekem az már sok lett volna. A vajúdással kapcsolatban a szülésznők tudnak tanácsokkal ellátni. Az EDA-t, úgy tudom, egy erre specializált orvos adja be az Istvánban, és előre kell szólni. Több István kórházi szüléstörténetet olvastam már, és az az érzésem, igyekeznek lebeszélni a kismamákat az EDA-ról, biztos van okuk rá, de mondjuk erről nagyon megoszlanak a vélemények kismamák között is, úgyhogy ne menjünk bele.
A szülés tényleg fáj, nagyon fáj, de kevesen nevezik kínszenvedésnek, talán azért, mert amikor elkezdődik a vajúdás, ez a fájdalom átértékelődik, valahogy befele figyelsz, talán ezért láttad úgy, hogy a barátnőd "nem volt ott agyilag". Érdekes, nekem a vizsgálat nem fájt. A doki nekem is dettó ugyanazt mondta, hogy akkor nyomjunk, és még azt, hogy hogyan, a barátnőd biztosan az elejétől jó helyre nyomott, mert én nem
((
A placenta megszülését nálam sem várta meg, akkor én úgy gondoltam, hogy erre nincs is kapacitás, mivel zsinórban szültünk, és már 36 órája ébren voltam (nem miatta), és a képek is tanúsítják, szép sárga színben pompáztam, de erről majd kifaggatom legközelebbi terhességemnél. Az a része, valamint az utána következő átvizsgálás tényleg nem volt kellemes, de amikor olyat hallok, hogy az elmaradása miatt méhet, petefészket ki kellett utána pakolni, akkor azt mondom inkább elviselem azt a 3 percet. Ezen is nagy mostanában a polémia, úgyhogy tudom, hogy erre sokan fogtok reagálni. Én valahogy megbízom az orvosomban, a tudásában, a tapasztalatában. Ha a barátnőd azt mondja, hogy csodálatos élmény volt neki a szülés akkor biztos lehetsz benne, hogy így van, miért hazudna neked?
Amikor elkezdtem vajúdni és az egyik szülésznő rámszólt, hogy szíveskedjek odébb letérdelni, az akkor nagyon rosszul esett, de nem ez az élményem maradt meg, szerintem erős túlzás, hogy a barátnődnek a placenta jut eszébe először. Rendszeresen újra és újra elmeséltetem a férjemmel, mi hogyan volt - pl. az igazi nagy vajúdó fájdalmaimra csak ő emlékszik - és nagyon jó érzés.