Niki: háááát, nem tudom. Azt mondják, változni fog, hiszen később nagyobb lesz, és akkor biztosan el fog majd tudni aludni az ágyában a pici. De majd meglátjuk. Én úgy vagyok vele, hogy mindent úgy csinálok, ahogyan neki jó, így kényelmesebb, minthogy ő alkalmazkodjon ráerőltetett napirendhez. Aztán meg ha kiderül, hogy elkényezettem, vagy valamit nem úgy kellett volna csinálni, hát így jártam. Majd a következőnél okosabb leszek.
Annyira aranyosak a papák, hogy így segítenek. És én úgy sajnálom őket, hogy dolgozni kell, nem is értem, hogy bírják ki, hogy egész nap nem látják a picurt. A papák előtt ezért is le a kalappal, no meg azért, mert hát kicsit sokat kell nekik is teljesíteni.
Fú, valamit még akartam neked írni, de elfelejtettem. Na, majd legközelebb
Viki: helye,s hogy elhatároztad a nyaralást. Gondolom, már ettől is jobb érzésed van, nem tűnik már olyan borzalmasnak a 4 fal. Hát, persze, hogy mindenkinek a sajátja a legesleg....
De azért itt tényleg nagyon szép babák születnek. Ahogy járunk le elég sűrűn a dokihoz, ott látok sok babát, és meg kell álapítanom, hogy az itt született babák az átlagosnál is szebbek.
Hát, ami azt illeti, Maja nem éppen egy minta baba. Eléggé meggyűlik vele a szülei dolga, no de nem baj, szeretem, mikor fenn van - és sokat van fenn - olyan jó. Mkor alszik, már hiányolom. Eléggé akaratos már most. És amennyit tornázik!!!! Ilyen melegben. Én csak megyek egyet vele a lakásban, és csurom víz vagyok, ő meg órákig képes izegni mozogni.
No, mennem is kell már lassan megint. Itt a séta idő.
Puszi: Andi