Sziasztok!
Beagle, igen, tegnap nálunk is mindenért ment a hiszti, de én betudtam az időjárásnak. Egész nap esett, ki sem tudtunk mozdulni.
Újabban az esti fektetésnél vannak gondok: azaz, szépen, ahogyan szokott fél 8 körül elalszik, majd kb. egy óra múlva ordítva ébred. Anya vagy apa bemegy, simi, ha nem segít, ringatás, aztán visszaszundít. Majd újabb egy óra múlva ismét ugyanez. Ezt éjfélig megtette 3x. Durva volt, féltem, hogy éjszaka is ez lesz. Szerencsére akkor már nyugi volt. Már van kint foga Dóridnak?
Etelka, szerintem is a bőröd húzódik a pocidon, emlékszem erre a fura kis vicces érzésre. Én még a vége felé is éreztem sokszor, de akkor már inkább viszketés volt. Olyasmi eleinte, mintha egy tollal csikiznének.
De ne aggódj, pár hét és a magzatmozgást is megérzed.
csecsemősök: Én késő éjjel, majdnem hajnalban szültem, pár óra múlva már hozták is ki a babákat, de az én Dórimat nem. Először az ötágyasban voltam, a másik négy lány ott babázott, az én gyerekem meg nem volt a kocsin. Hát rohantam (és tényleg, gátsebbel cakklipakli ahogyan kell
) a csecsemőrészlegre, ahol kérdeztem, hol az enyém, mondták, sajnos nem tudták, melyik szobába vittek, de ott van, vihetem. Szóval először furcsa volt, de láttam/mondták a többiek, hogy kérdezzek, válaszolni fognak. Van egy szoptatási tanácsadó hölgy. Juj, első alkalommal még jól le is tolt, hogy lemaradtam az előadásról (pont akkor jött az egész család a város másik végéből, meg őszintén szólva, nem tudtam, hogy van ilyen), de másnap, némileg több tapasztalattal és kicsivel kipihentebben másképpen álltam hozzá, és láss csodát, nagyon kedves volt már. Mondtam, hogy elnézést, semmit nem tudok, legyen szíves segíteni ebben-abban. Megtette és még mosolygott is. De ugyanez igaz volt a többiekre is. Most Ildiről nem szólok, ő alapból tündér.
Úgyhogy azt gondolom, minden csak viszonyulás kérdése. Ahogyan igazodunk, alkalmazkodunk életünk során rengeteg váratlan, ill. ismeretlen új helyzethez, ehhez is, és ezzel összefüggésben az ott dolgozókkal is próbáljuk megtalálni a közös hangot, azzal csak jól járunk.
Nem vagyok mindig kenyérre kenhető és bizony nekem is vannak hangulatingadozásaim (különösen szülés után
), ezt el kell fogadjam másokkal kapcsolatban is.